„ Nem mozdultam mellőled, látni akartam,
amint a fotel karfájára hajtogatod levetett
álmainkat. Tudni akartam, megédesül-e
az éjszaka íze, ha kiejtem neved.
Fölismeri-e szemed ikercsillaga
a véglegességet kiterített szívemben. ”

„ Szeretlek! Légy szívvel szívemhez kedves.
S jaj, ne taszíts el, nem teheted,
hogy lerázd válladról szegény fejemet.
Szerelem hite kell, szerelmes szeretet,
az kell e főnek. Anyámtól kenyeret
kérhettem így, ahogy most tőled
kérem: ne hagyd el jövendőmet. ”

„ Szeretlek. Most még igen, de holnap
lehet, hogy már égve gyűlöllek.
Leselkedik a lehetőség:
ellensége minden öröknek. ”

„ Szeretlek s ha rólam leveszed szemed,
én nem nézek kutakkal farkasszemet,
nem keresek sem golyót, se kötelet,
üldözni se foglak szavaimmal,
csak nézni, boldogan s boldogtalanul,
s bárhová lépsz, e szempár sugara mindig arcodra hull,
s el fogsz hervadni, halovány aranyom,
maradék kincsem, boldogtalanom. ”

„ Ahogy megláttam magát, megbillent bennem valami, az értelmem csődöt mondott. Fel voltam háborodva, hogy ilyesmi megeshet velem! Teljes erőmből tiltakoztam. De sem a tiltakozás, sem az önámítás nem használt. Sose hittem, hogy ilyen szerelem létezik... hogy az ember egy napon számot vet magával, s azt mondja: bármi legyen az ára, mellette maradok! Nem bírom ki nélküle. ”

„ Mintha az egész életem idevezetett volna, ide hozzád. Szeretlek. Annyira szeretlek. ”

„ Álmaimban szárnyaidhoz érnék,
angyalcsókot ajkaidról kérnék.
Karjaid közt hamvaimmá égnék,
de angyalodként hozzád visszatérnék. ”

„ Mivé lesz
a megérkezés, ha a várakozás
elrozsdálja a vágyat? ”

„ Ó, lányok! micsoda erő van a ti szemetekben.
Nélkületek éltem én sokáig, nékem a mosoly nem elég.
Tőletek retteg az éjszaka, a reménytelen ég,
ti kényszerítitek a halált is megadásra,
ne hagyjatok el soha, tanítsatok és szeressetek,
csüggedő szivemben reményt ébresszetek.
Ne botladozzam egyedül, mint árva szörny, az éjszakában. ”

„ Belefeledkeztem, zsibbadtam a gyönyörűségtől, attól a vonzalomtól, amely egyre erősebben uralta érzékszerveimnek pillanatnyi állapotát. A nap belopakodó erőtlen sugara is mintha segített volna az érzékiség szárnyain röpködni, épp csak annyira tette ragyogóvá a (...) szobát, amennyire szükség volt az illúzió felébredéséhez a szépséghez vezető úton. ”

„ Ébren vár rám a világ,
Felém fordítja az ágyát,
Félhomály,
Így játszik a vágy. ”

„ Varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi. ”

„ Eljött az ősz, takard be szívem valamivel,
egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel. ”

„ Szeretném, ha valakinek
én lennék az öröm s bánat, -
szeretném, ha valakinek
oly szép lennék, mint anyámnak. ”

„ Szomjazott a nőre, akit csak sejtett, s akinek minden jót és gyengédséget kell kiváltania lelkének mélyéből, a nőre, aki bizonyára kezén, mosolyán és hangjában hozza el neki a világ minden ragyogását és fényességét. ”

„ Mondd: ha elkapnálak valamikor
és megcsókolnám a talpadat,
ugye sántítanál kissé utána,
félve, hogy eltaposod csókomat?... ”

„ A májusfa egy napig tart,
a csók íze örökké tart,
s ha már elfut a kékségbe,
tart a szerelem emléke. ”

„ Mikor csókolt meg engem Anya? Nem emlékezett rá, hogy valaha is megcsókolta volna. Talán az volt a csók, hogy beszappanozta a hátát, és azt mondta: "tartsd a fejed", és szappanhabból sapkát formált rá, hegyes, hosszú sapkát csavart a szappanhabos hajából, és az volt a csók, hogy fodrot varrt a köténye aljára. ”

„ Megcsókoltalak, olyan erősen, hogy kiserkedt ajkadon a vér, és sós íze összekeveredett a csók édes ízével a számban, és azután még sokáig, évek múltán is éreztem, és érzem még ma is, mikor az édes íz már rég elmúlt, és mást már nem érzek belőled. ”

„ Hozzád láncol ölelésem
s nem nézhetlek-érinthetlek,
mivel ráébredni félek
kérdéssel, simogatással
véghetetlen magányomra,
hogy szeretlek és te nem. ”

„ Kiszolgáltatottá lesz
az ki szeretni gyáva
nem a pengevékony száj
mögé harapott szavak
a bizonytalan szerető tesz azzá
szerelmi csapda ez
ha nem vagy bátor elfogadni
és hős viszonozni
felkínált szerelmemet. ”

„ Vannak, akik sokéves házasság után válnak el. Ez mindössze annyit jelent, hogy az együtt töltött hosszú idő alatt sokat változtak, és ami egykor boldogságot jelentett, az nem marad feltétlenül örökre szóló örömforrás. Hiszen emberek vagyunk, változhatunk. ”

„ Siralom a szívnek, ha heve nincsen,
ha sóvárgása, gyötrő tüze nincsen.
Szerelem nélkül záruló napodnál
eltékozoltabb nap részedre nincsen. ”

„ A holnap holtnak lát,
A szívem ellopták,
Csak testem él tovább, még egy perc,
Mégsem ordít vád,
Csak könnyem ér hozzád,
Csak egy perc talán, hogy végleg elfelejts. ”

„ Mérgezett az éj veled, de vonz magához minden álma.
Kezed vezet e tiltott csendben és a vad bűntudat. ”

„ Ha bajba kerülsz vagy megbántanak, ne keseredj el, hanem válaszolj a kihívásra! Állj fel, és légy féltékeny! Még mindig jobb féltékenynek lenni, mint elkeseredni. ”

„ Hogy halni meg,
hogy halni halál halálával, -
tudjuk, persze, tudjuk-formán. ”

„ Hányszor figyelmeztettelek, soha meg ne kérdezd, mire gondolok. Nem azért, mintha titok lenne, csak annyiban titok, amennyiben a szabadságom. Erre mondtam, hogy válóok a házastársnak az a kérdése a másikhoz: mire gondolsz? Mert ehhez senkinek joga nem lehet. ”

„ Ezzel az asszonnyal élte le az életét. Hogy került hozzá? Sohasem volt egy közös gondolatuk. Az ujjába bedagadt a karikagyűrű, hiába próbálná lerángatni, a húsába nőtt. És soha nem öntötték ki egymásnak a szívüket... Nem emlékszik, hogy valaha is azt érezte volna, könnyebben viselem el, ha ő is tudja... ”

„ Ti nők, ti nők... Imádjátok azt, aki megvet, és megvetitek azt, aki imád. ”

„ Férfi vagyok (...), nem szabad föladnom. Soha semmitől se ijedtem meg, s ezentúl se fogok megijedni. Ha egy férfi begyullad, nyavalyát se ér többé. ”

„ Ami aggaszt egy felnőttet, arra a gyerek rá se ránt. ”

„ Többé-kevésbé mi - te is, én is - vagyunk felelősek a szegénységért, a háborúkért, a bűnözésért, a gyerekek megbecstelenítéséért és a sok-sok ezer autóbalesetért. Miért te és én? Mert a fák, a sziklák, a felhők és a nyulak stb. nem okoznak sem háborút, sem válást. Az emberi viselkedést leginkább maga az ember irányítja. ”

„ A változatosság a túlélés eszköze. Az egyénnél éppúgy, mint a közösségek esetében. ”

„ Meddig tart egy mesés nyár,
meddig szép egy csodás táj?
Amíg rágja a rozsda a fegyvert,
amíg látja az ember az embert.
De van bennünk egy gonosz báj. ”