„ Máris hiányzol. Minden veled töltött perc csak erősíti bennem a vágyat, hogy még több percet töltsek veled. Boldog vagyok veled. Olyan boldog, hogy azt talán már nem is szabad. Ezentúl ha a jövőre gondolok, nem azt mondom majd: "én ezt és ezt teszem", hanem azt: "mi ezt és ezt tesszük." És ez mindent megváltoztat. ”

„ Neked babuskál mindegyik levél,
amely szerelmes ujjaidhoz ér, ”

„ Noha nem vagyok futurológus, magabiztosan állítom: mindhalálomig ellenállhatatlan leszel számomra. ”

„ Láttam, hogyan lesz hűtlen az, aki szerető,
a lelkem tűzben edzett, a szívem pedig temető,
de vigyázok rád, hidd el, hisz én vagyok az angyalod,
én vagyok a hajó, ami szíved tengerén andalog. ”

„ Te vagy, akire
A szívem palettája
Rászíneződött. ”

„ Első álmom rólad volt,
első álmom elrepült,
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült. ”

„ Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap. ”

„ Míg nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok
Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék
Úgy érzem, ha kell, hát meg is halok
De teérted élni, azt még jobban szeretnék. ”

„ Amikor összeházasodtunk, Naomi azt mondta: néha mindkét kezünkre szükség van ahhoz, hogy kimásszunk valahonnan. Előfordulnak meredek helyek, ahol az egyiknek előre kell mennie. Ha nem talállak, mélyebben nézek önmagamba. Ha nem tudom tartani a tempót, ha nagyon megelőztél, nézz vissza. ”

„ Amit teszek, már érted
és veled, mert most vagy
végképp itt és velem. ”

„ Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb. ”

„ Már úgy szeretlek,
mint igazi ínyenc egy-
egy étel nevét. ”

„ Nézd: ez a fátyolos szem csak sírni tanult
S most halálos boldogságában is csak
könnyel van tele.
Elemészt engem imádott ajkad részeg illata,
De mást nem akarok már:
hadd pusztítson el a rám zuhanó gyönyör. ”

„ Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok. ”

„ A te létezésed tesz engem férfivá, harcossá, emberré. Általad sokkal különb lettem önmagamnál. Nélküled hét élet alatt nem élhetnék annyit, mint egyetlen napon veled. Azzal, hogy viszontszeretsz, az egész Világot adod nekem, a teljes életet. ”

„ Amikor ősszel, ha haloványan csillog
a napfény, egyszerű szavakkal hódolok
néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz
szeretheti a bágyadt folyót. ”

„ Szeretnék mindennap így felébredni, a szemed tüzében égni, és az illatodban fürdeni. ”

„ Szerelmed
lelkem kenyere.
Eledel,
mely testemben megelevenedve
megszentel,
s egyre szebb leszek,
mert bennem lehetsz,
s Benned lehetek. ”

„ Nem akarok semmit.
Állok a közeledben,
beleszagolok a szélbe.
Simogatom a neved. ”

„ Úgy érzem, hiányoznál, ha nem ismernélek. ”

„ Előbb felejtem el az életemet, mintsem téged elfelejtenélek. ”

„ Szeress, úgy ahogy még nem szeretett senki sem.
Szeress úgy, ahogy még nem szerettél senkit sem. ”

„ Csitt, kedvesem!
ajkam ajkadra teszem,
hogy a hang ne sodorjon el
tőlem-tőled
hogy a szó 
ne takarjon el
előlem-előled
most a csend beszél
nekem-neked
most valami elkezdődik
életem-életed...
   (...)
Csitt, kedvesem!
beszélgessünk
szavak nélkül
szerelmesen. ”

„ Szeress! hogy míg a gyötrelemben mások
szemük eltakarják reménytelen,

én ébren maradjak és látva-lássak...
Kezeidbe ajánlom életem. ”

„ Én majd itt várok rád, hol árnyékot sem vet rám a fény.
Nem találok mást, mert tudom jól, hogy veled volt szép,
csak az fáj, hogy emlékedben halványabban élek,
úgy félek, hogy elfelejtesz végleg. ”

„ Add nekem a te szemeidet,
Amelyek ölnek, égnek, vágynak,
Amelyek engem szépnek látnak. ”

„ Eljátszottam magának a ragyogó fiatal ügyvédet meg a remegő szerelmest meg az elkényeztetett gyereket, és még isten tudja, mit. De amióta ismerem magát, minden szerepem magáért van. Nem gondolja, hogy ez a szerelem? ”

„ És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van,
s mint álombéli Isten
szorítlak száz karomban. ”

„ Emlékszel, egyszer vad eső szakadt,
s mi csókolóztunk csuromvizesen,
a záporozó szenvedés alatt
így bújok hozzád most is, kedvesem. ”

„ Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok! ”

„ Azt hittem, te vagy minden, amit utálok, de rájöttem, hogy te vagy minden, ami belőlem hiányzik. ”

„ Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! ”

„ Gyere, édes feleségem,
Simogasd meg a hajam
S áldjon Isten annyiszor meg,
Mint amennyi szála van!
Csak ne tünődj soha rajta,
Szine, fénye hova lett -
Csak örülj, hogy együtt értünk
Hét nyarat és hét telet! ”

„ Szeretem lelkednek
Magas röpülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét,
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod
S könnyeid egyaránt. ”

„ Érzem, hogy szeretlek! Te nem érzed? Lehet, hogy csak én érzem, és te nem érzed, hogy igenis szeretlek? Én belegebedek, a szívem hevesebben ver, s te kíméletlenül faggatsz? Hát van őszintébb jele a szeretetnek, mint hogy valaki érzi, hogy szeret?! ”