Legújabb idézetek

Minden olyan végtelenül idegen.
Ifjú valék, aki arra ébred, hogy aggastyán,
sőt már síremlékét is belepte borostyán.
De ne búslakodjatok, édes feleim,
az élet már csak ilyen: fele öröm, fele kín.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyok futóhomok, melyet bármely széláramlat bármely égtáj felé sodorhat, hanem ember vagyok, ki szülőföldjén helytáll akkor is, ha dacolni kell a zord idők viharaival.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden jótett elnyeri méltó büntetését.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hála legritkább tünemények közé tartozik, szintúgy egyes személyekben mint a nép sokaságában. (...) Minden jó, amit más az emberiséggel teszen, reád is, mint emberre háramlik; azért tégy jót te is, hogy tetteid az egészre s az egész által az egyesekre jótékonyan háramoljanak. (...) Háláért tenni jót, uzsorástól is kitelik. Mert ki tettéért valamit kíván, nem csuda, ha annak mértékét is meghatározza, s tettére tetszés szerint tesz kamatot. Az ily tevő, legtöbbször csak hálátlant csinál, s később bűnösnek hiszi maga iránt az emberiséget, s annak gyűlölésére szívét teljes joggal véli felhatalmazottnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi, örökbe fogadott gyerekek kitaláljuk magunkat, mert ki kell; életünk legelején hiány, űr, kérdőjel van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embert nem lehet hatalommal felruházni. Megrohasztja, belülről rohasztja meg. Meddig folytathattam volna anélkül, hogy a gőg belém költözzön? Gyanítom, hogy máris megkezdte a munkáját. Azokban a pillanatokban, mikor széles néptömegekhez beszéltem... vajon nem kezdtem-e úgy gondolni, hogy én beszélek, én üzenek nekik, én tudom, hogy mit kell vagy nem kell cselekedniük, s hogy én már nemcsak Isten hírnöke vagyok, hanem Isten szószólója? Érti hát? Előléptetve, felmagasztalva, ember az emberek fölött!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy felnősz, testben és lélekben is túllépsz majd minden félelmeden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem, nem a szándék szüli a bűnt, hanem a szándék hiánya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi a halál? Az érzések közvetítette benyomásoknak, az ösztönök izgalmainak, az értelem tévelygéseinek és hozzá még a hitvány test kiszolgálásának megszűnte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éhezzük a jeleket és a bizonyosságot egyéni létezésünk univerzumban betöltött jelentőségére. Ebbéli vágyunk oly sóvár, hogy becsapjuk magunkat és másokat egyaránt, és szent képeket vélünk felfedezni egy pirított sajtos szendvicsen vagy isteni intelmet látunk egy üstökösben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öregség gyógyíthatatlan betegség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régen arról álmodoztam, hogyan menekülhetnék el hétköznapi életem elől, csakhogy az életem sosem volt hétköznapi. De nem vettem észre, mennyire rendkívüli. Azt sem tudtam elképzelni soha, hogy az otthon olyasvalami, ami egyszer még hiányozhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy elmés asszony egyszer olyasmit mondott nekem, ami talán a női nem titka; minden nő, amikor szeretőt választ magának, inkább ad arra, hogy a többi nő milyennek látja választottját, mintsem arra, hogy jómaga milyennek látja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden szokás és minta, tartsuk azt akár "jónak", akár "rossznak", a legjobb szándékunk ellenére is mindaddig ismétli önmagát, amíg valamit máshogy nem teszünk, hogy megtörjük azt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál nem zsákutca, mely az embert a semmibe vezeti, hanem kaput nyit az öröklét felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szabályokat akkor sem szabad megszegned, ha úgy látod, hogy körülötted mindenki megszegi őket. Mert ha te is megszeged - meg mindenki más -, akkor az egész világ nagyon félelmetes hellyé válik. (...) Ezért a legjobbnak tűnő dolgot nem tehetjük meg, helyette úgy kell cselekednünk, hogy az a leghelyesebb legyen. (...) A legjobb dolog az, amiről te úgy gondolod, hogy meg kellene tenned. A leghelyesebb pedig az, amiről az adott helyzetben tudni lehet, hogy azt kell tenni - és ehhez nem csak magadra kell gondolni, hanem más egyéb dolgokra is: kinek mit okozol ezzel, mi történt korábban, mi vezetett idáig, és mit írnak elő a szabályok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha meghalok, állva temessetek el, mert egész életemben térdepeltem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A részvét pillanatok alatt elpárolog az emberekből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden igazság jó, de azt a szín és az ábrázat teszi kellemetessé... Minden igazság örökké való, maradandó - de köntössé változik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden nyelv az egyszerűsödés útján halad, azaz a jelentés maximumát kívánja kifejezni minimális hangtorlódással. Ezért van az, hogy a legrövidebb szavak a legősibbek, a leginkább korrodálódottak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feladatunk éppen akkora, mint az életünk - ezért tűnik végtelennek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kemény idők soha nem tartanak sokáig. A kemény emberek igen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit tudok én arról, ha igazán magányos valaki. Az olyan, mintha egy üvegházban élnél, üvegbura alatt, hívod az embereket, később már csalogatod őket, jönnek is, aztán, kopp, neki az üvegnek, csodálkozva megállnak, hallod is a koppanást, majd látod, ahogy fortyogva távolodnak. Hiába integetsz. Egy idő után nem integetsz, dögöljenek meg. Olyan, mintha leprás lennél, apró gennyes fekélyek lepnék el a tested, szivárogna a sárga undormány, kénes, büdös kis felhők röppennének föl rólad, vagy mintha lenne egy tábla rajtad, vigyázat, fertőző! Vagy hogy másodosztályú. És ha találkozol egy másik táblással, úgy viselkedsz, mintha te nem volnál az, ő pedig úgy viselkedik, mint te. A magányos embert elhagyta az Úristen, fiam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki ír, annak kilátóra kell húzódnia, hogy az élet múlandó tárgyai madártávlatot kapjanak előtte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezt az emberhez szériatartozékként létrehozott élvezeti cikket, a melankóliát elviselhetetlennek tartom, amikor belebambulok a múltba, jelenbe, képtelen vagyok felismerni, hogy igenis szép és használható millió egy jelenség, forma és hangulat. Most már tudom, hogyan kell átvészelni, hiszen hazudni magamnak sokkalta szánalmasabb lenne, pofozgatni az arcom, hogy de hát nézd, édes fiam, ott van ő, meg az meg ez. Szépen kivárom a végét és megpróbálok csukott szemmel kiülni életem szakadékának peremére, nehogy lássam, mi van az erdőmben, mert még leugornék érzékcsalódni egyet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne a háború ellen harcolj, hanem a békére összpontosíts!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekem egy szirén legyen nőies. Tőlem nyugodtan vezethet traktort, lehet aikido-bajnok, mord zsaru, patkolókovács vagy tűznyelő, akár még apáca is. Nem ezen múlik. Csak ne sötét gyűlölettel legyen tele az ő szíve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Párt nem lehet nagyítóval, zseblámpával keresni, se mágnessel. Abba csak belebotlani lehet. De azt a helyzetet fel kell ismerni, és meg kell ragadni a lehetőséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hebehurgya vállalkozás egy élet kórképét egyetlen sérülésből vezetni le, mint valamilyen fertőző gócból, s bizonygatni, hogy abból sarjadt ki minden nyavalya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet-e az ember még egyszer ugyanaz a személy, aki volt tíz évvel ezelőtt - vagy akár csak egy évvel, egy hónappal, egy perccel ezelőtt?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor megkérdezik tőlem, miért utazom folyton, ezt válaszolom: - Azt tudom, mi elől menekülök. Csak azt nem tudom, mit keresek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert nélküled céltalan az út,
minden vágy és ölelés hazug,
hontalan vándor a boldogság,
nélküled a lét csak pusztaság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás