„ A tényekkel az a baj, hogy túl sok van belőlük. Mindenre lehet példát, majd ellenpéldát mondani. ”

„ Gyakorta megesik, hogy ha nem kérdezünk, választ kapunk, akár olyat is, amire eszünkbe se jutna rákérdezni. ”

„ Nincs olyan édes gyümölcs, amelyet fagylalt formájában ne lehetne még finomabbá tenni. ”

„ Néha vissza kell néznünk, hogy tudjuk, a múltunk tanított meg értékelni a jövőnket. ”

„ Azzal, hogy havazik, Isten szólítja fel az embereket, lazítsanak egy kicsit, maradjanak egy napig ágyban és pihenjenek. ”

„ Az emberi faj legmélyebb rejtélyei a fürdőszoba eldugott szegleteiben lakoznak, ahová azért megyünk, hogy egyedül legyünk, hogy szembenézzünk tükörképünkkel, hogy lecsutakoljuk, levakarjuk irhánkat, hogy átsegítsük öregedő, ráncos testünket egy újabb napon, hogy megtisztuljunk és elfrissüljünk, hogy kifessük és szagtalanítsuk bőrünket, hogy eltöprengjünk és jó tanácsot kérjünk a jövendőmondóktól, hogy legjobb formánkat varázsoljuk elő. ”

„ A nappal és az éjszaka olyan különleges módon követi egymást, mint kevés más dolog: egyik nem létezik a másik nélkül, ugyanakkor egyszerre soha nem létezhetnek. ”

„ Majd megtanulod, miért van a nőknek nagy kötényük (...), az mindent elfed, amit nem akarunk látni. ”

„ Amiket az ember csupán közjátéknak tekint, éppen azok adják az ember életét. ”

„ Nem a változásoktól szakad meg az ember szíve, hanem a megszokott apróságoktól. ”

„ Az őszinteségről beszélek, időnként egy kis kellemetlenség nagyon sok problémától képes megmenteni az embert. ”

„ Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert fenn kell tartanunk a nagy ország látszatát. ”

„ Ahogy a feleségem öltözik, az halálos. Ugyanilyen a főztje is. ”

„ Tudni, hogy mi van, tudni, hogy mi kell, tudni, hogy mi nélkülözhetetlen - ez a készletnyilvántartás. ”

„ Mindig úgy éreztem, hogy bárhol vagyok az életben, az vagy emlék, vagy álom. ”

„ Titkold el lelked kincseit.
Kit érdekel, ha ismerik?
Kerüld a vak világ zaját
s hajszáját. A harmóniát
füleld, amely benned belül
zenél. Élj ismeretlenül. ”

„ Soha ne becsülj alá egy jól öltözött szőke nőt. A világ igazi zsenijei mindig rosszul öltözöttek. ”

„ Mély tisztelettel üdvözöllek, eső! Köszöntelek, égi pöttyenések, vonuló felhők morzejelei... Ne is nézzétek őket felnőtteket, vízcsepptől félőket, ahogy futnak-menekülnek előletek ernyőjük oltalmába, házuk fedele alá. (...) Kedves csöppek, ti csak nekünk estek, akiknek még bőre örömmel fogadja alig észrevehető érintéseteket... Ti vagytok az állandóság, a mindig másnak és mindig ugyanannak érzékeny egyensúlya, a jelen idő, amit egyes szám első személyben csak mi merünk végigélni, felosztva és megnyújtva a tünékeny pillanatot, ahogy a tenger osztja meg magát újra meg újra felcsapódó tarajos hullámokba. ”

„ A sors úgy hozta, hogy én a hétköznapjaimnak tudjam a helyét, idejét, s vasárnapjaimból csomósodjanak össze azok a nagy, időtlen emlékek, amelyekről az ember nem tudja, három- vagy huszonhárom éves korából valók-e; nyilván, mert egy ismeretlen múlt óta minden év rárakta a magáét az első benyomásra. ”

„ Mindnyájunknak megvan a választási lehetőségünk és hatalmunk a hétköznapok során, hozzájárulunk-e vagy sem a világossághoz, az átláthatósághoz, a békéhez. ”

„ Magunk ejtjük csapdába magunkat, és hajlamosak vagyunk a másikat is csapdába ejteni, amikor nem vigyázunk! ”

„ A jó kávé elengedhetetlenül szükséges egy újabb, megint csak semmittevésbe fulladó nap kezdetén. Az illata csábító, az íze édes, és mégis keserűség és sajnálkozás marad utána. És ebben, vitán felül, csakis a szerelem örömeihez fogható. ”

„ Mi célja lehetett (...) Istennek? Ha az éjszaka rendeltetése az álom, az öntudatlanság, a nyugalom, a nagy feledés, miért kell szebbé tenni az éjszakát, mint a nappalt, miért édesebb, mint a hajnal és az este, és ha a hold, ez a lassú, elbűvölő, a napnál költőibb csillag olyan tapintatos, mintha az volna a feladata, hogy felkeresse, ami a fény elől érzékenyen elrejtőzik - miért világítja át mégis oly ragyogóan a sötétséget? És a szép hangú madarak közül a legszebb hangú énekes miért nem pihen úgy, mint a többi - miért énekli dalát a nyugtalanító homályban? Miért borul a világra ez a fátyol? Miért remeg a szív, szorong a lélek, s miért bágyad el a test? Mire való ennyiféle csábítás, ha nem az emberhez szól, aki nem is látja, hiszen ágyában fekszik. ”

„ Jó, mert süt a Nap,
Felhőzik a felhő
S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő
A Holnap.
A Mánál mindig különb Holnap. ”

„ Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is. ”

„ A kis bajoktól kellene félni, a kis szeretetlenségektől, ádáz mellőzésektől, rideg érdektelenségtől, a napi "kis" jelentéktelen, ismétlődő, mindig ugyanoda ütő vízcseppektől. A kis haláloktól. Amelyek alattomosan közelítenek meg, kivédhetetlenül kerítenek hatalmukba és fojtogatnak. (...) A kis gyilkosaid elől menekülj! ”

„ Az igazi veszedelem azokban az órákban rejlik, amelyek simának látszanak. ”

„ Megtanulja az ember, hogy nem azok a percek a legsúlyosabbak, amelyekben valóban történik valami (...), hanem a látszólag ártatlanok, üresek. ”

„ A kisszerű örömök, az alantas élvezet rabolja el az ember idejét és figyelmét. A magasabb rendű célokat, mint az igazi szeretet és a szellemi kapcsolat ember és Isten között, kiűzi az életünkből a mindennapok sok apró-cseprő baja. ”

„ A nagy dolgok gyakran apróságokon múlnak. ”

„ Nincsen új a nap alatt, csupán a réginek a változatai! ”

„ Valami árnyék megtaposta árnyamat - nehezteljek rá? ”

„ Sehol sem olyan hangos a csönd, mint egy kihalt munkahelyen. ”

„ Az első tea keserű, mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál. ”

„ Azt nem értem, a híres világutazók miért szokták titkolni leírásaikban, hogy a nagy kalandok kis pillanatait a kínzó kényelmetlenségek töltik meg. Márpedig kis pillanatokból áll az életünk. És akad köztük feledhetetlen. ”