Legújabb idézetek

Az az ember, aki az apró, finom, pici jelekre nem figyel oda, és arra, hogy a másik milyen gesztusokat tesz felé, az éppúgy nem fogja észrevenni, kik azok, akik megérdemlik az őszinteségét, mint ahogy azt sem, ha figyelmeztető jelzést kap az élettől, és nem fog tudni változtatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem ravatalos szűk szobában:
Ott fent feküdt, a hegytetőn.
Tavaszi szél suhant felette,
Nappal a napfény nézegette,
Éjjel a csillagok, merőn.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak egyszer halok meg, és én nem akarok lemaradni róla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs értelmetlenebb módja az életünk elpazarlásának, mint az, hogy válaszokat keresünk, melyek azután nem visznek bennünket előbbre...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet nem a legfontosabb oka a mi életünknek. A szeretet következmény, és nem ok. A szeretet oka, hogy felismerhessem az istenit magamban, a szellemiség kezdetét. Ez a felismerés szeretetet követel, és szeretetet teremt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi ketten töredéklények voltunk, akik épphogy megízlelték a váratlan, megéledő valóság jelenlétét, ami majd kitölt bennünket és teljes egésszé tesz. Ott álltunk egy soha nem látott ajtó előtt. Csak mi ketten, derengő fényben, szorosan összekulcsolt kézzel, hogy tíz másodpercre érezzük a repülés szabadságát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már Káin úgy találta, hogy az ellentétek tárgyalás útján történő rendezése eredménytelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A beképzeltség általában elhomályosítja a tisztánlátást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretem, ahogy megcsillan a hajad a fényben, szeretem, ahogy mosolyogsz, amikor épp nem bujkálsz, vagy nem pózolsz senkinek. Szeretem a nevetésed, szeretem, ahogy megtelik csobogó bánattal a hangod, mint a nyári eső. (...) Szeretem a szemeidet, a boldogtalanságodat. Szeretlek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mindentudás amorf szenvedélyére, a szétszóródásra, az iránytalan csapongásra, a tárgyát még alig érintő s azt máris elejtő kapkodásra, erre a kíváncsiságra, ami biztosan több, mint kíváncsiság, hiszen céltalan és a semmibe szalad, erre az izgatott szerteszét kalandozásra csak egyetlen gyógyszer akad: az olyan emberrel való érintkezés, akinek megvan az az adottsága, hogy a tudható dolgok körében mozog, hogy semmit el nem ejt, mielőtt teljesen meg nem ért és ki nem merít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hálátlanság valóban furcsa vétek, s ámbár igen elterjedt, az nem teszi kevésbé ocsmánnyá, ellenkezőleg: úgy elcsúfítja a lelket, mint a pestises fekély akár a legszebb testet is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem fűzött össze bennünket barátság,
és karom éjjel mégis átkarolt.
S mikor már bebújtunk a közös ágyba,
messzebb voltunk egymástól, mint a hold.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt a jelen hiányán keresztül állandósítja önmagát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felhasználtam a perceket, amíg nem emelte rám a szemét, s nézni kezdtem, először titokban, majd egyre merészebben. Most még gyönyörűbbnek láttam az arcát, mint tegnap este: olyan finom, okos és bájos volt minden vonása. Háttal ült a fehér függönnyel takart ablaknak; a függönyön átütő napsugár szelíd fénnyel öntötte el sűrű aranyhaját, szűzies nyakát, szép hajlású vállát, gyengéden nyugvó kis mellét. - Ránéztem - s milyen drágának és közelinek éreztem! Úgy tűnt fel nekem, mintha régóta ismerném, s nem ismertem volna semmit, s nem is éltem volna a mai napig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat, másoknak pedig hatalmuk van szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szandálodba megy
a parti homok, máskor
gyere mezítláb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sors makacs, sokszor ismétli önmagát (...). Hidd el, ki lehet lépni a körforgásból, ha nem csupán a vágyaidnak és nem is csupán az emlékeidnek, de élsz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hideg gúny mélyén akadhatnak forró szikrái az örök, hatalmas szeretetnek. És ki tudja, talán később mindenki elismeri, hogy ugyanannak a törvénynek folytán, amely szerint a büszke és erős ember a bajban hitványnak és gyengének bizonyul, a gyenge pedig óriássá nő a csapások alatt - ugyanennek a törvénynek folytán, az, aki gyakran mélyről, belülről fakadó könnyeket ont, talán éppen az nevet a legjobban az egész világon!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régen, nagyapáink, dédanyáink idejében akár tetszett, akár nem, ki-ki elfogadta a saját életkorát, s mindazt, ami belőle következik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az az ember, aki nem küzd néha, halott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senkivel sem történik olyasmi, aminek az elviselésére nem termett. Mással is megesik ugyanez, s vagy tudatára sem ébred, hogy mi történt vele, vagy lelki nagyságával kérkedve megőrzi nyugalmát rendületlenül. Márpedig mégiscsak rettenetes volna, ha a tudatlanság és a tetszelgés többre menne, mint a belátás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem számít igazán, amit a "de" előtt mond ki az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, nincs nagyobb az emberi sorsnál:
- a kezdetnél tudni: mi lesz a vég!
s feledni mégis minden csóknál
a Múlást: az élő eszméletét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek lehet pechje. Ez ellen csak a halottak vannak felvértezve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy nyulat készítsünk vadasan, nyúl kell, ahhoz, hogy higgyünk istenben, isten kell...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyűjtögetés - és feltételezhetően a rítus is - próbálkozás annak az űrnek a betöltésére, amely a belső énünkkel való stabil kapcsolat hiányából fakad. Ilyenkor inkább tárgyakhoz, és nem élőlényekhez vonzódunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudom, hogy most miután éltem és meghaltam, írhatok-e a kisfiús szerelemről, de visszagondolva a legtisztább fájdalomnak látom. Vágy, határ és feltétel nélküli szerelem... a szív tiszta, ragyogó sugárzása, amitől egyszerre voltam kába, szomorú és hősies. Hová tűnik el? Hogyhogy a bölcsek, akik annyi mindennel kísérleteztek, ezt a tisztaságot sosem próbálták üvegbe zárva megőrizni? Talán nem tudták? Talán elveszik a számunkra, amikor szexuális lényekké válunk, és nincs az a varázslat, mely visszahozhatná.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyelved és nyelvem
megbeszélik egymással,
hogy mire nincs szó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az enyémek az évek,
melyek időmet emésztik.
Nem az enyémek az évek,
melyeket még megérek;
A pillanat az enyém
és ha erre figyelek,
akkor az enyém az, aki időt
és örökkévalóságot teremtett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyen meglehet, hogy aki a legtöbb időt, pénzt áldozza a szegények megsegítésére, életmódjával a legtöbbet tesz azon nyomor létrehozásáért, melynek kiirtásán hasztalan fáradozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Majd a karácsony hozza végül
Az apró szívek örömét;
De a "bubus" már nagy szakértő,
Bírálva hordja meg szemét,
S ha nem drágát hozott az angyal
Ajak lepittyed és befagy;
Biz, édes Jézuskám, te is már
A luxus terjesztője vagy!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szoríts magadhoz még, most mennem kell,
minden könnycseppem kér, hogy engedj el.
Ez a pillanat üldöz, s fogva tart, ez végtelen harc.
Csak egy pillanat kell, hogy érezzem,
csak egy érintés még, hát fogd a kezem.
Kérlek, töröld le most a könnyeidet,
szeress, míg lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívedben a színek kívülről is látszanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétéves koromban nagyon ideges lettem, mert egy év alatt megdupláztam a koromat. Arra gondoltam, hogy ha ez így megy tovább, hatéves koromra kilencven leszek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás