Legfrissebb idézetek

Mi "kérődzőfajták" vagyunk, ezért nem elég az, ha a könyvek tartalmával megtömjük agyunkat. Addig, amíg nem rágtuk át rajta magunkat többször, és nem emésztettük meg az egészet, hasznunkra nem válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szeretem az operát. A zene összeházasítható a gesztussal vagy a szöveggel, de mindkettővel egyszerre bigámia nélkül nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Újév. A fogadalmak időpontja, amikor hisszük, hogy reggel valami jobb és boldogabb kezdődik. Elég, ha hagyjuk, hogy hasson ránk a fizikusok és csillagászok által megállapított kezdet mágiája, lenullázzuk a számlálót, összeállítjuk a fogadalmak és eskük listáját, amelyet úgysem tartunk be. Már az újévi ebéd után rágyújtunk az első cigarettára, január közepén már nem hiszünk abban, hogy az év végére folyékonyan beszélünk angolul, a fogyókúrát elhalasztjuk "jobb időkre", a nyári szabadságra. Addig úgyis mindenki elfelejti. De ezen a kivételes újévi éjszakán még mindig úgy érezzük, hogy nemcsak új év kezdődik, hanem most kezdődik minden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hűs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S ha már nincs fény az égen,
Kihűlő véremre madarak szálljanak,
S nekem nincs már mit kérnem,
Csak még egyetlenegyszer hadd lássalak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor állok a tűzben,
Bele fogok nézni a szemébe.
Megengedem az ördögnek, hogy tudja,
Elég bátor voltam meghalni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem hideggé, vérré, könnyekké és arannyá válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem érdekel,
ha a kezeid egy kicsit hidegek,
mert élek,
de nincs hová mennem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ablakok mögött,
Zokogó esőben
Elfolyó arcok lesnek rám

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mások elfogadásának szándéka saját értékeink ismeretével kezdődik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma már tudom, az igazán bátor férfi vagy nő, az maga meri a színes kavicsok közül a szenvedést választani. Nem úgy értem, hogy nap mint nap belepusztuljon az ember, hanem hogy a sorsát, benne magát, a másikat elvállalja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életnek semmi értelme, ha nem tudjuk, hogy ha nem lennénk, hiányoznánk valakinek. A pótolhatatlanság együgyű, de lelkesítő tudata nélkül a létezés valóban nem más, mint taposómalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hittem, a szerelem olyan tavaszi nyugtalanság. Só, paprika az élethez. Pedig a szerelem maga az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember arra születik, hogy megismerje az életet, azt az egyetlen életet, ami neki adatik, mert minden más megismételhető, csak az ember élete nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazság, az nagy dolog. Mindennél fontosabb. Ám az élet, az még nagyobb. És nem csupa igazság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megbánni talán nem bántam meg semmit. Az csak idővesztegetés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezemből a saját életem. Semmiben nem én döntöttem. Mindenben mások utasításait kellett követnem. Ezért kellett bizonyos tekintetben lerombolnom az addigi karrieremet, hogy újraépíthessem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Előbb-utóbb eljön az idő, amikor fel kell tennünk a kérdést, hogy boldog életet akarunk-e vagy jelentőségteljeset.
- Én mindkettőt.
- Azt nem lehet. Két teljesen eltérő út. Ahhoz, hogy az ember valóban boldog legyen, a jelenben kell élnie, nem gondolhat arra, mi történt korábban, és arra sem, hogy mi vár még rá. De ha az élet jelentőségteljes, kénytelen a múlton tűnődni és a jövőt fürkészni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi örömöt és boldogságot csikarok ki az élettől, amennyit csak lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az utazónak meg kell kérdenie: "Jó úton járok?" Számos út hosszú és kanyargós, tele olyanokkal, kik eltévelyedtek. Egyenesen haladnak saját útjukon, a sors vezetésével, s nem egy helyet keresnek, hanem egy rokon lelket. Mások összeállnak, s biztonságra lelnek egymás karjaiban. Egyesek eltávolodnak a csapástól, hogy elkerüljék a kísértés ösvényét. Ám azok, kik túlságosan a lábuk elé néznek, nem veszik észre, hova jutottak, és gyakran túlságosan meglepi őket a célállomás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait? Amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt. Ez hát a késztetés: a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak a legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja! Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt?
Ó, én, ó, élet! Válasz: Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sors nem engedte, hogy megvalósítsam az örök küldetést, amelyre fajom és családi örökségem minden bizonnyal szánt, nem tűrte, hogy belefulladjak a családi boldogságba, az otthonba és az asszonyba, lóssak-fussak, robotoljak, szükség esetén hazudjak és csaljak, hogy a csillagokat is lehozzam az égről az egyetlen nőnek...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövő nincs kőbe vésve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a sorsom, nekem is meg lett írva.
Aki írta, az az égből nézi,
ott az első sorban ül, és mégsem érti,
csak bámul rám, hogy minden rendben.
Neki könnyebb minden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én azt hiszem, a halhatatlanságot nem a halál órájában, hanem az élet folyamatában kell keresni. A halálunk utáni jövő vajmi keveset jelentene nekünk, ha nem élnénk meg a jelenben, ahogy félig-meddig öntudatlanul megéljük azt a kort is, mikor még nem léteztünk. Életünk egyetlen pillanata sem mozdulatlanná dermedt jelen, hanem jövő, jelen és múlt egymásba fonódó szövedéke. A múltról látszólag keveset tudunk, a jövőről még kevesebbet, s mégis hatnak az életünkre: így éljük meg minden pillanatban a halhatatlanságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A születés pillanatában minden jövő. A halál pillanatában minden múlt. De közben? Mi van közben?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem ringat már hintaló,
Nem hat rám száz altató,
Nem vág földhöz súlyadó,
Minden mulandó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy korosodunk, egyre jobban előjönnek ősi tulajdonságaink. Egyre vadabbul, egyre keményebben. Nem bölcsebbek leszünk, hanem egyre magunkabbak. Egyre apánkabbak, egyre anyánkabbak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak egyszer élünk, mire meghalunk, rég meghaltunk már; mert ha megöregszünk, ha elmúltunk huszonöt évesek, a kutya sem vesz észre minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem évei száma miatt hal meg, hanem mert nem találja meg elveszett ifjúságát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hangya döglött legyet cipel, de a hangya túl kicsi ahhoz, hogy élhessen, a légy elég nagy volna hozzá, de döglött, az eleven hangya mozgatja, ezért mégis élőnek látszik, az élő halott, a halál terhétől a halott élőnek látszik, de valójában nem az. A halál és az élet elválaszthatatlanul összefonódik, a halál átjárja az élet teljességét, és ez a szöveg szinte minden pillanatában és minden szintjén tetten érhető. A halál megeszi az életet, és jelen van mindenben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akármerre mész, felejtőt találsz,
Eltűnsz innen, akármerre jársz;
mindig az fogad, hogy belehalunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál az ateisták szemében botránykő, a keresztényekében a reménység kihívása. Úgy érkezik, mint a tolvaj, sosem tudni előre az órát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál az élet misztériuma. Mindig a szemünk előtt lebeg, és örök rejtély marad. Az élők látják, hogyan ügyködik a testben, milyen kitartó munkát végez rajta születésétől fogva, és csak akkor ütköznek meg rajta, amikor mozdulatlan misztériummá merevedik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás