„ Nevetséges, amit most elárulok magának: én már annyira egyedül vagyok, hogy elbőgném magam a boldogságtól, ha valaki akarná, hogy vigyázzak rá. Valaki... ”

„ A sivatagban a hang csak a homokhoz ér el. ”

„ A természet felkarolta, ahogy minden roncsot felkarol. Magányát megvigasztalta, ahogy minden magányt megvigasztal. A természet minden elhagyatottnak segítségére siet. Ahol minden hiányzik, ott egészen odaadja magát. Virággal futtat be minden omladékot. Repkénnyel köti össze a köveket és szerelemmel az embereket. ”

„ Én többre tartom a meghitt viszonyt a hódításnál, a nyugalmat a kalandoknál. És ami a fő, hogy bár vannak köröttem mindenféle férfiak, azért én egyedül fekszem és egyedül kelek, és ha hajnalban rám tör a félelem és a magány, nincs kit felhívjak, hogy jöjjön, és mentsen meg. ”

„ Nem szereti ezt a nyomasztó csendet, fél a csendtől, a váratlan neszeket még ma sem tudta megszokni. De nem is akarja. Sohasem szerette a magányt. ”

„ A magány a pesszimizmus melegágya. ”

„ Körbenézel, s látsz egy házat,
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül. ”

„ Lehetünk egyedül, de attól még nem leszünk magányosak, és lehetünk emberek közt úgy is, hogy ugyanakkor magányosak vagyunk. ”

„ Ha a többiek megvonják tőlünk a szeretetüket, a figyelmüket és az elismerésüket, akkor miért nem vagyunk képesek egyszerűen azt mondani nekik: erre nincs szükségem, elég vagyok magamnak? Nem szörnyű rabságunk nyilvánul meg ebben, hogy erre nem vagyunk képesek? ”

„ Hidd el, hogy jobb nekem így egyedül. Én nem bírom el, hogy csak perceket kérjenek el tőlem, és az egész utálatos életemet pedig rám hagyják. ”

„ Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel. ”

„ Gyakran gondolt a magányra. Az évek múltával megtanulta, hogy ez a legrombolóbb az ember valamennyi baja közül. ”

„ Az igazán nagyok a magányosokból lesznek. ”

„ Mit tudok én arról, ha igazán magányos valaki. Az olyan, mintha egy üvegházban élnél, üvegbura alatt, hívod az embereket, később már csalogatod őket, jönnek is, aztán, kopp, neki az üvegnek, csodálkozva megállnak, hallod is a koppanást, majd látod, ahogy fortyogva távolodnak. Hiába integetsz. Egy idő után nem integetsz, dögöljenek meg. Olyan, mintha leprás lennél, apró gennyes fekélyek lepnék el a tested, szivárogna a sárga undormány, kénes, büdös kis felhők röppennének föl rólad, vagy mintha lenne egy tábla rajtad, vigyázat, fertőző! Vagy hogy másodosztályú. És ha találkozol egy másik táblással, úgy viselkedsz, mintha te nem volnál az, ő pedig úgy viselkedik, mint te. A magányos embert elhagyta az Úristen, fiam. ”

„ Valamennyien magányosak vagyunk, és azért tapogatózunk a sötétben, hogy megragadjuk valakinek a kezét. ”

„ Sok ember fél a csendtől, a magánytól. Fél a tükörtől, amelyet a csend, a magány tart eléje. Mert az ember sohasem az, akinek társaságban látszik, akinek emberek között mutatja magát. Az ember mindig az, aki csendben, magányban... szembenéz önmagával. ”

„ Éjfél után, amikor Isten egy kozmikus viccnek tűnik, és senki sem figyel senkire, nincs-e mindannyiunknak szüksége valakire, akit megérinthetünk? ”

„ Nagyon egyedül vagyok. Aki egyedül van, az nyáron is fázik. Nincs, aki melegítse. ”

„ Mindenféle elzárkózás melegágya a kívülállók gyűlöletének. (...) És ennek keserű a gyümölcse. ”

„ Csupán azért engedem be a (...) bánatot, mert már annyira magányos vagyok, hogy egyedül őt találom érdekes beszélgetőtársnak. (...) Olyanok vagyunk, mint fenyőerdő közepén a fűzfa, valami ostoba madár csőréből estünk ki még magkorunkban, és nem volt senki, aki megkeressen, hogy betömje velünk egy fióka száját. Beleszülettünk egy fenyőerdő szúrós és igazságtalan bioszférájába, ahol mindenáron meg akarnak tanítani bennünket szúrni és zöldellni. ”

„ Az otthona is egy doboz. A kocsija egy kerekeken guruló doboz. Munkába hajt vele, hazahajt vele. Az otthonában ülve is egy dobozt bámul. Addig rombolja lelkét, míg a doboz, ami a teste, végleg elfonnyad. Pusztán meghal. Amikor is belehelyezik egy utolsó dobozba, ahol lassan bomlani kezd. ”

„ Azon az éjszakán rájöttem, hogy azok, akiket gonosznak vagy boszorkánynak gondolsz, egyszerűen csak magányosak, és a társasági érintkezést hiányolják. ”

„ Kerülj csak fényt, embert és társaságot!
De egy kihalt utcában hirtelen
rádront megválthatatlan árvaságod,
s mint részeg őrült, úgy bokszol sziven. ”

„ Tudod mi a te bajod, kedves névtelen barátnőm? Az, hogy buta vagy. És nincs bátorságod. Nem mersz szembenézni a tényekkel, és saját magaddal sem. Félsz az érzéseidtől. Pedig azok, akik szeretik egymást, összetartoznak, és csak együtt lehetnek igazán boldogok. Szabad szelleműnek vallod magad, és félted a szabadságodat. Rettegsz attól, hogy valaki kalickába zár. Hiába, máris falakat vontál magad köré. És hiába menekülsz Brazíliába, Texasba vagy bárhova, ezek a falak ott is körülfognak. Mert akárhová mégy, mindig is magányos maradsz. ”

„ A lelkében még mindig a magány fekete szele fúj. ”

„ Egyedül vagyok...
lelkembe zárt hiányod
társaságában. ”

„ Az embernek nagyjában-egészében igen rossz társaság a saját személye; ha bármekkora időtartamig önmagát kénytelen elviselni, mély undor és nyughatatlan szorongás alakul ki benne, úgyhogy szinte bármi áron menekülni szeretne. ”

„ Ó, vakon vágyódó emberi szív! - Tovább, tovább - mondogatja, és fut a szépség után, bárhol legyen is. Akár a magányos bárány csengettyűszava valamilyen csendes tájon, akár a megcsillanó fénypászma egy erdő mélyén, vagy a lélek villanása egy tovatűnő szempárban - a szív megérzi, visszhangzik rá, és követi. De amikor elfárad a láb és meghiúsult a remény, feltámad a szív fájdalma és a vágyakozás. S akkor tudd meg, hogy számodra nem adatott sem beteljesülés, sem megnyugvás. Hintaszékedben, ablakodnál álmodozol tovább, magányosan. Hintaszékedben, ablakodnál álmodozol tovább a boldogságról, amelyet el nem érhetsz soha. ”

„ - Most, hogy közeledik a búcsú, az elválás, a félelem a magánytól, a kilátástalan jövőtől, és jön a rémült gondolat, hogy: "Tapadjunk össze ebben a halálra ítélt, félelmetes, reménytelen világban, mert nem jó egyedül"... mindez azt kiáltotta bennetek: "Maradj velem!"... Ez nem szerelem.
- Hanem mi?
- Menekülés. ”

„ A világban úgy bolyongok, mint a vízcsepp,
Mely más cseppet kutat a tengeren,
Beleesik, hogy társát megtalálja,
S keres, amíg maga is elvegyül. ”

„ A magány fontos túlélő mechanizmus. Az anyatermészet szándékosan beledrótozta a magányérzetet az emberi agyba, hogy a fájdalmat, melyet ez az állapot okoz, megtanuljuk elviselni. ”

„ A magány nem csak akkor érződik, ha elszakadunk a másiktól, sokkal jobban fáj, ha nem búcsúzhatunk el. ”

„ Így van ez! Mindig az marad egyedül, akit szeretnek. ”

„ A magány nem akkor érezteti magát, mikor egyedül vagyunk, hanem mikor a ránk leső vadakkal szemben is egyedül vagyunk. ”

„ Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem mindenféleképpen marad magányos az az ember, aki falakat, rosszabb esetben várakat épít maga köré, mert jön egy szerencsés ember, aki lerombolja azokat. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék. ”