Legújabb idézetek

Miért erőszakos valaki? Mert nem tud belenyugodni abba, hogy nem erős.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pénz olyan, mint a királyok (...), akármi történik velük, akárhova kerülnek, azért mindig királyok maradnak. A pénznek és a királyoknak nincsen karakterük. Elrongyosodhatnak, ütött-kopottá, piszkossá lehetnek: de értékük és méltóságuk változatlan marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fűvel-fával lefeküdtem, igen. Mert, végső soron, úgy tekintettem a nemiségemet, mint valami eszközt, amivel elérhetem, amit mindenki keres: az elismerést, a gyönyört, az önbecsülést, s ami még fontosabb: a szerelmet és a gyengédséget. Ez talán valami beteges dolog?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nincsenek ellenségeid és kritikusaid, akkor nem is vagy igazi egyéniség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez; a férfi pedig ugyanakkor színleli mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a fájdalommal van baj. A fájdalom kínoz, de nem pusztít el. A gond a magány, melyet a fájdalom szül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazság tömény méreg, melynek legkisebb adagja is halálos lehet. Ezért az írók és gondolkozók - azok az írók, akik tudnak gondolkozni, és azok a gondolkozók, akik tudnak írni - az igazságot egészen híg oldatban adagolják. (...) De mint ahogy nincs gyógyítás és gyógyulás mérgek nélkül, úgy igazság nélkül sincs egészség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valakinek van bátorsága ahhoz, hogy adjon, az képes arra, hogy el is fogadjon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippl színe? Bartók vad szelleme?
"Az nem lehet, hogy annyi szív..." Maradj nyugodt. Lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nevessek a világ
Játékai felett,
De ez a nevetés
Legyen egy ölelés,
Amellyel mindenkit
Magamhoz ölelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A dolgok elvesztése tesz minket azzá, amik vagyunk. Egy szülő elvesztése. A szüzességünké. Annak, aminek hiszünk magunkat. Az ártatlanságunké. Ezek a veszteségek az első lépések a felnőtté váláshoz. Az élet sokkal bonyolultabb lesz. Ugyanakkor tele lesz lehetőségekkel, és esélyt ad, hogy új kezdetek felé nyissuk meg a szívünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyen hobbink, legyen magánéletünk. Azért dolgozunk, hogy éljünk, nem azért élünk, hogy dolgozzunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csillapíthatatlan és legyőzhetetlen szabadságvágyunkhoz mohó, szinte gyermekies odatartozásvágy társul, és csak látszólagos az ellentét. Szabad az, aki szabad szívvel választja meg, kitől függjön, hová tartozzon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor reggelente felkelsz, a szívednek csordultig kell telnie boldog izgalommal, hiszen tudod, hogy napközben csupa jó dolog történik veled. Nevetned kell és örvendezned. Erősnek kell lenned, és tudnod kell, hogy biztonságban vagy. Jól kell érezned magad a bőrödben, abban a biztos tudatban, hogy felbecsülhetetlenül értékes vagy. Természetes, hogy az élet számodra is tartogat kihívásokat, és szükség is van rájuk, mert segítenek a fejlődésben, ugyanakkor tudnod kell, hogyan nézz szembe a problémákkal és nehézségekkel. Győztesnek születtél! Boldognak születtél! Csodálatos életre születtél!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem szabadság, hanem rabság, amint különben mindenféle emberi kapcsolat az. (...) A szerelmes csak addig szerelmes, amíg rabságban él, egy igézet, bűvölet eszelős rabságában. Abban a pillanatban, mikor a rabságból felszabadul, nem szerelmes többé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten léte nem hit kérdése. A hit Isten megtapasztalása, megérzése, megismerése, amennyire emberileg lehetséges, de az ő léte nem attól függ, hogy hiszünk-e benne vagy sem, ő akkor is lesz, ha úgy adódna, hogy senki sem hinne benne. S mindannyian, hívők és hitetlenek, kétkedők és vívódók, versenyzők és lemaradók oda fogunk befutni egyszer az ő széke elé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyakak, ha nem hajlottak másnak,
megbicsaklanak a halálnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tévelygünk, szívesen bolyongunk, önfeledten téblábolunk a megtörténtek és az elkövetkezendők világában. A jelenünket gyilkoló események sűrűségében megfeledkezünk az időről úgy általában, a sajátunkról pedig kiváltképpen. Mintha örök életre születtünk volna... Pedig tudva tudjuk, hogy az idő folyása ellen mindössze annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk kitágítani minden pillanatunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindegy, hogy egy kicsivel több vagy kevesebb tehetsége van-e az embernek, hiszen mindennek vége lesz úgyis.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Más hibáit azért látjuk oly világosan, mert bennünk is megvannak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ősszel, amikor egy lámpás fénye elég ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat - valójában az emberi sors, az emberi helyzet misztériumát éljük át. A természet elalszik - s mi fölébredünk. Látszatra leszűkül életünk; bezárkózunk. De ez a kiterjedés nélküli hely - ahol szobánk áll, és lámpásunk világít - a "kör középpontja". Valódi helyünk. Mivel az ember, bár a természetben él, igazában a mindenség, az univerzum polgára. Mi több, az idő természetes folyamán túl az öröklété: Isten meghívottja. Valódi helye ezért jelképes. Látszatra egyetlen kiterjedés nélküli pont. Valójában az öröklét időtlen tágassága.
Égessük lámpásunkat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a körülmények teremtik az embert; az ember teremti a körülményeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az istenek megtagadják is kegyeiket a halandóktól, azért elvárják tisztelőiktől a buzgó imádatot, és mérgesek, ha bárki is elmulasztja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sláger az a zene, ami a füleden megy be, és a könyöködön jön ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az otthona is egy doboz. A kocsija egy kerekeken guruló doboz. Munkába hajt vele, hazahajt vele. Az otthonában ülve is egy dobozt bámul. Addig rombolja lelkét, míg a doboz, ami a teste, végleg elfonnyad. Pusztán meghal. Amikor is belehelyezik egy utolsó dobozba, ahol lassan bomlani kezd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne legyen oly haragod, hogy más időre ne halaszthasd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Adjuk vissza az embereknek az önbecsülésüket, és többnyire a józan gondolkodás képességét is visszanyerik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszállottan építem a múltamat. Igen, a múltamat építem, nem a jövőmet, mint azelőtt tettem. A múltat igyekszem megörökíteni, egy utolsó jelet szeretnék hagyni magamból, és mindabból, ami fontos volt nekem. Rendbe szeretném tenni gondolataimat, írásaimat, érzéseimet, mielőtt teljesen eltompulnának, kiégnének ebben a légüres térben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszerűen nem értem az embereket. Néha olyan gyengének tűnnek, de valójában nagyon erősek... és azok, akik erősnek látszanak, gyakran ők a legtörékenyebbek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki ötvenévesen is ugyanolyannak látja a világot, mint húszévesen, az harminc évet elpazarolt az életéből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás