Legfrissebb idézetek

Ne reformáljuk azt, amit már nem lehet átalakítani, sorsára kell hagynunk a gonoszt, hadd falja fel önmagát, rohadjon el végleg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Idő kell, míg új gondolat, új eszme elterjed, míg mindenütt megértik s megismerik, kivált ha nem olyan formában jelenik meg, hogy bárki rögtön magáévá tehesse; ha meg ellentétben is áll a régiekkel, egyenesen harcot kell állania.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami valahogyan van, és nem tudjuk a magyarázatát, arra való, hogy elfogadjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki ad, jobban rá van szorulva az elfogadásra, mint az, aki elfogad, az adakozóra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretni nem jelenti azt, hogy egyformán gondolkozunk, sem azt, hogy jobban szeretlek magamnál. Az a kérdés, hogy tisztelsz-e olyannak, amilyen vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nemcsak kifelé kell hallgatni. Befelé is, érzéseinkkel is. Ez nem könnyű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néhány gond olyan, mint a hullák. (...) Jobb elásni, és továbbállni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A változtatás erőltetése visszafogja a változást. Ezzel szemben az elfogadással szabad utat nyitok a változás előtt anélkül, hogy döntenék felőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megnyílni, és bízni benne, hogy a másik olyannak fogad el, amilyen vagyok - ez a szeretethez vezető út.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember akkor a legboldogabb, amikor szükségletei és javai egyensúlyban vannak egymással. (...) A bölcs ember úgy valósítja meg ezt az egyensúlyt, hogy az igényeit csökkenti le a javai szintjére. A leghathatósabb módszer erre az, ha megtanuljuk megbecsülni az élet ingyen ajándékait: a hegyeket, a nevetést, a költészetet, a baráti borozásokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hálás vagyok az új évekért és új kezdetekért. Alapvető szükséglete az embernek, hogy időnként újjászülessen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyik ember nem olyan, mint a másik? Mit számít, herceg-e vagy kocsis, ha helyén van a szíve meg az esze!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak nehéz utak, de hitben megjárhatók: mondj rájuk "áment", s ha Isten néha nemet mond is, hidd el, hogy azzal áld meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgysem lehet visszafordítani az időt. Az ember nem töprenghet örökösen azon, hogy mi lett volna másképp. Hanem be kell látnia, hogy van olyan jó sora, mint a legtöbb embernek, talán még jobb is, és hálásnak kell lennie érte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember ne sajnálja azt, ahogyan élt. Minden a javára volt, ha túlélte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, nem is hittem volna, hogy ennyire beletörődöm. A vakságomba. Mert látok. Jobban látok mindent, mint régen, amikor még megvolt a szemem világa. A hangok meg az illatok képpé válnak. És minden, amire emlékszem, megszépül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy életed van. Bármit is kezdesz vele, bármilyen baj is ér, azzal kell élned. Nem teheted meg nem történtté.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megbocsátás csak akkor működik, ha elfogadjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi bölcsek nagyságára gondolt. Bölcsekre, akik egész életükben kerestek egy választ, ami nem létezik, és amikor ezt megértették, nem gyártottak hamis magyarázatokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem is tudtam, hogy ilyen jó érzés imádni a hazámat. Olyan, mint Istent imádni, vagy egy anyóst: igazából nem érzed, hogy viszontszeretne, de mivel mindkettőnek mindig ezer dolga van, elfogadod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egészen átadjuk magunkat minden pillanatnak, tudván, hogy mindig van egy Kéz, amely vezet minket: rajtunk áll, hogy elfogadjuk-e, vagy sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem keresünk. Elfogadunk. És akkor az élet sokkal intenzívebb és ragyogóbb lesz, mert megértjük, hogy minden lépésünk, az élet minden pillanatában, nagyobb jelentőségű, mint mi magunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerénység, alázat: elkerültek az erények.
Fejjel falnak nekirontottam,
valahol mindig elrontottam,
de a hibáim az enyémek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önmagunk elfogadása, ez készteti legjobbjainkat, hogy önmagukkal szembeszálljanak, de nyílt sisakkal, csel nélküli csatában. Ezért van az, hogy gyakran éppen ezek a felszabadultak térnek át a legszigorúbb vallásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szép csöndben megöregedni nem szánalomra méltó állapot, kihullanak belőlünk a tört cserepek, a sok rendetlen részlet, mindinkább együvé látjuk a világot, és lehet, hogy egyszer majd békés harmóniák ringatják el a szívünket, amely annyi bánatot őrzött, és annyi szép ígéretben csalódott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tégy meg mindent, amit meg tudsz tenni. Segíts a bajtársaidon, áldozd fel magad értük. De ha már nem tudsz semmit, felejtsd el, mi történt. Fordulj el, rázd fel magad. A részvét szép dolog, de csendesebb időkre való. Ha jobbra-balra hullanak mellőled, felejtsd el (...), és habzsold az életet. A tényeket el kell fogadni. Csak így lehet túlélni az ilyesmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S várom remegve, mosolyogjon kedved,
Mert jó, ha vergődésemen mulat:
Csak vergődés a méltó hódolat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csakis olyan pasi kell, lányok, aki olyannak szeret, amilyenek vagytok. Sőt, azért szeret, mert olyanok vagytok. Minden apró dilivel egyetemben. Higgyetek nekem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szelid dörgésben, jó harmatban
csurgóra húzott rossz kalapban
nem fogok bolyongni már többé,
űlök és mosolygok örökké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hányszor hagysz még el
amíg én is belátom
nincsen helyem a világodban
eltévedt holdja vagyok
a hozzád vonzó hatalmas erőnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elintéztem magamban, hogy életem múlását ellenállhatatlan vonzóerőként érzékeljem, amely esetleg akaratom ellenére is állandóan arra kényszerít, hogy új meg új lépést tegyek előre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elfogadás olyan, mint a termékeny talaj, ami lehetőséget ad az apró mag számára, hogy azzá a virággá váljon, amivé fejlődni képes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember várja a váratlant, és hisz a csodában. Aztán idősebbek leszünk, és az ártatlanság szertefoszlik. A való élet az álmok útjába áll, és ránk zuhan a felismerés, hogy nem válhatunk azzá, amivé akartunk; hogy talán meg kell elégednünk egy kicsit kevesebbel is. Miért adjuk fel a hitet önmagunkban? Miért hagyjuk, hogy tények és számok, vagy bármi más irányítsa az életünket az álmokon kívül?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szembe kell néznem azzal, amivé válhattam volna, ahhoz, hogy megérthessem és elfogadjam azt, aki vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás