„ Az emberi csók egyszerű üzenetváltás, s az ember néha nagyon szomorú üzenetet kap. ”

„ A szép emlékek elveszett ékszerek. ”

„ A legcsodálatosabb nő, akivel valaha is találkoztunk, mindig az, akivel éppen szakítottunk. ”

„ Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem. ”

„ Elkezdetek beszélgetni, és minden remek: szereted és tetszel neki. Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb. S egy napon, anélkül, hogy észrevennétek, rájössz, hogy szereted. Az idő megáll, és azt hiszed, hogy az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek. Egészen addig, míg egyikőtök lelép, és kitépi a másik szívét, amíg még dobog, és otthagyja a leggyalázatosabb állapotban szegényt. ”

„ Szerelem. Olyan, mint egy mulandó láng. És amikor elmúlik, örökké eltűnik. ”

„ Az idő, a hely a tiéd, ha kéred,
csak más a szándék, de tudom, hogy érted,
az erő, az ész, a hang és a kép
benned éljen tovább, ha már nem leszek én. ”

„ Tényleg, mintha valaki meghalt volna - én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el - ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat - azt az életet, amit választottam. ”

„ Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam,
De az élet szép, s a lemezgyárat felhívtam,
És emlékül neked ezt a dalt írtam. ”

„ A szerelem nem halt meg, csak itt hagyott bennünket, és mi ebbe halunk bele. ”

„ Szerettem fogságomat, mert önkéntes volt. ”

„ Fura, milyen könnyen megszakad a szív. Az enyém meg mindig is hajlamos volt rá. ”

„ Harcoltam első, második és harmadik feleségem szerelméért. Harcoltam azért, hogy legyen bátorságom elválni az elsőtől, a másodiktól és a harmadiktól is, mert a szerelem nem élte túl az élet viharait, nekem pedig tovább kellett folytatnom a keresést az után a személy után, aki azért jött a világra, hogy rám találjon. ”

„ Tudsz szeretni talán egy évig, egy hónapig, egy napig vagy csak egy óráig. És abban az órában el is hiszem, hogy valóban szeretsz, olyan őszintén, mint bárki más. De ha letelik az óra, nem szeretsz tovább. Szeretsz egy másikat, aztán egy másikat. A szerelmed igen nagylelkű, de rendkívül fájdalmas. ”

„ Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel?
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán? ”

„ Megvakultam, mert csak Téged látlak.
Egyedül táncolok.
Azért imádkozom, hogy a szíved mást érezzen.
Ahogyan az ajtód felé sétálok, lehajtom a fejem,
mert nem tudok a szemedbe nézni. ”

„ Változatosság kell a férfinak, mert így teremtette őt a mindenható. Mi szegény nők csak egyszer szeretünk, vagy legalábbis ráfogjuk valakire, hogy őt szeretjük életünk végéig. ”

„ Kihunyó szerelem üszkét bámultam az este
megértő szemmel mosolyogva.
Ne bántson téged, hogy nem bántam meg
nyugtalan csapongásom szerelemről szerelemre.
Nem szégyellem, hiába néznek szemtelenül,
hogy porbaverő szerelem arcul ütött
s megcsókoltam a kezét érte. ”

„ A seb már begyógyult, egyáltalán nem fáj. De a heg megmaradt. Vajon e heghez hasonlóan őt sem fogom tudni eltüntetni soha a szívemből? ”

„ A vénámban megáll a vér, a kapilláris üres,
Legyek ügyes, hogy nevess, vagy újra szeress,
Hogy ne temess el, bár érted feltámadnék ezerszer,
Könyörgök az égieknek, hogy többet ne vessz el. ”

„ - Egy házasság sosem az unalom miatt ér véget, hanem azért, mert az együtt járás alatt olyannak tettetjük magunkat, amilyennek a társunk szeretne, és ez nem tarthat a végtelenségig.
- Lehet, hogy nem tettetjük magunkat, csak megváltozunk.
- Hisszük, hogy a társunk talán megváltozik, ami újabb oka lehet a válásnak. Nem változunk. Legalábbis úgy nem, ahogy számítana. ”

„ Túl közel vagy, már nem veszlek észre. ”

„ Szerettem én valaha őt? Vagy csak imádom a fájdalmat, a rendkívüli fájdalmat, és azt, hogy olyasvalakire vágyom, aki elérhetetlen? ”

„ Hová lettek szerelmeink?
Hová boldog szép napjaink...
Hervadt mámor, hajunk a szélben
Lopott csókok, vad álmok éjjel
Mindez mivé, hova lett,
Ki mondja meg... ”

„ Ez a valóság: az emberek olyan halott szeretethez ragaszkodnak, amely valaha élő volt. ”

„ Megőrizlek téged féltett kincseim között,
Őrizd meg te is a verset a homlokod mögött. ”

„ Míg iszod a kávéd s én a teám,
csak ülünk egymás mellett némán.
Szeretném tudni, most mi lesz,
nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem. ”

„ A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan. ”

„ A szerelem csak tőmondatokban tudja közölni magát. Mikor a szerelem magyarázkodni kezd, cáfol vagy rábeszél, már nem szerelem, hanem emberi ügylet és szomorú végzet. ”

„ Túl szűkös volt már kettőnknek ez a talpalatnyi föld.
Amit építettünk, egy perc alatt kártyavárként összedőlt,
És belőlünk az idő lassan minden érzelmet kiölt. ”

„ Ablakok mögött,
Zokogó esőben
Elfolyó arcok lesnek rám ”

„ Nem én tagadom meg őt; ő tagadott meg engem. ”

„ Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek! ”

„ A csupa szavakból táplálkozó szerelem csődbe jut időnként, egyre önmagán kérődzik, és kínlódva keresi a megfrissülést. Vannak felhangolt, lüktető, eksztázisos órák és az édes, kínos epedések becses percei; de ezeket a csúcsokat csak valami görcsös egységet kereső szándék köti össze és a sokszor nagyon fárasztó elhatározás, hogy: "Ma is úgy, mint tegnap!" ”

„ Most, hogy vége a házasságunknak, már tudom, mi a szerelem. Az agy átverése, a mellékvesék által kibocsátott endorfinok ravasz trükkje. A szerelem elárasztja a sejteket, amelyek az aggályokat meg a józan belátást továbbíthatnák az agyba, és belefojtja őket a biokémiai gyönyörbe. De az ember hiába tudja mindezt a szerelemről, mégsem képes neki ellenállni, mert éppúgy vonzza és csábítja, mint a hosszú alvás, ami tárt karokkal várja és hívogatja. ”