Legfrissebb idézetek

Fontos, hogy az idősebbek meséljenek életük eseményeiről. Sokat tanulhatunk tőlük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk, ha merünk belevágni új dolgokba, akkor a nyolcvanéves is érezheti magát húszévesnek. De a húszéves - vagy harminc -, aki nem mer új dolgokba belefogni, úgy fogja magát érezni, mint a százötven éves. Tehát azért vannak az öreg fiatalok, és vannak a fiatal és középkorú haldoklók, akik látszólag élnek, de valójában nem élnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sem annyi idős, amennyi a születési dátumából kiszámolható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne feledkezzetek meg róla, hogy a sólyomszárnyú ifjúság hamar elrepül, és észre sem vesszük, már nyakunkra ül az ólomlábú vénség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lassacskán megérem testem elestét,
ám szellemem friss, pajkos kiskölyök.
Hagyjátok hát játszani önfeledten,
mert szent a képzelet, szent! És örök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Késői ember vagyok; későn születtem, későn kezdtem filmezni, későn nősültem, későn lettek gyermekeim, későn találtam meg az utat az irodalomba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Előbb lelkileg kell megöregedni, aztán szervileg is elvénül az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keveseknek adatik meg (...), hogy évről évre túléljenek mindent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy az ember öregszik, azt egyebek közt azon is észreveheti, hogy gyermekkora földrajzilag megtekintélyesedik. Úgy értem: azok a helyek, ahol valaha játszott, haszontalankodott, átváltoznak: a híres grundból romantikamentes nagyvárosi utca lesz, a kerti udvarra négyemeletes palota épül, és így tovább. Az ember kiszorul emlékeiből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet szánalmasan öregedni, vonszoltatni egy gyorsuló szekérrel. S lehet fenségesen, természetesen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben az ember egymás után elveszti kedveseit. Rengeteg fájdalom marad az ember mögött. A sors elviselhetetlen szenvedések sokaságával képeszt el bennünket. S még csodálkoznak, hogy az öregemberek sokat beszélnek. A kétségbeesés beszél belőlük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mostani lángolóan lelkes ifjú irtózattal hőkölne hátra, ha megmutatnák neki majdani öregkori arcképét. Vigyetek hát magatokkal mindent az útra, amelyen a zsenge ifjúság éveiből a sivár, rideg férfikor felé haladtok, vigyetek magatokkal minden emberi jó tulajdonságot, útközben ne hagyogassatok el semmit, mert soha többé fel nem szedhetitek! Félelmetes és kegyetlen a ránk váró öregkor, semmit sem ad vissza. A sír irgalmasabb, a sír fölött ez olvasható: "Itt ember nyugszik!" De az embertelen öregség hideg, érzéketlen vonásaiból nem olvashattok semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Manapság a fiatal fickók mind egyformák: se kurázsi, se kitartás. Nem tudok mihez kezdeni a fiatalokkal, és ők (...) nem tudnak mihez kezdeni velem. Lehet, hogy igazuk van. Némelyiket hallgatva az embernek az az érzése támad, hogy senkinek nincs joga túlélni a hatvanadik évét. Viselkedésük töprengésre késztet: vajon néhányan nem tették-e el láb alól idősebb rokonaikat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy asszony addig fiatal, amíg gondot okoz neki, hogy például... (...) Hogy például megtartson egy férfit, akit szeret. De ha egyszer csak észreveszi, hogy képes lemondani arról a férfiról, aki fontos neki, méghozzá tragédiázás nélkül lemondani, akkor bizony már öregszik az a nő... azt hiszem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senkit nem csodálok jobban, mint aki öregkorban az ifjakat megérti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én koromban - csaknem harmincévesen - nincs értelme arra a mindent elsöprő érzelemre várni, ha eddig nem jött el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy az ember öregszik, egyre több fogódzót keres. Egyre erősebben markolja a lépcsőkorlátot. És arról is egyre gyakrabban akar megbizonyosodni, hogy még mindig önmaga.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyetlen virágzás - a szépség széthullt,
egy átfutó hullám - az ifjúság elmúlt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mindnyájan születünk szépnek. A tenger pedig kétségkívül nem szépítőszer, és a tengerészek bizony idő előtt öregszenek, ezt gyakran megfigyeltem, nagyon hamar elvesztik fiatalos külsejüket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha életemben nem voltam lágyszívű vagy könyörületes, de úgy hiszem, a korral együtt kialakulnak az ilyesfajta tulajdonságok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor már a hangulatok irányítanak: elmúlt az ifjúság. Az ifjúság nem hangulat, hanem élet... Hajh, régen éltem én már. Elfásul a szív lassan-lassan. Cinizmusából egy-egy hangulat, ha kiragadja. Ilyenkor még tán verset is ír: Gabriellához, vagy máshoz... Aztán jön a nagy lohadás, felváltja bitorolt székét a régi unottság... Tombolj ifjúság! Higgy, hódíts, szeress!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki se mondta nekik, hogy a fiatalság elmúlása nem azért riasztó, mert elvesz tőlük, hanem mert ad nekik valamit. Nem bölcsességet, nem derűt, nem józanságot, nem nyugalmat. A bontott Egész tudatát. Egyszer csak észrevették, hogy az öregedés felbontotta múltjukat, melyet az ifjúság és a relatív fiatalság éveiben olyan kereknek és összemarkoltnak éreztek: az Egész részekre bomlott, minden megvolt benne, és benne volt, ami addig a napig velük történt, csakhogy másképpen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Majd meglátja, eljön az életben az az óra, amikor a mi fáradt szemünk már csak egyetlen fényt tűr meg, azt, amit egy ilyen szép éj formál és szűr át a homályon, s amikor a fülünkkel csak azt a muzsikát élvezzük, amelyet a holdvilág a csend fonákján játszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élni és megöregedni, az csak az igazi, ott van a dolog nyitja. Minden hősiesség a kitartásban rejlik, abban, hogy élni akarunk, nem pedig meghalni, és nagyság csak az öregségnél van. Egy fiatal lehet lángész, de nagy nem lehet. Nagyság csak az öregkor hatalmánál, tartós súlyánál és szelleménél lehetséges. Hatalom és szellem, ez az öregkor és nagyság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezésben élni az öregkor és az elvégzett napi munka utáni pihenés dolga. A fiatalságot ezzel kezdeni kész halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha már átlépte az ember az ötvenet, olyan jelenségeket is elkezd észrevenni, amelyekre ötven előtt egyszerűen nem óhajtott odafigyelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A déli nők olyan hamar elvirulnak, mint a déli virágok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örökkévalóság csak egy illúzió, melyet az öregedéstől való félelem szült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öregedés mindig fájdalmas. Különösen az magányosan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A dolgok olyan gyorsan változnak. Pont, amikor megszoknál valamit, hopp! Megváltozik. Pont, amikor kezdenél megérteni valakit, hopp! Az illető felnő. Ugyanez történik Katie-vel is. Mindennap változik; akárhányszor ránézek, az arca egyre felnőttesebb. Néha már nem kell úgy tennem, mintha érdekelne, amit mond, hanem azon kapom magam, hogy tényleg érdekel. Együtt megyünk ruhát venni, és elfogadom a tanácsát. Együtt járunk ebédelni, és butaságokon vihogunk. Én pedig egyszerűen nem tudok visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor a gyermekem már nem volt gyerek többé, hanem érett ember lett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kínos az a pillanat, amikor a nő már nem a tavaszokat, hanem a teleket számolja, és tompán neheztel az időre, amely feldúlja szépségét. A nők, akiket más illatos virágoknak érez, őt tövisként szúrják, és üdeségükből csak a szúrást érzi. Mintha tőle rabolták volna színűket, mintha saját szépsége azért hervadozna, hogy a többieké ragyogóbb legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert "fáradságos életükkel kiérdemelték", nem is abból a józan előrelátásból, hogy "egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!", hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (...) Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szeretjük egymást, elfogadjuk egymás korlátait is. Ha a kedvesed valóban mélyen szeret téged, tudni fogja, hogy kezdesz megöregedni, tehát a dolgok természetesen már nem működhetnek úgy, mint régen. A szerelem azonban újfajta meghittséget, újfajta közelséget fedez majd fel: kevésbé lesz ugyan szexuális természetű, de mélyebbre hatol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magának csak a vére keringése egy negyvenéves emberé. A szeme... ez a két kedves szeme... ez a két szem egy húszéves legényé. Romlatlan a maga szeme. Megtéveszthető. Ezért hisz szépnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás