Legújabb idézetek

Elmondunk mindent egyetlen szóval, vagy mindent elrejtünk egyetlen szóban?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság fölemészti erőinket, mint ahogyan a balsors kioltja erényeinket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A reménység egy madárka, amely már tudja, hogy hajnalodik, pedig még sötét az ég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ dicsősége múlandó, és nem az alapján kell mérni az életünket, hanem aszerint, hogy milyen döntéseket hozunk a személyes történetünk követéséről, az utópiánkban való hitünkről és az álmainkért való harcról. Mindannyian a saját életünk főhősei vagyunk, és sokszor a névtelen hősök hagyják a legnagyobb nyomot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek nem szokták bevallani, hogy amit művelnek, az rossz. Vagy gondolkodás nélkül művelik, vagy okot találnak arra, hogy jónak tartsák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A modern kor elvette a kreativitás lehetőségét. A televízió elé ültette emberét, jobb esetben számítógépes játékok virtuális világába küldi kalandozni. Ez azonban csak a program elkészítője számára alkotás, mindenki más szolga módon halad egy más által kijelölt úton.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Untat várni, elmúlni csiszolatlan
rozsdállva és nem munkában ragyogni!
Csak lenni: még nem élet. Ezer élet
együtt se volna sok, és hogy fogy ez
az egy is...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Üresen tegyék le a koporsódat! Ne hagyj semmit a Halálnak, éld és használd fel minden erődet, érzelmedet, esélyedet, vágyadat, álmaidat. Ne takarékoskodj magaddal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfiak nem kedveskednek érdek nélkül. Nem döcögött volna el idáig, ha bandzsa lennél és pattanásos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyászban ellentmondásos hatalom munkál, megfellebbezhetetlen hatalom, amely éppannyira ösztökél a szükségszerű változtatásra, mint amennyire csábít a múlt iránti beteges hűségre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A törhetetlen játékok leginkább arra alkalmasak, hogy összetörjük vele az összetörhető játékokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nők akkor kezdenek el gondolkodni azon, hogy a párjuk számukra az igazi-e, amikor már beleszerettek. Ezzel ellentétben a férfiak csak akkor fogják fel, hogy az a nő volt az igazi, ha már mindent elrontottak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a férfi, aki veri a feleségét, önmagát is veri, mert mélyen a lelkében tudja, hogy elveszítette ellenőrzését az élete fölött.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a házasság ruhája szorít, akkor ennek éppúgy oka a kabát és a mellény, mint a szoknya és a kötény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hiszek az önsajnálatban. Csak azoknak való, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek az életében lehet egy olyan ingatag pillanata, amikor az ember erősebb lesz benne, mint az üzletember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lehetőségek ajtaja gyakran olyan hirtelen tárul ki és zárul be újra, mint a valódi ajtók viharos időben. Készen kell állnunk, hogy belépjünk, amint alkalom kínálkozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem, az ember nem nevelhető. Természetét nem változtatja, csak ideig-óráig, és akkor is csak kényszerítésre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szegény embernek nincs egyebe, mint adott szava.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hallgatni tudni s egyedül lenni tudni, ez a legelőkelőbb lelkek sajátja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önmagában véve semmi sem tisztességes vagy tisztességtelen, igazságos vagy igazságtalan, kellemes vagy kínos, jó vagy rossz. A közvélemény ruházza fel a dolgokat ezekkel a tulajdonságokkal, mint ahogy a só ízesíti meg az ételeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak. Vajon, ha megtelik, akkor megfulladok?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Míg az alfahímek gyakran kitűnő fizikai tulajdonságokkal vannak megáldva – termet, erő, gyorsaság, szépség -, s az evolúció választotta ki őket eónok során azon az alapon, hogy a legerősebb éli túl és kapja meg az összes bigét, a bétahím génje nem úgy maradt fenn, hogy találkozott az ellenséggel és legyőzte, hanem hogy számított rá, és nagy ívben elkerülte. (...) A bétahím ritkán a legerősebb, vagy a leggyorsabb, de mert számít a veszélyre, számban messze felülmúlja az alfahím vetélytársakat. A világot az alfahímek vezetik, de a világ gépezete a bétahímek csapágyán forog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfi: társat keres, a nő: biztonságot. (...) A férfi: nyíl a jövőbe, a nő: az íj idege, amely kiröpíti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hit elvesztése a bűn legszomorúbb következménye talán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiába látszik valaki erősnek és magabiztosnak, attól még könnyen lehet elveszett és zavarodott. És aki elveszett és zavarodott, az kifejleszt magában mindenféle önvédelmi mechanizmust, ami felvértezi a külvilág ellen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Veled már nem beszélek úgy, mint mással
Egy vallomással tartozom neked
Mosolyod meg nem szűnhet
Megszerettelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Társadalmilag akkor fogadunk el valakit, ha megnyitjuk számára közösségünket. Lehetnek furcsa és bennünket idegesítő szokásai, zavarhat minket, ahogyan él. Megeshet, hogy egyáltalán nem szeretjük, mégis elfogadjuk, bár nem feltétlenül mint barátunkat, de mint olyan embert, akinek csoportunkban kivívott helyét elismerjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor hatodikos voltam, anyám ellátott a szokásos könyvekkel a pubertásról meg a serdülőkorról, úgyhogy észre kéne vennem, milyen "gyönyörű" és "természetes" és "varázslatos" változáson megyek keresztül. Süket duma. Semmi más. Ő folyton panaszkodik, hogy őszül, meg hogy lötyög a bőre, de nekem hálásnak kéne lennem, hogy az arcom tele van pattanással, mindenütt szőrösödöm meg hogy a lábam egy hüvelyket nő egyetlen éjszaka alatt. Sima süket duma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja magát. Az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi alázat a legmélyebb istentisztelet. De nem az igazán alázatos, aki túl mélyen alacsonyítja le magát és elfelejti, hogy az ember Istentől vett hatalmánál fogva szava és akarata által uralkodik a földön. Sosem szabad elfelednünk, hogy mint Istennek gyermeke, uralkodói vagyunk a földnek, de ugyanaz a testvérünk is. Az igazán alázatos, aki a fejlődés útján a messze mögötte vándorlókat, a gyöngéket és bűnösöket is testvérének érzi, s aki az előtte haladókkal együtt érez, és nem ítéli meg tetteiket, se szavaikat, hanem igyekszik magát beléjük képzelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Varázslatos világ a báboké (...), láttukra a gyerekek fantáziája magasan szárnyal, a komolykodó felnőtt pedig megint gyerekké lesz, ahogy felidéződnek a valaha átélt élmények.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol sokat unatkoznak az emberek, és nincs mit csináljanak az idejükkel, ott megesik, hogy bogár lepi el a fejeket belülről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen hát az a szerelem, amely szétporlik a nyelv gátjain? Milyen az a viharos hullám, mely szűkölő kutyaként vonul vissza az első összecsapáskor? Milyen íratlan törvény marasztalhat téged az egyik, engem pedig a másik parton, amikor mind a ketten úszni akarunk? Hát persze: kedveljük partjainkat! Te mondjuk a fűzfáid és a síkságod miatt, én talán a virágzó pityókaföldekért és a kukoricáért... De milyen hidat építsünk közéjük? Szerintem - erőset, tartósat. Hogy azon átkelve mindketten otthon érezhessük magunkat bármely parton. Hogy ne bántsa büszkeségünk, ha egyenlő módon birtokba vesszük egymás világát, de nem mint a győző vagy a legyőzött, hanem egyenlő felekként. És büszkén arra, hogy sok-sok kortársunkkal ellentétben mi szabadabban lélegzünk. Csalogassuk be egymást kedvenc búvóhelyeinkre, ismerjük meg gyermekkorunk minden zegét-zugát, járjuk be a nyelvek bozótját, s ha majd gyermekeink is lennének, ne ejtsük őket váratlan csapdába, hogy - nosza, válasszatok! Legyen természetes világuk a folyó mindkét partja, s tudjanak önfeledten játszadozni azon a kő- vagy acélhídon, mely nemcsak érettük, de az időnek is készül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás