„ Úgy fáj a szívem,
Ahogy soha régen.
Más után kell néznem,
Hát ez az, ami fáj. ”

„ Nem keresem a holnapot
Én így is jól vagyok
Élvezem hogy Veled vagyok
Pont elég amit ma megkapok
Már ez is ajándék
És minden nap kibontom. ”

„ Elszorul a torkom, ha szembejössz velem,
Elárul az arcod, bár nem beszélsz te sem,
A boldogságunk mellett csendben elmegyünk. ”

„ Ahogy egy színész eljátssza,
Hogy belehal, ha elvadul a szerelem,
S ha vége a mozinak, mindenki sír,
Az álompár meg új szerepet ír.
Mert ez egy vászon, ahol te is játszol,
Ahol a vadnyugat éppen olajért táncol,
És egy új felvonás jön majd, ha leszerepel. ”

„ Csak szólni kell, ha fáj. Csak mondani kell, miért.
Csak kenyér legyen az asztalon, ami enyém és a tiéd.
Kerülj be hozzám, ha téves úton jársz.
Tudod, ilyen lehetett volna
egy elképzelt világ. ”

„ Volt egy mosoly is még, voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok,
már tudom, semmi sem volt igaz,
már tudom, illúzió volt minden,
nem volt igaz az ölelés, de nem fáj már a nincsen.
Most már szinte mindegy, mit írtam akkor, mit éreztem éppen,
már nem karcol több csíkot a bánat az éjszakai égen. ”

„ Táncolj, hogy ne lásd a végét,
Merre fordult e szédült világ.
Ne félj, hogy elnyel az örvény,
Higgyük azt, körhinta száll. ”

„ Én is ugyanúgy hagyom magam mögött
Mindig a tegnapom,
És hogy hogyan élem meg a perceket,
Az dönti el majd a holnapom. ”

„ Van az úgy, hogy nem szabadulsz meg a múlttól, mégis
kerülöd, mint tűzben a táncot.
Az arcon a ráncot nem szaporítom, mégis
a végén könyörgöm, hogy ne haragudj rám. ”

„ Ugyanazok vagyunk Te és Én,
amire gondolok, az csupán vélemény,
hiszen az igazság az olyan,
mint egy fekete lepke, amit keresel a sötétben. ”

„ Angyal voltál, titkot loptál
Ördöggé, mondd, miért változtál? ”

„ Miért kellett, miért nem mondtad,
Egyszer lesz csak, nincs több holnap.
Soha nem kértem, mondd, miért adtál!
Ami nem volt, az nem fáj. ”

„ Szégyen (...), hogy élnünk kell, de tragédia, hogy csupán egyetlen életünk van. ”

„ El voltunk rá szánva, hogy fütyülünk arra, amire fütyülnünk kell, hogy új világot építünk a semmiből, ha ebből a meglévő világból semmit se lehet megmenteni, életem egyik legjobb napja volt, amelynek során éltem az életemet anélkül, hogy egy másodpercre is eszembe jutott volna az életem. ”

„ A saját út megtalálása azt jelenti, hogy követed a saját boldogságod.  ”

„ Csak hogyha megkérdeznéd egy biológustól, hogy mi az élet, valami ilyesmit válaszolna neked: az élet szénatomokra épülő bonyolult folyamatok összessége. Figyelem! Még a leglíraibb lelkű biológus is elismerné azonban, hogy ennek a definíciónak a kulcsa nem a szénatom, hanem a bonyolult folyamatok. ”

„ Úgy éljük az életet, mintha örökké tartana, mintha a halál valami olyasmi lenne, ami csak másokkal történik meg. Számunkra a halál csak egy elvont fogalom. Az emberek egész életükben olyanok, mint az alvajárók, azzal foglalkoznak, ami nem fontos, pénzt akarnak és hírnevet, irigyelnek másokat, és olyan dolgokért ügyeskednek, amikért nem érdemes. Értelmetlen életet élnek, és megfeledkeznek a lényegről. Csakhogy a halál nem elvont fogalom. Az az igazság, hogy ott áll a következő sarkon. Aztán egy napon, amikor az ember szokása szerint éppen alvajáróként sétálgat az utcán, egyszer csak jön egy orvos, és azt mondja: meg fogsz halni. És ekkor az álom hirtelen elviselhetetlenné válik, s akkor fölébredünk. ”

„ Az élet útvesztője az emberi érzések útvesztője. ”

„ Minden lépésünk egy új lépés felé vezet, de az Út örök. ”

„ A kocka el van vetve. ”

„ Elégedetlenség. A Földön éltem, s felhőkbe vágytam. Most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam. ”

„ Az emberek azt mondják, hogy az élet értelmét keressük. Én nem hiszem, hogy tényleg ezt keressük. Szerintem inkább azt igyekszünk megtapasztalni, hogy élünk. ”

„ Mi értelme azon rágódni, hogy mit tehetett vagy mit nem tehetett volna az ember, hogy ura legyen saját sorsának? Kétségtelenül az is elég, ha az ilyen emberek, mint önök meg én, legalább megpróbálják a maguk kis hozzájárulását valamely igaz és nemes ügy szolgálatába állítani. És ha van köztünk, aki súlyos és komoly áldozatokra kész az ilyen célok előmozdítása érdekében, az kétségtelenül már pusztán ezért is büszke és elégedett lehet, bármi legyen a végeredmény. ”

„ Végzem, mit az idő rám mér,
végzem, ha kell százszorozva!
Hinni kell csak, s följutunk mi,
föl a fényes csillagokba! ”

„ Miféle büntetést eszelsz ki a magad számára, hogyha elfecsérled magad? S ha te nem is találod ki, akkor is elér a büntetés, mert az életed megkeseredik, és a sors már megjelölt; soha semmire sem mehet az a férfi, aki hűtlenül eltékozolta magát. ”

„ Hajléktalan lelkem
ül az utcán,
kalapjából kínálja a szót. ”

„ Haladt az idő, mint integető kéz egy vonaton, amelyen szerettem volna rajta lenni. ”

„ Eljött ez az idő is, túl vagyunk rajta, büszkén
hordja gömbölyded terhét a vízcsepp, ősz van, hiá-
ba vagyunk túl a nehezén, újabb idők jönnek, új
túllevések, az időt nem lehet eltüntetni a dolgok
útjából, mert az idő maga a küszöb, a párkányon
kucorgó esőcsepp is összegyűjti az emlékeket, a
fényt, mégis felszárad, eltűnik. ”

„ Az idő szintjei...
Termek, ahol szót sem érdemlő célokat
idétlen tánclépésekkel kerülgetünk. ”

„ A múlt nem azt mondja meg nekünk, hogy mit kell tennünk, hanem, hogy mit kerüljünk el. ”

„ Megrázzák ősz szakállukat az évek,
s távoznak; épp csak megpihentek itt,
mint vándor aggastyánok, kik motyójuk
izmos vállaikon tovább viszik.
Alakjuk lassan tűnik el a ködben,
s míg ormótlan csizmájuk lépeget,
észre se vesszük, hogy batyuba kötve
viszik magukkal az emlékeket. ”

„ Hogyan tudnánk felismerni, mi miatt betegeskedünk, ha egyáltalán azt se tudjuk, hogy betegek vagyunk? ”

„ Amikor az élet túlórázik, az ember többet megenged magának. ”

„ Megalázkodni
vénen se szeretnék ha
eddig kibírtam. ”

„ Túl életünk delén. Itt már tapasztalattal válhatsz gyermekké újra, megvalósítva belőle, amit a valódi gyermekkorod nem adott meg. Újra nagyon közelről vagy nagyon távolról nézheted az életet. Onnan, ahonnan igazán érdemes. Ne menj el mellette! Ne játszd el! Ez a kor is legyen a Tiéd! ”