„ Az élet túl rövid ahhoz, hogy mindenféle könyvet elolvassunk, és egy csomó dologgal megterheljük az agyunkat ítélőképességünk rovására. ”

„ Hóban ébred majd az ünnep,
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág? ”

„ A sötétség nagylelkű. Türelmes. Mindig győz. Ám erejének szívében ott lakozik a gyengesége: egyetlen magányos gyertya elegendő, hogy elűzze őt. A szeretet pedig több egy magányos gyertyánál. A szeretet képes lángra lobbantani a csillagokat. ”

„ Egyre kisebb lesz a szívem, egyre nagyobb rész hal el,
Nem tudok majd szeretni, félek, hogyha majd szeretni kell.
Szívtelen. Minden fájdalmat eldobhatok,
Csak rámutatok a helyére, és azt mondom, hogy jól vagyok.
De ha szívtelen leszek, akkor az lesz majd a dilemmám,
Hogy szárazon, szív nélkül szeretni az milyen már?
Ezért marad így, és maradjon a fájdalom,
Így már tudom, hová vezet, ha az érzéseim vállalom. ”

„ Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok.
Én már nem leszek másik.
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig. ”

„ Belőlem valaki útra vált,
Útra a jobbik részem.
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen. ”

„ Maradni szeretnék, el sem hiszed, mennyire,
Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire,
Hol már nem éget emléked, ahol nem édes csókod,
Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog.
Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet,
Ugyan, miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed?
Szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon,
Ha másból nem, majd ebből tudni fogod, mikor feladom... ”

„ Egy szervátültetés kéne, a te szíved az enyémbe,
Hogy lásd, ahogy próbált vért pumpálni a reménybe,
De pszt, jön a mentő, hallod a szirénát?
Mentés helyett viszont átgázolt kettőnk szívén át. ”

„ Hazugságból sziklák,
szíveden sebek,
könnyekből lesz egy óceán.
Ugyanúgy, mint régen,
nem lesz, érzem én,
mosolyogsz rám,
mégis érzem, úgy fáj. ”

„ Ha szerencsém van, esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében. ”

„ A hazámat csodálom, hisz az életünk játék,
Túl komolyan veszitek, csak egy mosolyt látnék
Az arcodon, amint te is minden nap ráébredsz,
A következő napod is csak ugyanúgy játék lesz.
Ezért ne add fel most, csak indítsd el újra,
Az életünk már nem áll le, bármilyen furcsa,
Ezt addig kell élvezni, amíg megtehetjük,
Mindegy, hogy ér véget, mi mindenképp szeretjük. ”

„ Ha múltban élsz, ott nem lel rád a holnap,
És nincs jövő, mi biztos csak rád vár.
Most van itt a perc, mi könnyen múlhat,
Hát érezd át! ”

„ Nézd, milyen szép az éjjel,
Ránk köszönt csillagfénnyel,
A Hold mily fényesen ragyog,
És én oly boldog vagyok,
Jöjj, ne félj, senki se lát,
Bújj hozzám, ölelj át...! ”

„ Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént, mi tudjuk,
Csak két ismerős vagyunk, kiknek volt még közös múltjuk,
De vajon lesz-e jövőnk, erre tőled várok választ,
De ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt. ”

„ Két szoba közt a csend - de végtelen nagy távolság!
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát. ”

„ Csak játszottam, és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt
Így az idő távlatából már minden másképp fest. ”

„ Azt mondtad, jól vigyázol rám,

elhittem, mégis itt hagytál!

Már régen nem vigyázol rám.

Azt mondtad, bújj közel hozzám,

nem érhet semmi itthon már.

Túl régen nem vigyázol rám. ”

„ Én becsülöm az életet, mert az kizárólagos tulajdonom, ámbár nagyon szegény, mert nincsen tárgya, melyért feláldozni érdemes volna. ”

„ Az élet maga is fáradság és sanyarúság, a halál pedig nyugodalom és közületek melyik kívánná annak sanyarúságait fölcserélni ennek nyugodalmával? ”

„ Mindennek, ami az életünk része, minden embernek, minden kapcsolatnak, mindennek oka van. És ha nagyon figyelsz, akkor kristálytisztán tudod, hogy mi a következő lépés. Olyan, mint egy kirakós, és minden a helyén van. Ahogy idősödünk, mindig előrébb lépünk, és végül azzá válunk, amivé válnunk kell. ”

„ A dolgok elvesztése tesz minket azzá, amik vagyunk. Egy szülő elvesztése. A szüzességünké. Annak, aminek hiszünk magunkat. Az ártatlanságunké. Ezek a veszteségek az első lépések a felnőtté váláshoz. Az élet sokkal bonyolultabb lesz. Ugyanakkor tele lesz lehetőségekkel, és esélyt ad, hogy új kezdetek felé nyissuk meg a szívünket. ”

„ Én valamit nagyon megtanultam. Azt, hogy ha lép az ember, mindig a maga igazi célja irányában lépjen előre. Persze ez nem olyan könnyű, ha az élet annyi mindent kínál, de itt nem szabad tévedni, mert visszatalálni nagyon nehéz. ”

„ Az élet nehéz! Mindig is nehéz volt, és mindig is nehéz lesz. És ez mindenkire igaz! ”

„ Én abban hiszek, hogy úgyis mindig azzal vagy együtt, akivel együtt kell lenned. ”

„ Mikor az idő gyakorta a ti vállaitokra teszi vaskezét, az nem azért van, mintha titeket agyon akarna nyomni, hanem hogy megpróbálja a ti lelketeknek erejét és szilárdságát. Mert a ti vállaitoknak erős alapjára akarja építeni az ő műveit. Mert az idő csak az élet nélkül valót és a tehetetlent rombolja el; az élőt pedig és az erőt gyarapítja és táplálja. ”

„ Minél inkább telik az idő, annál jobb vagy mindenben: egyre inkább tudod, mit akarsz, és erősebb leszel. ”

„ A jövő az, ami kikerülhetetlenül halad felénk. Aki megpróbálja megragadni a jövőt, fogságba kerül. A jövő rabláncra fűz bennünket. ”

„ Aki annyi évet megélt, csupán ettől a ténytől optimista lehet, így nem csoda, ha öregkorában hajlamos megbocsátóbban szemlélni a világot: ha én túljutottam annyi szörnyűségen és borzalmon, akkor mégis van remény. ”

„ Ha a földi életem tényleg véget ér, akkor a végét ígéret jelezze. Reménnyel teli legyen a vége. ”

„ A holtak nem felejtenek, és általunk szólnak. Csak ránk számíthatnak már a síron túlról és némán. ”

„ Hol az igazság, hol az érvelés?
Hol az álmodás, hol az ébredés?
Mind el kell menjünk, nincsen magyarázat.
Jó volna tudni, hogy a túloldalon várnak. ”

„ Itt ül az idő a nyakamon,
kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél,
az ember mindig jobbat remél,
porból lettem, s porrá leszek,
félek, hogy a ködbe veszek. ”

„ Magad, belőlem haltad el,
de vagy, míg nekem vanni kell,
mert egylétünkben, anyagtalan
nincsed súlyát hordozom magam. ”

„ Nehéz elengedni embereket vagy szokásokat, mert annyi energiánk van bennük, hogy félünk elengedni őket. Ugyanakkor felszabadító is lehet, vagy akár a boldogságunk záloga. Ha nem engeded el őket, sötét helyen találod magadat és nem szabadulsz a legrosszabb szokásaidtól. Néha ha igazán szeretünk valakit, bele kell törődnünk az elengedésébe. ”

„ Talán nemcsak a sakkban, de az életben is fontos, hogy néha el kell engedned egy fontos darabot, hogy valami újat kaphass helyette. ”