Legfrissebb idézetek

A veszély közelebb hozza egymáshoz az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy nem is én vagyok furcsa? Hanem az élet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem, aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Jó és Rossz ember feletti játékában nyitott tétel, kifizetetlen számla, behajthatatlan követelés nem marad soha. És ez a nagy játék maga az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha önfényedben élsz, hamar ellobbansz, és kapcsolataidat is elégeted.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetetlen az, hogy mindenki egyformán éljen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élőkért kell aggódni, a holtaknak már úgyis kevésre van szükségük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rendkívül szomorú látni, hogy a nagy gazdagság ellenére milyen sok ember viselkedik zombiként a mai társadalomban. Talán ez az oka, hogy egyre népszerűbbek a horrorfilmek. Általuk próbálunk ráébredni, milyen borzalmasan üres életet élünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet könyörtelenül diktálja íratlan törvényeit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Medréből kicsapva sok-sok ágra szakad az élet. Nehéz előre megállapítani, melyikben fogja sebesen hömpölyögtetni álnok, hitszegő árját. Ahol most elkeskenyedik, mint a folyó a homoksellőn, méghozzá annyira, hogy csúnya kavicsos fenekét is látni lehet - holnap megáradva zúdul tova bő vize.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Világlélek az emberek öröméből táplálkozik. Vagy a bánatból, az irigységből, a féltékenységből. Az ember egyetlen kötelessége, hogy beteljesítse személyes Történetét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni jól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mivel az ember nem élhet meg mindent, fontos, hogy legalább a mindenkiben ott lappangó lényeget élje meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan vicces, nem? Amikor azt hinné az ember, hogy már mindent kigondolt, amikor végre elkezd tervezni valamit, lelkesedik érte, úgy érzi, végre tudja, merre kell mennie, az ösvények megváltoznak, a jelek kicserélődnek, a szél másfelé fúj, északból dél lesz, keletből nyugat, és eltévedünk. Olyan könnyű szem elől téveszteni az utat, elveszíteni a helyes irányt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Számítgatás, érvek és ellenérvek méricskélése közben elmúlik az élet, anélkül hogy bármi is történne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet már csak ilyen. Senki nem hall, senki nem lát, senki nem tud veled kapcsolatot teremteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden időben végiggondoltam az élet sok furcsa dolgát, s minden idő más gondolatokat érlelt. Furcsa az emberi élet és titokzatos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elképzeled, hogy ez az utolsó napod, azonnal rájössz, mi a fontos, és mi nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kapott-e szebb és megbecsülendőbb ajándékot bárki is annál, hogy a saját kezébe vehette életének irányítását?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a világ tágas hely, és neked fontos szereped van benne. Azt hiszed, mindenki boldog azzal az élettel, ami jutott neki? Azt hiszed, hogy mindenkinek hatalmában áll megválasztani a sorsát? Bocs, szivi, de ez nem így működik. Próbálod magad mellett tartani a szeretteidet, és megvívni a megnyerhető csatákat, és ez a lényeg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden útnak valahol vége van. S emberi tulajdonság, hogy az út végén visszafordulunk, s eltűnődünk életünk értelmén. Addig nem, de akkor igen. Addig csak megyünk ösztönösen s néha vakon is, egy nyom, egy cél, egy gondolat után. Hogy miért, azon majd töprengünk a végén, ha kifut az út lábaink alól, s lábainkból kifogy az erő. Talán én is rájövök egyszer, hogy céltalan kapkodás volt az egész, s legjobb lett volna semmit sem csinálni. De addig még sok idő van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem olyan egyszerű. Semmi sem egyszerű: a hajnal sem, mikor a nap aranyhegyű dárdái szétverik az éjszaka fátylát s az alkonyodás sem, mikor meghalnak a fények. Az ember megszületik anélkül, hogy kedve volna hozzá, s hajnalok és alkonyodások szeszélyes játékában cserélget örömet és bánatot, épít és rombol, ostobaságokat és bölcsességeket mondogat váltakozva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet terhei mindaddig elviselhetőek, amíg nem maga az élet válik terhessé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Öreg fejjel bátran mondhatom, hogy az élet nem olyan könnyű, mint a lepke szárnya, és sajnos - sok esetben - nem is olyan szép.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csakis az térhet vissza az életbe, aki elébb eltávozott onnan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A természet nem barátságos, de nem is rosszindulatú. Nem akar szenvedést okozni, de nem is tesz ellene semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pokoli dolgokat kell megtapasztalni, pokoli dolgokat kell látni ahhoz, hogy ne feledjük el, emberek vagyunk, és ez sokat, nagyon sokat jelent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, mit nem látsz soha egy keresztrejtvényben? "Menj", vagy hasonló szavakat. Ez a szó nem izgi. De az "elszelel" annál inkább. Az élet ebben hasonlít a rejtvényekre: csak akkor uncsi, ha nincs benned kalandvágy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét
A kínok vasszöge szorítja össze testté,
S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét,
Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté,
Bár fájó szögeit már a létentúli lét
Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza:
A néma szirteken békén omolni szét
S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogyan a megbánásban, úgy abban sem hiszek, hogy egész életünkben a múltat kellene okolni nyomorúságos jelenünkért vagy kilátástalan jövőnkért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Na és mit teszünk, ha elmúlik a veszély, elmúlik a félelem, és tényleg kapunk még egy esélyt? Ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Mert az emberek soha nem változnak. Csak még rosszabbak lesznek, bizony, apám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Járta a sötét lépcsőházakat, bekopogtatott idegen ajtókon, és lakóhelyükön lefényképezte a nyomorgó családokat. Fölemelte a magnéziumlámpát, bedugta a fejét a fekete kendő alá, és elsütötte a fényképezőgépet. Mikor elment, a család, mely mozdulni sem mert, megmaradt abban a helyzetben, amelyben lefényképezte őket. Várták, hogy megváltozzék az élet. Várták az átalakulásukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élem az életem, vagy álmodom, hogy élek,
Mint a remény rabjai, néha a szabadságtól félek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás