„ A szakítás, elhagyás, elvesztés ősi fájdalom, amely minden erős kötődési kapcsolat megszakadásakor fellép. Akit elhagynak, ilyenkor lélekben mindig meghal. ”

„ Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll.
Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,
ha elviszi a szél. ”

„ A szakítás lényege az, hogy többé nem aggódsz a másikért. ”

„ Én nem az vagyok, akit eldobhatnak, majd felvehetnek. ”

„ Nem adok több szerenádot,
Nem leszek olyan áldott,
Ki a szívével jól lát,
Nem írok több ódát hozzád,
Nem hagyom a nagyvilágot
Hátra miattad könnyen,
Tudom, hogy így lesz könnyebb,
Hiába préselsz könnyet. ”

„ De szerelmünk több volt, mint soké,
Ki nagyobb, mint ő meg én,
Okosabb, mint ő meg én
S sem az angyalok a felhők felett,
Sem az ördögök tenger fenekén
Nem tehetik, hogy szívtől a szív,
Elváljunk, ő meg én. ”

„ S míg libeg búsan, szerelemben,
Én kikacagom kósza árnyad,
Felé fúvok: menj, elbocsátlak. ”

„ Nincs elrontva semmi, csak másra lesz majd jó,
S ha nincs benne, csak ennyi, pont nekem való.
Elmegyek most végleg, többé ne is láss,
Úgy lesz, ahogy kérted, sírjon érted más! ”

„ Ha akarjuk, ha nem, az elengedés az élet része. ”

„ Magányos este, fázós és beteg,
Már nem akarlak, és nem értelek. ”

„ Megfordulni, megmarkolni a két vállát, reccsenjen a csontja, kiáltson kínjában, torzuljon el a szép szomorú arca, rokkanjon meg rémületében... Fájdalmat okozni neki, hogy attól törjön meg, fogja föl, értse meg, nem mehet el. ”

„ Sok pár végül azért válik el, mert mindkét fél azt hiszi, másvalakivel majd jobb lesz, később mégis hasonló helyzetben találja magát, és rá kell jönnie, hogy egyedül a narrátor változott meg. ”

„ Ha próbálnálak, se tudnálak elfelejteni,
Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi. ”

„ Egy tönkrement párkapcsolat igazságához csakis úgy juthatsz el, ha mindkét rossz "dristit" felismered! A sajátodat is. Mert egymást bűvöljük. Egy rossz párkapcsolaton akkor lehet túllépni, ha mindkét varázslót leleplezed. Tedd föl a kérdést: "én mennyit rontottam rajta?" ”

„ Van konfliktus, aminek egyszerűen nincs megoldása. Holtpont, ahonnan nem lehet tovább lépni, vagy ha mégis lép az ember, még rosszabb... Míg élek, sajnálni fogom, hogy rosszul vizsgáztam nálad, de tanultam belőle. (...) Ha nem adok meg mindent, akkor nem szabad találkoznom olyan nővel, aki nem elégszik meg azzal, ami kevesebb az egésznél. ”

„ Az elszakadt szív könnyen összeforr,
S megint csak fáj, ha újra elszakasztjuk. ”

„ Szakítás után már ne újíts fel régi kapcsolatokat, ne szervezz még egy búcsúlefekvést, újrakezdést, és ne alakíts ki "se veled-se nélküled" jellegű kapcsolatokat. Az élet teremt olyan helyzeteket, amikor választani kell. Ne menekülj el a döntés, a választás felelőssége elől. ”

„ Sohasem gondoltam volna, hogy az életünk, mely ily szorosan összefonódott, ilyen gyorsan szét tud szakadni. Ha tudtam volna, talán megpróbálom szorosabban fogni, és nem engedem, hogy nem látott hullámok szétszakítsanak minket. ”

„ Valami eltört benne, s a sebesült ember már csak védekezés volt, szabatosság, megközelíthetetlen tartózkodás. ”

„ Megtörtént az elkerülhetetlen, az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot. ”

„ Mint kék kristályt, őrzöm emlékedet,
mit mondhatnék, kibírom nélküled. ”

„ Visszatekintve elkerülhetetlen volt az elválásunk. De még mindig hiszem valahol mélyen, legbelül, hogy bennünket egymásnak teremtettek. ”

„ A szívemben lüktet a vér
Még energiám is van
Csak a lelkem van már elfáradva
Teljesen lakatlan
Most szabadon engedlek
Ennél többet nem tehetek
Miféle esküt tennék neked
Ha mindent megszegek? ”

„ Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
és úgy szeretlek most, ahogy a mély
vizeknek halai az iszapot. ”

„ Ha az elválás ilyen iszonyú kín, jobb lett volna, ha sosem találkozunk. ”

„ Késleltetnem kellett volna a döntését, rá kellett volna vennem, gondolja át még egyszer, mérje föl a következményeket. Amikor az ember elkezd gondolkodni, mielőtt meghoz egy fontos döntést, rendszerint letesz a tervéről: nagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyünk bizonyos lépéseket. De én túl büszke voltam, és azt gondoltam, hogy ez csak valami múló dolog, majd magától megoldódik. ”

„ Ha nem tudom elfelejteni, csak még jobban fog fájni. Ahogy múlik az idő, egyre többet gondolok rá, és amikor eszembe jut, akkor minden visszajön. Eszembe jut, hogy minden szava, minden érintése csak hazugság volt, és minél többet foglalkozok vele, annál jobban fáj. ”

„ Tudod, mi a legrosszabb abban, ha valaki szakít veled? Az, amikor szinte nem is gondolsz azokra, akikkel te szakítottál eddigi életedben és akkor hirtelen felfogod, hogy ők mennyire keveset gondolhatnak rád. Mert azt gondolnád, mindketten szenvedtek, de ők csak: "Hé, jobb is, hogy nem vagy. " ”

„ Álomtánc volt, csodavilág,
Két parázsból gyönyörű láng,
De áruló fényt minden csillag meglát,
És nézd, most árnyak földje vár ránk. ”

„ Nem búcsúztunk el egymástól, de jól tudtuk, hogy a különéléssel a kapcsolatunk halálra ítéltetett. A telefon vagy a levelezés teljesen értelmetlen. Semminek sincs értelme, ha nem tudjuk átölelni egymást. ”

„ Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád. ”

„ Tudod, egy kapcsolat - az cserekereskedelem. Ha azért, amit adok, kapok cserébe valamit (...), ami érdekel, és annak a szerencsétlennek meg elég, amit én nyújtani tudok, akkor nincsen semmi baj. Addig nem ügy a veszekedés, az összezördülés, addig azok nem élesben mennek. Akkor jön ki a rákfene, amikor már uncsi. Amikor egy adott pillanatban elkezd a dolog álmosítóvá válni. És akkor tovább kell lépni. (...) Érdekes, én mindig úgy szakítok, hogy valahol egy kiskaput, ha nem is nyitva hagyok, de egy kis rést azért megtartok, azzal, hogy ezt még egyszer talán ki lehet nyitni, ha úgy adódik. ”

„ Én nem törtem össze a szívedet, magad törted darabokra, s ezzel az enyémet is. ”

„ Milyen fájdalmas
külön menni az úton,
amelyen jöttünk. ”

„ Bál volt itt, most véget ér,
A szobában ülők arca csupa dér,
Járkál csak, ki tudja, mit ítél
A viharvert szíveken a szél. ”