Legfrissebb idézetek

Az emberek éppen azért nem értik az életet, mert olyan egyszerű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem csupán abból áll, hogy az ember felkel, az asztalhoz ül és azután ismét visszafekszik az ágyba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kevés ember ér meg többet ötven esztendőnél. És csak egyszer élünk... Kár elszamárkodni ezt az ötven esztendőt...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életünk valójában üzenet, melyet Szent Lelkével ír az Isten.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kívánok korszerű lenni.
(A Kor olykor lehetne én-szerűbb
- de ha nem, hát nem.) Panaszra semmi
okom: viszonyunk ilyenre sikerült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élvén e világban
megnyugodva láttam:
öl, hal és terem.
- Megy ez, nélkülem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit az ifjú évek alatt vetettetek, azt fogjátok aratni, amikor megvénültök...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életed nyitott könyv, amelyből jót vagy rosszat tanulnak az emberek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet haldoklási folyamat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embereknek nem életük van, hanem életstratégiájuk, ami kevesebb és több, mint az élet. Az ember az az egyetlen teremtmény ezen a bolygón, akinek nincs természetes környezete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor eljöttem az akadémiáról, olyannak láttam a jövőmet, mint egy, a távolban elvesző, egyenes utat. Mérföldekre elláttam háborítatlanul. De most váratlanul kanyarhoz értem. Nem tudom, mi vár rám, ha megkerülöm, de remélem, hogy a lehető legjobb. A kanyaroknak is megvan a maguk varázsa, Marilla. Még csak sejteni sem lehet, mi vár ránk utána: mennyi zöld ragyogás, vagy lágy, leveleken átszűrődő napfény és árnyék vetődik rá, milyen új tájakon, új szépségeken vezet át, milyen újabb kanyarok, hegyek és völgyek várnak rám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hosszú élet titka, hogy kerülni kell a bajt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyű a sok szívbéli nyomorúságról olvasni és azt képzelni, hogy az ember mindezt hősiesen elviseli, de ha magunknak kell átélni, az már nem olyan kellemes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vagy, aki vagy, egyetlen a többi között, tehetséges vagy tunya, messzire látó vagy bandzsi, egy ember, aki több kényelmetlenséget túlélt, dolgozott mindenfélét, sok embert elvesztett, még egészségesnek hiszi magát, nem él száműzetésben, és megvan a királysága. Övé az, ami megtörtént vele, búcsúdélután. Talán elszökik a boldogság, talán jön valami baleset, de minden hely kiváló, ha rácsodálkozom. Már csak az lep meg, hogy az élet milyen rövid volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a testünk öreg. A lelkünk időtlen. A szellem csak annyiban mutatja meg korát, hogy egyre több tapasztalatot halmoz fel. A test pedig, szegény, elkopik mellőle. Ez az élet nagy fricskája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy rugalmatlan, de akár még hajlékony szellem számára is az öröklét előbb vagy utóbb reménytelenül érthetetlen és értéktelen alakzatok és formák bolondokházának tűnik, ahol büntetését kell letöltenie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életre sincs elég idő, életünket idő nélkül éljük, hideg terek
fagyott falainak négyszögében, ahol szerelmeinket is elfelejtjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könyvek fejezetekre tagolódnak, hogy jól elkülönüljenek egymástól az időszakok, hogy jelezzék, az idő múlik, a helyzet változik, sőt, az egyes részeknek olykor még ígéretes címük is van, mint a festményeknek. Csakhogy az életben semmi sincs, se cím, se felirat, se jelzőtábla, semmi nem figyelmeztet rá, hogy vigyázat, veszély, gyakori földomlás vagy közelgő csalódás. Az életben egyedül vagyunk a jelmezünkkel, és nem számít, ha már egészen elrongyolódott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet érdekel minden megnyilvánulásában, esztelen pocsékolásában, veszedelmes szépségében, gazdagságában, (...) mindazzal a miérttel és hogyannal, amit mindez szükségképpen magával hoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Örök élet kéne a halál jogával.
Most "arasznyi" életem van, a halál kényszerével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csöndben érik a csira
a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű
növése lassú: ez az élet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne várd az idődet
a föld is neked
forog

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne hazudj.
Ne halj meg.
Élj benne.
Ez a nagy pillanat.
Vigyázz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A véletlen olyan, mint a talányos kockajátékok (...) . Bizonytalan és kikerülhetetlen játék ez, amit születésünk pillanatától mindannyian játszunk. Annyiszor vetünk kockát, ahányszor csak levegőt veszünk, s még csak nem is sejtjük, hogy sorsunk vajon kívánságaink, aggodalmaink, ábrándjaink vagy vágyálmaink szerint alakul-e majd. És ezt a félelmeinket elfeledtető, szélhámos és rendkívüli játékot játsszuk nap mint nap. Újra és újra elgurítjuk a kockát, de hiába erőlködünk, hogy jó számokat dobjunk, ez csak annyit ér, mint a halálon keseregni: a sors csapdáit úgysem kerülhetjük el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem egy zárt álomvilág, hanem egy olyan út, amelyet mindnyájunknak végig kell járnunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál olyan, mint valami rejtélyes dolog, egy folyamatos kérdés, ami még a legboldogabb napjainkban is foglalkoztatja gondolatainkat. Ha végül úgyis meg kell halnunk, akkor mi értelme van az életnek? Minden embert ez a kérdés foglalkoztat, erre keres választ. (...) És ha meg is találjuk rá a választ, az még nem jelenti, hogy valaminek a birtokában vagyunk, hanem azt, hogy attól kezdve szabadon élhetünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tintával rajzolni olyan volt, mint maga az élet: egyetlen rossz mozdulat az egészet tönkretette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fenébe is, az életet mindig megfojtja az a rengeteg mi van, ha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember örökké okot keres, holott minden csak következmény. Következménye annak, hogy él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kinek a lelke élettől vidám,
Kiből kicsordul minden szeretet
És himnuszt zeng az élet hajnalán.
Ki minden könnyből szivárványt fakaszt
Az élet sínjén győztesen robog,
Minden szikláról virágot fakaszt?
Csak az tud élni: aki mosolyog...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halálraítélt egy órával a kivégzése előtt mindig azt mondja vagy gondolja, hogy ha valahol egy magas sziklatetőn kellene élnie, olyan kicsi helyen, hogy éppen csak meg tud állni, és körös-körül szakadék van, tenger, örök sötétség, magányosság, örökös vihar; ha ott, azon az arasznyi helyen kellene állva töltenie egy életet, ezer évet, egész örökkévalóságot, még az is jobb, mint meghalni most mindjárt. Csak élni... élni... élni... Akárhogyan is, de élni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat, ha a sors - vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát - bekopog hozzá. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog, és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót. Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket. Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet, a többség sajnos az utóbbit választja. Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is, és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat, azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni. Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik, egyszerűen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önként is megadhatjuk az életnek, amire szüksége van, de ki is erőszakolhatja belőlünk. Mi döntjük el, melyik utat választjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszabadulni a személyiségünktől, ami az akaratunkat, törekvéseinket jelenti... élni törekvések nélkül, mintegy tudatos álomban... azt hiszem, ez csodálatos. Ez a mi életen túli életünk... a halhatatlanságunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy érezte, az élet csak árnyék, a nappal fehér árnyék, az éjszaka, a halál, a csönd, a tétlenség... ez az igazi lét. Élni, erősködni, akarni... ez a nemlét. A legfőbb jó feloldódni a sötétségben, és a nagy lénnyel azonosulva lebegni benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás