Legújabb idézetek

Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szivünk együtt ver s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál s nem hagyja magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor senki sincs, akinek adhatnál egy csésze teát, vagy akinek szüksége lenne rád, azt hiszem, akkor ért véget az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki kell úsznunk a komfortzónánkból, hogy egy hullám megváltoztassa az életünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet legdrámaibb pillanataiban néha nevetségesen egyszerűvé válik minden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárcsak azt mondhatnám, hogy a szerelemhez vezető ösvény virágokkal és szép szavakkal van telehintve, és lágy szellő fújdogál rajta. Néha így van, néha azonban kietlen vidéken, érdes sziklákon, jeges széltől kísérve vezet az ösvény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ésszerűség nem más, mint maga az ész. Az érzés gyakran a lelkiismeret. Az egyik az emberből, a másik fölülről jön. Ezért az érzésben kevesebb a világosság, de több az erő. S mégis, micsoda erő van a szigorú észben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, hanem az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza megtagadása, hanem a méltóságteljes piócaság és handabandázó honmentés; a szerelmi erkölcsé nem a szerelmi erkölcstelenség, hanem a társadalmi tisztesség, mely míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle korcs bujaságpótlékot kínál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szellem készenléte a bölcsesség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem viselem el, ha egy férfi sír, nem azért, mert nem szabadna sírniok, hanem mert ha mégis sírnak, az olyan, mintha vége lenne a világnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában mondja el az egyik szereplő, hogy talán az a bajunk, hogy irtózunk a száz százaléktól. Megelégszünk ötvenszázalékos szerelmekkel, nyolcvanszázalékos apasággal, anyasággal, hatvanszázalékos hittel. Vagyis soha nem éljük végig a dolgainkat. Mindig hagyunk kiskaput, amin keresztül kislisszolhatunk. Így van. A száz százalék ijesztő. Mert ha bukunk, százszázalékosan bukunk. Csakhogy érdemes-e ebben a langyosságban élni? Vagyis érdemes-e úgy élni, hogy az ember állandóan azzal van elfoglalva, hogy megkímélje magát a fájdalmaktól, a szenvedésektől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szinte mindannyiunkban van valami, amit le kell győznünk. A szégyent. Vagy az "enyém" fogalmát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő háborúkat robbant ki és fejez be, házasságokat köt és szakít szét, életet ad és olt ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elfenekelt gyerek látszólagos megbánása vagy odaadó szeretete a szülő iránt nem igazi szeretet. Az elfenekelt gyerek valójában gyűlöletet érez, amit el kell palástolnia, hogy ne legyen bűntudata. A verés fantáziálásba kergeti a gyereket! Bárcsak elpatkolna az apám! A fantázia azon nyomban bűntudatot ébreszt - Azt akartam, hogy haljon meg az apám! Milyen bűnös vagyok! A bűntudat az apa ölébe viszi a gyereket, látszólagos szeretettel. De a mélyben ott van a gyűlölet - és ott is marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csoda veled minden,
csoda veled minden perc.
Kínoz a hiányod, amikor nem rám figyelsz.
Öleléseinkben is túl nagy a távolság,
lelkedet a lelkemmel szorosan átfognám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra vágyik, hogy tisztességes emberek között éljen, mert a rossz társaság olyan, mint a bunkócsapás: betöri az ember koponyáját, s az ilyen magafajta egyszerű asszonynak egy szempillantás alatt vége van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden azon múlik, hogyan nézzük azt az ezerarcú, ezeralakú furcsa valamit, amit emberi életnek nevezünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Szeret-e?" Kérdezi a lány
S hang nem felel a bércfalán
Csak csönd, csak néma csönd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mélységesen hiszek abban, hogy a vér, a test bölcsebb az értelemnél. Szellemünk tévedhet. De amit vérünk érez, hisz és mond, az mindig igaz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könyv hideg, de biztos barát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megérzések hazudnak, azt sugallják az embernek, amit hinni akar, nem az igazságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A látás igen meggyőző dolog. Ha látunk valamit, nem kételkedünk benne, hogy igaz. Ránézünk és azonnal tudjuk, mi az, tudjuk, hogy ez a valóság. Abszolút, teljes bizonysággal. Nem kell hozzá sokféle magyarázat. Nem kell hozzá találgatás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki fiatal, nem hiszi el, hogy valaha is öreg lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi hibák olyanok, mint kertben a gyomok. Ápolás nélkül is szaporodnak, és ha nem gyomláljuk ki őket, hamarosan beterítik az egész területet. (...) Csak a legritkább esetben sikerül, hogy egy rossz szokástól úgy szabaduljunk meg, hogy ne egy másikkal helyettesítsük. Azt mondják, a természet nem szereti a vákuumot, ezért mindig van valami, ami betölti az üresen maradt teret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindennap látjuk, hogy ha a fiatalok szeretik egymást, a vagyon pillanatnyi hiánya ritkán riasztja vissza őket a házasodástól; hogyan ígérjem hát meg, hogy kísértés esetén bölcsebb leszek, mint annyi embertársam, vagy honnan tudjam, hogy csakugyan bölcs dolog-e ellenállni a kísértésnek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez volt az én formám, akkor éltem igazán; semmi, ami öröm azóta jött, nem ment olyan igaz mélységekbe, mint az a fájdalom, az a boldog gyalázat, hogy el kell vesznem miatta, és ő nem is törődik velem. Vajon úgy hívják ezt, hogy szerelem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elfelejtheti valaki szerelmét, el bosszúját, elvesztett gazdagságát; de múzsáját soha! Visszatér az hozzá, akárhányszor elűzi s gyönyörökkel árasztja el szívét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legfontosabb a belső tartás. Békében kell élni magunkkal. El kell tudni fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Nyitottan kell élni, de tudni kell a farkasról, hogy farkas, a kígyóról, hogy kígyó, a bárányról, hogy bárány. Ez hozzátartozik a belső egyensúlyhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem igazán kedvelem ezt az embert. Mindig olyan őszinte és nyílt, és egy kicsit közönséges, de azért jó ember. Valahogy mintha ragyogna, úgy, ahogy én nem tudok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem láttam értelmét, hogy leragadjak a múltban, amikor itt és most megvolt mindenem, amire vágyhattam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eszem ágában sem volt hallgatózni. Már-már vallásosan tisztelem mások magánügyeit, arról viszont nem tehetek, hogy a bal fülem történetesen élesebb a jobbnál, és ha egy kicsit elfordítom a fejem, a beszélgetés foszlányai elérik a hallójárataimat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik - de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mókus megáll
kerekében s felsóhajt:
"ennyire volnánk...!"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tükröd leszek, hogy lásd, ki vagy, ha nem látnád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyan érezhetnék valamit, amikor nem tudom, hogy hogyan kell érezni?
Hogyan lehetnének érzéseim, amikor minden érzésemet visszautasították?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nyers erőhöz folyamodsz, tökéletesen kiszolgáltatod magad a még nyersebb erőnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás