A címkéhez 1 177 idézet tartozik


Különös dolog a fájdalom. Hirtelen jön, és nem tehet az ember egyebet, várja, hogy elmúljék. Nincs rá gyógymód, és értelme sincs. Nagy lélegzetet kell venni és várni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha meg kell tapasztalnod a csalódást, a fájdalmat, de csak azért, mert onnantól tudod majd igazán, hogy mi az, ami téged nem szolgál, hogy aztán azt az utat messziről elkerüld.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Véges vagyok, mikor te a végtelennel játszol. És a csendek, a szavaid utáni üresség, az mind mi vagyunk. Benne létezünk még mindig abban, amik sosem mertünk lenni. Halkan foszlottunk le egymásról. Akkor távozunk, amikor a másik nem lát. A fájdalom fokozható. Az üresség is. Csak a közelség nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én soha egyetlen férfin sem tudtam önerőből túltenni magam. Ehhez mindig csapatmunka kellett. Kellett egy új férfi, aki miatt szenvedhetek, csak akkor tudtam túltenni magam az előző okozta fájdalmon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A küzdelmeket, fájdalmakat azért rakjuk magunk elé, hogy edződjünk, bölcsebbek legyünk, erősödjünk, és továbblépjünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami a legjobban fáj, nem az, hogy nincs többé. (...) Ami igazán fáj, hogy emlékszel, hogy ott volt... de aztán idővel már az emlékek sem fájnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor valami ilyesmi történik, nincs mit tenni, nincs mit mondani, elárasztanak az érzelmek. Van egy régi kínai mese, mely szerint Isten azért adta az embereknek a fájdalmat, hogy legyen mit megosztaniuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden egyes fájdalom csavar rajtam még egyet. Mint egy ruhából a vizet, úgy csavarja ki belőlem az életet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagy fájdalom is isten adománya, hiába rejtőzöl el, zárkózol be egy zárdába, futsz a világ végére, a fájdalmad követ téged. Inkább szelídítsd meg az imáiddal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vers csodálatos dolog: kristállyá változott indulat. Egy jegecben veszi ki lelkéből a költő, s ha kivette, nincs a lélekben többé, hanem önmagában él tovább. A szülés misztikus formája ez, ugyanolyan szaporodása a léleknek, mint amilyen a testé. A test húsból és vérből való utódokat éltet, a lélek szerelemből, bánatból, keserűségből, hangulatból valókat. (...) A versnek is van vér szerint való őse, mint az embernek, és mint ahogy Ádám volt, első vers is volt valaha: a csodálatos alma a tudás fáján, amelynek tüzében az isteni tudás édessége fanyarodik el az emberi nagyra törés keserűségével. A vers: az ember álma, hogy Istennel rokon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És mégis... kerülöm a nevedet.
Mert fáj az a szó, fáj minden ékezet
és magánhangzó,
fáj, ahogy a számhoz ér, égeti
és dörzsöli, de én mégis...
még mindig, mohón fújom ki
minden tagjait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyanokkal veszekedni, akik közömbösek a számunkra, tényleg bolondság; olyanokkal viszont, akik nem közömbösek, más a helyzet. Mert őket szeretjük, és inkább fájdalmat érzünk, semmit dühöt, ha veszekedni kezdenek vagy olyasmit tesznek, amiből veszekedés lesz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S helyet cserél bennünk a fájdalom;
És folyni látom, majd ha már késő lesz,
A megbánásnak könnyét arcodon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyi reménytelenséget rejt a fájdalom, ha elveszítjük egy szerettünket! A fájdalom közepette nem változtathatunk a halál tényén, és a bizonyosságot sem temethetjük el, hogy ez egyszer velünk is bekövetkezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmiségekről is néha mennyi minden jut az ember eszébe. Pillanatok alatt rohan át az időn, események peregnek, majdnem fájó gyorsasággal, sebesre dörzsölik az emlékezetet. Aztán elfut az utolsó kép is, és a következőt már élni kell megint.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megosztott fájdalom, öcsém, nem megduplázódik, hanem megfeleződik. Senki sem különálló sziget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az fog fájni, de piszkosul, amit elmulasztottam. A tehetetlenség, hogy nem áll hatalmamban visszaforgatni az idő kerekét, hogy jóvá tegyem, bepótoljam.
És azokat a kimondatlan szavakat, kézfogás nélkül végződő vitákat, ölelés nélküli viszlátokat, azokat az elmulasztott pillanatokat soha nem kapom vissza már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érezzük a fájdalmat, de nem a fájdalmatlanságot; érezzük a gondot, de nem a gondtalanságot, a félelmet, de nem a biztosságot. Az élet három legnagyobb javát: az egészséget, fiatalságot és szabadságot, ezért nem is érezzük, ameddig birtokukban vagyunk, hanem csak miután elvesztettük... Hogy éltünk néhány napja boldog volt, csak akkor vesszük észre, miután boldogtalan napoknak adtak helyet.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Miért nem tudom utálni? A logika totál azt diktálja, hogy utálnom kell. Erőltetném, de úgyis hiába. A logika csődje ez az állapot. Fertőzés. Szepszis. Fáj az egész egyéniségem, de ez a fájás is egészen abszurd, mert párhuzamosan valósággal jó, hogy így fájok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szükségem van rád... nem a szépségedért. Nem a mosolyodért, a nevetésedért. Nem a jókedvedért, az érintésedért. Nem azért, mert csodálatos veled a találkozás. Nem a tópartért, nem a templomért, nem az ölelésért. Nem a közelségért. Nem csak ezért. Hanem a rossz kedvedért, az aggodalmaidért, a fájdalmaidért. A fáradtan is szép arcodért. A szúrásodért, a kemény szavakért, a távolságért. Mindenért. Mindenért, ami te vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán csak napjaim vannak hátra, és utána... ki tudja, mi lesz velem? Meghalok és eltűnök, mintha sosem lettem volna? Semmivé válok az érzéseimmel és az emlékeimmel együtt? Elfelejtem a szeretteimet, és sohasem láthatom már őket? Vajon fájni fog az elmúlás?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kielégülés késleltetése nem más, mint a fájdalomnak és az örömnek olyan beosztása, mely lehetővé teszi, hogy előbb túlessünk a fájdalmon, hogy azután felhőtlenül élvezhessük az örömöket. Ez az egyetlen helyes életmód.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ismerik azt a mondást, hogy "Jobb, ha szerettél valakit, de elveszítetted őt, mintha soha nem szerettél volna"? Nos, ez egy ökörség. Akárki mondta, biztos, hogy nem tudott a szerelemről szart se. Mert az igazság az, hogy még mindig a tudatlanság a jobb. Az legalább fájdalommentes. Ha viszont az ember megismeri a tökélyt, ha nap mint nap megérintheti, megízlelheti, belélegezheti, hogy aztán elvegyék tőle, az kész gyötrelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem jöttél el - mióta is?
Hiányoztál - egy éve már.
Most bezuhansz az ablakon,
oly hirtelen, hogy szinte fáj,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, majd elmúlik.
És végül is miért ne?
Függőségem, magányom
Fájdalmas szövődménye,
Naponta tükör elé
Állok, hogy elmondhassam:
Felgyógyulok belőled
Egyszer, bár kínos-lassan.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Tegnap rólad álmodtam,
Pedig már régen nem szoktam.
Tudom én, lejárt lemez, és
Mégis fáj, hogy így van ez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy pillanatnyi fájdalom megér egy életre szóló dicsőséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A húszéves kor: a nagy bánat igazi ideje, és mivel az első szerelmi bánat védőoltás a szívnek, jöjjön az a bánat minél hamarabb, még akkor is, ha akkor még fájdalmasabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- A rondaság nem fáj.
(...)
- Ó, dehogynem. Csak a szépség még annál is fájdalmasabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megcsaltak, hazudtak nekem, elhanyagoltak, becserkésztek, kihasználtak, bántalmaztak, és kitettek minden elképzelhető fájdalmas helyzetnek. A megkeseredettség helyett mégis erősebbé és bölcsebbé váltam minden egyes tapasztalatszerzéssel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lépj túl a fájdalmon, (...) úgyis hiába őrizgetnéd. Az a fontos, hogy határozott léptekkel indulj el oda, ahol lenni akarsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás