„ Már hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak,
és csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak.
Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam,
mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan.
Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold,
most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt.
Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve,
én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne. ”

„ Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj. ”

„ Te értetted meg velem,
hogy milyen rejtelmes mély
és csodálatos a férfinak és a nőnek a viszonya,
hogy nem véletlenül akadnak egymásra.
Hogy a szerelem nemcsak ölelés és csók
és az érzések tavaszi mámora,
hanem a léleknek csendes boldogsága,
láthatatlan és mégis ott van mindenütt,
mindenben.
Néma és mégis sokatmondó,
még ha az ajkak meg sem rebbennek. ”

„ Ezernyi érv, mi hozzád fűz, minden perc egy évet ér.
Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam,
Új színt adtál az amúgy is szürke világban.
Ahol nem csak ismerlek, érzem rezdülésed, ingered,
Hogy tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled. ”

„ Könyörgök Hozzád, segíts hűségeddel,
mindennapi mosolyod add meg nékem.

Gyengéd karod fejem alól ne vedd el,
engedj minden napon Tebenned élnem. ”

„ Kevés ez az egy életem? De hisz
mióta veled élek, át lehet
lépnem egy másikba, tiédbe is.
Szép másvilágom! Búmat felező,
minden örömöm megkétszerező! ”

„ Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősítsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves. ”

„ De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel.
A csillagos ég hálójába foglak,
nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak. ”

„ Mit mond a szív, ha néked dobban,
mit mond a láng, ha érted lobban?
Mit mondok én, ha kérdezel,
mit mond a karom, ha átölel? ”

„ Velem marad az egyszer volt öröm
Ezen a szélső, hosszú délkörön.
Velem marad a kezed és a szád,
A szempilláid árnyas erdeje,
S jobban véd, mintha páncél rejtene,
És hogy néztél, az rám süt mindörökre
Esendő testem fényköpenybe födve,
És melegít a tested melege,
A két karod, s hogy öleltél vele.
S beleragyog ebbe a lassú ködbe
Az emlék, csillaggá izzítva át
Ajkaimon az ajkaid nyomát. ”

„ Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt... ”

„ Félek, nem tudod megbocsájtani
eltékozolt, ostoba, könnyü multam
és majd ezerszeresen fáj, ami
ezerszer fájt, mig szeretni tanultam. ”

„ A te napod, a te virágod
Ejté meg egykor lelkemet;
Azt a napot, azt a virágot
Feledni nékem nem lehet!
Ébredő szív első szerelme,
Van-e ki téged elfeledne?...
Van-e ki téged eltemet?... ”

„ Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam,
Vigyázz rám, kérlek, nehogy elrontsam,
Bújj mellém, jó így, csak összefonódva,
Védjük kis világunk a világtól óvva. ”

„ Legigazibb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek.
És nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek. ”

„ Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig lelkem ér, oly messze forr
Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
A Lét s a Menny határaira lel. ”

„ Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát. ”

„ Melletted akarok lenni éjfélkor. Kezdjük együtt az új esztendőt. De én szeretni fogom ezt a régit is. ”

„ A folyóparton, térdig a vízben,
a víz alatt, vagy a víz fölött éppen,
a híd alatt, mikor szegények leszünk,
a pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk,
Jó, jó, jó veled. ”

„ Mindig érzem a közelségedet, s ezt tudva sosem vagyok egymagam. ”

„ Mi kivételek vagyunk! Te vagy a tavasz - te vagy Budapest, ahol forró estéken minden épkézláb ember a Duna-parton sétál, az ezüst holdfényben, a virágzó gesztenyefák illatárjában. ”

„ Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget. ”

„ Rólad álmodtam titkon az álmomban,
Hallom messze a hangodat.
Szívem legbelül tőled ébred fel,
Most már tudom, te vagy az életjel! ”

„ Nézd a csillagokat, csillagom. Ha én volnék a menny, ezernyi szemmel nézhetnék le rád. ”

„ Ha kinyújtod a kezed, én egy szívet rejtek el benne,
Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne.
A levél, amit írok neked, olcsó papír, tinta,
Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta. ”

„ Szétszórt voltam és boldogtalan: tégy összeszedetté! ”

„ Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál. ”

„ Vad riadót ver a szivem
A szádra, válladra, kebeledre, csipődre
A szemem farkaséhes.
Semmit nem igérek:
Máma szeretni foglak,
Holnap talán már rád se nézek
És soha többé. ”

„ Egy csakúgypuszit adok neked
tudod abban az a jó
hogy akárhová teheted
mondjuk szájba nem való
de puha nyakba kellemes
a lényeg hogy hirtelen csakúgy
még mielőtt a másik esetleg
ügyesen gyanút fogna. ”

„ Ó, kedvesem! Ajkamat érintse a bor, mi ajkaid! Hangod örök ámulatba ejtsen, szívemben reményt ébresszen! Mert a te hangod szebben dalol, mint csalogányok minden éneke. Lelkemben boldogság gyúl, szerelmünk új hajnalra ébred. ”

„ Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál velem. ”

„ Már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak. ”

„ Nézd, itt térdelek előtted, állati akaraterővel fegyelmezem magam, hogy ne érintselek meg, de remeg a térdem, mintha hideglelős lennék, pedig csak kívánlak. ”

„ De hogyha telve volna szívem,
A legdicsőbb emlékek kincsivel,
Kiszórnám azt e pillanatban mind,
S téged hagynálak benne egyedűl. ”

„ Mondj nekem valami szépet
hogy én is mondhassak Neked valami szépet.
A szemeimhez beszélj
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked. ”