A kategóriához 1 240 idézet tartozik (bővebb infó)


Én egy pocsolyának születtem, de veled tenger voltam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden újabb percben,
Amiben magány vár engem,
Erős vágy él bennem,
Hogy újra átélhessem
Azt a szépséges csodát,
A gyönyör édes mámorát,
Amit lényed adni tud,
És ami a szívemhez jut.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Melegre vágyom,
izzani hevülésig,
fénnyé válni,
a Napba repülni,
s napsugárként
szemedben megpihenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Újra belevágnék.
- A kalandba? Én nem, túl veszélyes volt.
- Másra gondolok. Rád, rám, ránk, a kölykökre, az egészbe. Újra így csinálnám. Téged választanálak mindig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hozzám hajoltál s forgószél
tört rám és forgatott vakon,
hozzám simultál és a szél
szédülten elült vállamon,
s amikor összeért a szánk
hogy villám ért-e? vagy parázs?
megbénult minden gyors tagom,
s a szívem haldokló parázs...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Napot adom neked, a csillagokat, hogy játssz velük. Egy pillanatra neked adom az örökkévalóságot, a hegyek erejét, csak tapsolj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Baj, ha közelebbről akarom ismerni világodat, ha kíváncsi vagyok rá? Kíváncsi vagyok minden vágyadra, minden gondolatodra, mosolyognivalóidra, érintésedre és... Rád!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy súlyt cipeltem, aztán hirtelen elejtettem.
Hogy így is lehet élni, hidd el, nem is sejtettem,
Tűz a tűzhöz, víz a vízhez, te meg énhozzám,
Ha megtehetném, még az álmodat is én hoznám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Köszönöm neked, köszönöm,
A bánatom, az örömöm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látom a nappalt, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondani akarom, hogy te vagy az én kicsikém, hogy öregen és ősz hajjal is szeretni foglak - akkor is, ha ez biztosan nem történik meg. Meg még azt is, hogy tudom, hogy örökké hűséges leszel hozzám - pedig ez sem történhet meg. Folyton falakba ütközöm, ha ki akarom fejezni, hogy szeretlek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha belenézek a szemedbe, látom az utat, amelyen el akarok indulni. Hagyni, hogy vigyen az áramlat, az sem baj, ha néha erős és kegyetlen, ha simogat, ha felemel, ha földhöz vág, mindegy, csak vigyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak tudnék én mást úgy kivánni,
Mint téged. Óh, csak jönne más.
Egy más asszony. Valaki. Más.
Akárki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Örökké a tiéd,
örökké az enyém,
örökké a miénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még nem hallottam hangod ezelőtt,
Csak gyönyörködtem arcod mosolyában,
És elvesztem szépséged folyamában,
Amint lelkembe tündökölve tör.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne csókolj úgy, mint egy nőt, ha úgy akarsz kezelni, mint egy gyereket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldogan mennék
hozzád, ha te várnál rám
boldogtalanul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert minden egyes csodát újra költ a holnap.
Hisz tudja, ez az érzés elavulhatatlan,
és szeretném, ha úgy éreznél hozzád tartozónak,
hogy sarokkőnek lássál, ha szétnézel magadban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pontosan elég vagy ahhoz, hogy örökké és megmásíthatatlanul magadhoz láncolj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, mikor "nem történik semmi", él az ember. Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak. (...) Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Át- s átalakult vérem, bőröm, minden
sejtje testemnek, bánatom, reményem.
Mily lakócsere az agyban, a szívben!
Bár nekem is a vakitó veszélyben
a hűség daca volt a menedékem:
más a jövőm, a járásom, beszédem!
Egy nem változott, szívem egy lakóját
nem cseréltem: úgy szeretlek, mint régen.
Te vagy bennem a biztos állandóság.
Te vagy - romolhatatlan láng!- a lényem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyűlöllek, mar a védtelen harag,
elfordulok, hogy meg ne lássalak,
félek, fagyok, borzongok, engedek,
fogam megkoccan, nehogy kérjelek:
szeress, ölelj, megöl a szomjúság,
kezdődjön újra bennünk a világ,
az ősi ködben két felhőgomoly
egymás felé húz, borulj rám, omolj,
összecsapásunk villám, néma csók,
csak te! csak én! borulók, lázadók,
belőlünk szülessen a csóvás fény,
mindenben te és mindig újra én!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S most elképzellek, amint végigmész a néptelen utcán, és a tavaszi sötétségben várod a trolibuszt, aztán pedig földalattin utazol egészen hazáig. Ma éjjel fennmaradok veled, amíg haza nem érsz a városon át. Drágám, amíg te utazol, én itt ülök az álomba merült házban, ahol csak egyetlen lámpa ég, és végiggondolom mindazt, amit rólad hiszek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben,
Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem,
És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra,
Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Na most elárulok valami szupertitkosat:
én tépkedés előtt mindig megszámolom
a virágszirmokat
hogy tudjam hogy melyik szóval kell kezdeni
mert én még játékiból sem akarlak elveszíteni...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó éjt, nagy Hold,
Édes álmokat, baby,
Ha kívánhatnék egyet ma este,
Az lenne, hogy mindig tudd tartani,
tudd tartani a csillagfényt a szemedben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Reménytelen ábránd volt csak,
Áprilisi múló nap.
Az álmaim mégis felkavartak,
S a szívemet elloptad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem tud mindent elviselni. Úgy vágyom utánad, hogy se enni, se aludni, se pihenni nem tudok. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Közértben is tetszel,
és ahogy a sort kivárod,
de a legjobban tetszik, hogy
velem van tele az álmod,
hiába is próbálom, már
nem fogom megbánni,
téged kell az életem
legvégén is majd látni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás