Az érzelmek bipolárisak, és ezt nem szabadna elhazudni. Az igazi nagy kapcsolatok különösen nagy érzelmi amplitúdókkal járnak, persze annak függvényében, hogy kinek milyen a karaktere. Egy flegmatikus vagy melankolikus nyilván másképpen fogja megélni ezeket a hullámzásokat, mint egy kolerikus vagy szangvinikus, de tudomásul kéne venni, hogy mindenki életében jelen vannak, és ez teljesen normális. Gondoljunk bele, meddig élveznénk a mozdulatlan, eseménytelen idillt? Azt, hogy mindig minden kiszámíthatóan tökéletes? Mikor elégelnénk meg a mézmocsarat? Nem érdekesebb egy kicsit izzadni néha? Tehát ne próbáljuk az érzelmeket kivasalni, csak mert boldogok akarunk lenni. Inkább az a fontos, hogy azokat az ambivalenciákat, amik együtt járnak a kapcsolattal, jól viseljük el.