„ Mikor el merem viselni az egyedüllétet, felzeng a világ. Megszólal az egész. Jelen kell lenni az elviseléséhez, az igaz; erő kell annak tudomásulvételéhez, hogy az egész életem – mindenki, akit ismerek és minden, amit tudok – most és egyidejűleg válik esedékessé: az egyedüllét csöndjében egyszerre szólal meg. Ilyenkor én is ezerfelé tudok beszélni egy időben, és a gondolatok összehasonlíthatatlanul gyorsabbak a szónál, talán gyorsabbak a fénynél is. Nagy esély, egyedülállóan csodálatos estély valakivel magunkban lenni.
Ünnep. ”

„ Az összes hibám ellenére szomorú aztán nem vagyok. Sokszor boldogtalan, ez igaz, ám akik veszik a fáradtságot, hogy bekukkantsanak a zsírrétegek alá, tudják, hogy ott nem csupán egy aranyból való szív dobog. Piszkosul szórakoztató társaság is tudok lenni, feltéve, ha van hozzá hangulatom. De senki sem veszi a fáradtságot, senki sem néz a külcsín rétegei alá. ”

„ A magányérzet a magunk vállalása helyén keletkezik. Aki azt mondja magáról, hogy se kutyája, se macskája, és nincsen egyetlen barátja sem, az nem tudja, hogy igazában mindenki egyedül van. Már ha egyszer magába nézett, és önmagára ismert, és szóba mert elegyedni azzal, aki benne van. Akkor mindjárt lesz barátja is. S lassacskán ráébred, hogy hiszen sosincs, sose lesz, mert sosem volt egyedül. ”

„ Egyedül vagy.
Az se jó, ha észre se veszik, de az még rosszabb, mikor már suttognak róla. ”

„ Fázol... Hideg van, fúj a szél, szemedbe hordja a tűhegyes esőcseppeket. Utálod, már számolod, hogy még mennyit kell lépned a biztonságos meleg szobáig, csak be, be, be a hidegből. A szoba kellemes, meleg... De mi ez? Fázol. Tovább is. Hiába meleg, hiába duruzsoló kandalló, hiába... Mert nem a bőröd fázik valójában. Hanem a lelked. A lelked didereg. És nem tudja felmelegíteni sem kandalló, sem fűtött autó, sem pálmafás tengerpart. Mert egyedül van. ”

„ Furcsa társ a magány, hogyha van, mit összehoz,
De nincs kivel megossz, nincs kivel vitatkozz.
Ez egy lassú útszakasz, ahol zavaros a tisztás,
A hosszú úton jobb, hogyha van melletted egy társ. ”

„ Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz. ”

„ A mai szerelmesek diskurzusa másról sem szól, mint a feloldhatatlan magányról. ”

„ Egymagad a lelkeddel élsz igazán.
Tudod, a sors nagy magány. ”

„ Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában,
Legbelül mindig magány van. ”

„ Vagy egyedül vagyok, és összesűrűsödik körülöttem a bizonytalanság és a félelem, és a feszültség nem oldódik bennem, vagy barátok közt vagyok, felpörgetem magam, "társasági" módra viselkedem, és amikor hazajövök, még feszültebb vagyok, mint mikor elmentem. Ezt persze nem lehet szenvedésnek nevezni. A kín nem kézzelfogható. ”

„ Soha nem éreztem még azelőtt, hogy az ember a házasságban is ilyen nyomasztóan magányos lehet. ”

„ Ha az egész világon senki sem törődik az emberrel, akkor az illető talán egyáltalán nem is létezik. ”

„ Miféle szív lakozhat az olyanban, aki az időűzés gondtalan óráiban szomorú? Van-e nagyszerűbb dolog, mint megszabadulva a világ kötelmeitől, önmagunkban létezni? ”

„ Én csak magam vagyok, de sohase egyedül. Tele vagyok az egész világgal. ”

„ Régen megtanultam már, hogy megelégedjek a saját társaságommal, így nem éreztem a másokat gyakran kínzó magányt. ”

„ Csak a magányosok akarnak gazdagok lenni és válnak végül kapzsivá. Ők vágynak a hatalomra is, amitől megrészegülnek és a gyengébbek ellen fordítják. Ne ítélkezz! Sajnáld őket, mert csak sajnálni lehet azokat, akiket tönkretett a magány. ”

„ Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal. Minél társtalanabb, minél magányosabb vagyok, minél kevesebb a jóakaróm, a pártfogóm, annál többre kell becsülnöm önmagamat. ”

„ A magány sosem szül szerelmet - csak szükséget. ”

„ Nincs örömöm semmi örömben,
mert az isten elszállt belőlem
s vagyok végtelen börtönömben,
mint egy halott, oly egyedűl. ”

„ Szükségem van erre az érzésre, hogy egyedül vagyok odahaza. Hogy nem figyel senki. Nem ellenőrzi senki a szokásaimat. Nem bámul senki. Az embernek szüksége van néha a teljes magányra. ”

„ A magány burok. Édes, finom és tiszta levegővel teli burok. Hogy a magány szenvedés volna? Ugyan már! Szenvedés a nem kívánt emberek közelsége, a nem vágyott társaság. Az, amikor a másik úgy szívja el belőlünk az energiát, mint ahogyan az erdő fáinak sűrűn növő indái szívják el a fák elől az életet adó nedvességet. A magány boldogság. Annak boldogsága, hogy jóban vagyunk önmagunkkal. ”

„ Nem jó, ha az ember sokat van egyedül, mert észre se veszi, de összerakódik benne a bánat. ”

„ Akármilyen jó családom van (...), egyedül maradok a szenvedésben, mert senki sem éli át azt, amit én. ”

„ Csakugyan milyen bölcs dolog, ha aki rendkívüli helyzetbe kerül, tartja a nyelvét, és nem kiáltja ki hebehurgyán, mennyire bántja ez a helyzet! A világ nagyon jól megérti azt a folyamatot, ahogy valaki elpusztul táplálékhiánytól: de alig akad néhány, aki felfogja és követni tudja, hogyan őrülhet bele ember a magányosságba. ”

„ A lélek kültelkén lobogva
izzik csak szívem gyertyacsonkja,
az árvaság külvárosában
meggyökerező éjszakában. ”

„ Tudod, ki van egyedül? Az, aki egyre halmozza magában a csendet. ”

„ - Mi az a vasárnap? (...)
- Egy vörös szegfű a magány kihajtott gallérján. ”

„ Vannak emberek, akik félnek az egyedülléttől, társ nélkül életképtelennek tartják magukat, úgy érzik, nem tudnak egyedül boldogok lenni, és azt remélik, hogy egyedüllétük megszűnik, mihelyt egy másik emberrel élnek együtt. Két boldogtalan ember azonban nem lesz csupán azáltal boldog, hogy együtt él, különösen nem akkor, ha ehhez még az a félelem is társul, hogy a másikat elveszíthetem. Az igaz szeretet nem félelemre épül. ”

„ Az a tulajdonság, amely különlegessé tesz téged - ha egyáltalán az vagy - egyben magányod okozója is lehet. ”

„ Sziklát repesztő
csend, mely körém telepszik
s tornyokat emel. ”

„ Minek sajnálni, amit elhagyunk?
Tolongó emberek közt egyedül vagyunk.
Elszöktek, akikkel összetartoztunk. ”

„ Jobb egyedül élni e világon, mint édes kettesben a pokolban. ”

„ Az a férfi, aki azt hiszi, nincs szüksége asszonyra, hideg lepedőkre, csomós zabkására és a legkeserűbb magányra van kárhoztatva. ”

„ A csönd valósággal belevette magát testébe. Része lett most nemcsak az életének, hanem a tudatának is. Annyira együtt élt vele, hogy már el sem tudta képzelni másképpen. Amikor kitisztultak a gondolatai, olykor belehallgatott ebbe a hamis ürességbe, a csöndbe. Mint az így élők többsége, tudta, hogy nem is létezik. Ezer apró neszből tevődik össze. ”