Legújabb idézetek

Aki megszeret valakit, annak a másik fontosabbá lesz önmagánál: átadja neki a hatalmat önmaga fölött: gyöngévé lesz a másikat körüldédelgető szeretet gyöngédségében. Mégis: ebben a magáról megfeledkező odaadásban válik igazán önmagává. Ereje pedig megsokszorozódott, hiszen a legnagyobb ajándékban részesül: az örömévé, életerejévé vált annak, akit szeret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Válságos körülmények közt a levertség legjobb ellenszere, ha a cselekvésre összpontosítunk. És bár látnunk kell, hogy a helyzet érzelmileg nagyon nehéz, nem szabad elfelejtenünk, hogy a hajóban együtt leszünk a házastársunkkal, a hozzátartozóinkkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kényelmetlenül érzem magam, mivel nem vagyok biztos abban, hogy ki vagyok én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy érzem magam, mint mikor a Cápákat nézem, isten tudja, hányadszor, és a férfiak ott imbolyognak a kis csónakban a sötét tengeren, részegek és énekelnek, és minden kellemes és jó, és azt fantáziálom, hogy a filmnek ebben a most látott verziójában a cápa tán nem ér az evolúciónak arra az igen magas fokára, hogy befaljon egy csapat emberi lényt, hanem békésen tovább úszkál, és senki nem esz meg senkit. És nézem, miközben tudom, amit tudok, és ez bizonyosság, de mégis, haloványan azt remélem, hogy az az egyetlen kazetta került hozzám, amelyet a valósággal szembenézni nem tudó érzékeny lelkemnek készítettek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy zuhant rám most a csend,
Hangzavar van, csak a szívem néma bent.
Nincs mit mondanom, vagy inkább nincs kinek,
Ezért nem mondom el senkinek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Helytelenül cselekszünk, ha minden szabad időnket annak szenteljük, hogy mindenkor és naphosszat együtt legyünk szeretőnkkel. Amit buzgóságunkkal nyerünk, azt kapcsolataink tartósságából veszítjük el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne próbálkozzál magad nyírni a hajad!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Intuíción nem az érzékek változó tanúságát, vagy a helytelenül társító képzelet csalóka ítéletét értem, hanem egy tiszta és figyelmes elmének annyira könnyű és határozott felfogását, hogy ahhoz, amit megértünk, semmiféle további kétely nem fér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Maga talán egy magányos, zárkózott, kóbor-loncsos (romániai) farkas, aki képtelen belenézni egy nő szemébe. Olyan valaki, aki piszkosul fél az igazi találkozásoktól. Olyan valaki, akinek létszükséglet, hogy folyton valami képzeletbeli világot teremtsen, mert nem ismeri ki magát a tárgyias, élhető, megragadható, valóságos világban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
s a parton megtörő hullám zaját;
hol virág lélegzett, fejét virág
nem emeli az erős szélbe már;
bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
lényegük általüt a százszorszépeken,
s nap felé tör, amíg csak a nap áll,
és nem vesz rajtuk erőt a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mély gyászba begubódzó emberen, ha tudod, mikor segíts, a boldogság ezer arcát ismerheted meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden nap a világ vége valakinek. Az idő csak dagad és dagad, és mikor eléri a szemed vonalát, akkor elsüllyedsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az idő, nem is alkalom szabja meg a meghittség mértékét - csakis a hajlandóság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyereket be kell vezetni ebbe a mai világba, igen, fel kell készíteni, hogy tájékozódni és élni tudjon benne, hogy érdekeit felismerje és érvényesíteni tudja. De súlyos - a társadalom jövőbeli lehetőségeit is romboló - tévedésnek tartom azt a közkeletű felfogást, hogy a tanításnak, a tanulásnak - az iskolázásnak - a gyereket a társadalom (vagy kisebb közösségei) politikai, gazdasági vagy egyéb elvárásaihoz kell idomítania, szabnia, megfaragnia.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem olyan, mint az étel vagy az ital. Lehet ezek nélkül élni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mindenki fél a köznapiságtól, mintha valamilyen végzetről volna szó, amely unalmat szül, megszokást gerjeszt. Én nem hiszek ebben a sorsszerűségben...
- Hanem miben hiszel?
- Abban, hogy a köznapiság az igazi összetartozás forrása. És nem igaz, hogy megszokáshoz vezet, ellenkezőleg: a mindennapokban lehet megtalálni, sőt feltalálni a fényűzést és a banalitást, a szertelenséget és a közös ügyeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian szabályokat állítunk fel magunknak. Ezek a szabályok határozzák meg, hogy kik vagyunk, és amikor megszegjük ezeket a szabályokat, azt kockáztatjuk, hogy valami ismeretlenné válunk. Ez valami új kezdete? Vagy a vég kezdete?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, símogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Halhatatlan vagyok. Egyelőre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs rövid út a boldogsághoz. Jó, ha erre néha emlékeztetnek. Jó, ha van mellettünk valaki, aki szól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyors észjárás egyik hátránya éppen az, hogy az ember ugyanarra a dologra mindig újabb és újabb magyarázatot képes találni, és meginog a hite korábbi elképzeléseiben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eddig még nem volt szerencsém a szerelemhez. A nőkkel viszont mindig szerencsém volt, talán mert olyan sok nő van, aki unatkozik, és mindig olyan helyeken jártam, ahol a flört volt a kötelező társasjáték. De mindig csak játék volt... túl könnyű játék... a valóság maga.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van a valóság s van a tény
a köztes űr a gondolat
ordítozunk hát nagyokat
aki hangos az a legény

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki gyermeket nevel, az a hon iránt szent kötelességet teljesít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sem magától lett olyan, amilyen. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedves volt velünk vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a személyiségünknek, gondolatainknak és sikereinknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek van egy belső iránytűje. Ha az megzavarodik, és észak helyett a délt mutatja, akkor az ember nagyon nagy bajba kerül. Hogy (...) milyen kompromisszumokra hajlandó és milyen kompromisszumokra képes, az egy más kérdés. A belső iránytű azért jó, mert az kihúzza a csávából. Ha nem, az baj. De hát, (...) mindegyikünk élete tele van kompromisszumokkal. Csak az ökör következetes! Nem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Közelebb, egyre közelebb kerülök hozzá, de talán soha nem érhetem el. Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy azután örökre elváljunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bungee jumping korántsem olyan rémisztő, ha az ember nem egyedül ugrik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármit teszel, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zene egyszerre fejezi ki a szerelmet és az elválást. Egyszóval az életet fejezi ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem éreztem magamat egy "tehetség" boldog tulajdonosának; egyetlen célom volt csak, megváltsam magamat - üres kézzel, üres zsebbel -, a munka és a hit révén. Ennek folytán puszta választásom nem is emelt senki fölé: felszerelés nélkül, felkészültség nélkül, mindenemet bedobva láttam munkához, hogy mindenestül megváltsam magamat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyereknevelésben nem beszélni kell. Mondhatsz, amit akarsz, úgysem a szavaiddal - az életeddel mutatsz példát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás