Legfrissebb idézetek

Hogyan írhatnám meg a novellát úgy, ahogy az megtörtént, anélkül, hogy újrateremteném?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rímfaragók min­dig megbuknak, ha prózában akarnak dolgozni. Prózában nincsenek verspótló, henye szavak, ott föltétlenül mondani kell valamit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rangját rejtse bár,
ilyen a költő sorsa már:
tüstént ráismer s tiszteleg
királyának a kikelet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szavakból kötöttem leplemet, s benne eltemetem magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könyvek mindig további könyvekről beszélnek, és minden történet egyszer már elmesélt történetet mesél el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amerikában van egy állam (...), ahol minden kutyának joga van egyszer büntetlenül megharapni valakit. Azt hiszem, a regényírás is úgy született meg, hogy az íróknak joguk volt egyszer büntetlenül untatni olvasóikat. Amikor aztán látták, hogy a büntetőtörvénykönyv visszaesés esetén sem sújtja őket, rendszeresítették haszontalan üzelmeiket. Van már szabályos iktatóhivataluk, amit irodalomtörténetnek hívnak, vannak cinkostársaik és irigyeik, ezeket meg kritikusoknak hívják, s végül vannak hiszékeny áldozataik, s ezek az olvasók.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az irodalomban megvan a hit minden eleme: a komolyság, a belső történésekre való koncentráció, a dallam és a lélek rejtett mélységeivel való érintkezés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az író, ha valóban író, önmagából kiindulva és legtöbbször önmagáról ír, és ha a szavai jelentenek valamit, az csupán azért lehetséges, mert hű önmagához, a saját hangjához és ritmusához. A tartalom, a téma az írás mellékterméke, nem pedig a lényege.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt pusztán nyersanyag az irodalom számára. Az irodalom maradandó jelen, nem újságírói értelemben, hanem abban az értelemben, hogy megkísérli a múltat az aktuális jelenbe emelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az író a törzs kollektív emlékezete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyetem fontos tanintézmény, de nem az írók iskolája. Az irodalmat belső elmélkedés vagy lelki rokonokkal való társalgás révén sajátítja el az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezt szeretem a költészetben. Minél elvontabb, annál jobb. Azt, amikor nem vagy biztos benne, miről is beszél a költő. Van ötleted, de nem lehetsz biztos benne. Nem száz százalékig. Mindegyik szónak, amit nagy gonddal választott, lehet milliónyi különböző jelentése. Vajon ez egy másik gondolathoz vezető szimbólum? Vajon egy még nagyobb, még rejtettebb metafora része?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az előszó bosszant, mert művi úton akarja rám erőltetni azt a hangulatot, persze sikertelenül, amit az író - lustaságból vagy tehetség híján - nem volt képes megteremteni az első oldalakon, az utószó pedig egyszerűen hülyének tart, feltételezi, hogy nem értettem meg, mit olvastam - és megmagyarázza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki irodalmi akar lenni, az esetleg lemondhat a humorról, a groteszkről és a fantáziálásról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában a halhatatlanságra tart igényt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden egyes alkalommal, mikor úgy gondolom, hogy egy-egy történet már elnyerte végleges formáját, meghallok egy újabb változatot, amely még fantáziadúsabb, mint az előzők voltak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De hiszen Párizs valóságos óceán. Beledobhatod a mérőónt, mélységét soha nem ismered meg. Keresztül-kasul járod, hogy leírd; de akármennyi gondot fordítsz is a bejárására, leírására, akármily számosak és buzgók is e tenger kutatói, mindig akad még ott szűz terület, ismeretlen barlang, egy-egy virág, igazgyöngy, szörnyeteg vagy más meglepő lelet, ami elkerülte az irodalmi búvárok figyelmét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha bonyolultan írok, akkor azzal sok embert kirekesztek az olvasás öröméből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vers és szimbólum ősidők óta összetartozik, mint kalóz meg rum.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden jó író a múlt elemeiből építi fel történeteit, ahogy a termesznek is korhadt fára van szüksége az élethez. A tökéletes eredetiség mítosza nemcsak téves, ostoba is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az írás nemcsak egy gondolat kifejezése, hanem az eltöprengés minden egyes szó jelentésén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy színdarabban az első felvonásban egy puska lóg a falon, akkor az a harmadikban el kell hogy süljön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megismerés és kifejezés bátorsága: ez az irodalom, humanitás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zene időeleme csupán egyféle: az emberi, földi idő egy körülhatárolt részlege, amelybe ömlik, s kimondhatatlanul megnemesíti, felmagasztosítja. Az elbeszélésnek ezzel szemben kétféle ideje van: először a sajátja, a zenei, reális ideje, amely lefolyását, megjelenését lehetővé teszi, másodsorban azonban a tartalmáé, s ez az idő perspektivikus, mégpedig olyan változó mértékben, hogy az elbeszélésnek ez az imaginárius ideje megközelítően vagy teljesen egybeeshet zenei idejével, de csillagtávolságban is lehet tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az irodalom az egy szentség! Nem írhat csak úgy bárki könyvet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy az írók meghívják a szellemeket. A színészekkel és más művészekkel együtt ők azok a médiumok, akiket a társadalom elfogad. Olyan világokat teremtenek, amelyek sosem léteztek. Olyan emberekkel népesítik be a világokat, akik sosem születtek meg. Majd pedig meghívnak bennünket, hogy csatlakozzunk ehhez a kitalált világhoz. És mi csatlakozunk. Igen. Még fizetünk is érte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kezdetben volt a szó, a szó, a szó,
Mellyel a fény medreiből szilárdan
Az űr betűje mind kivonható;
És a lélegzet párás medrein
Áradt a szó, a szív előtt kitárva
Élet, halál tulajdonságait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne azért írj, hogy elmondj valamit, hanem azért, mert mondanivalód van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olvasni nem azért érdemes, hogy "műveltek", hanem hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk és megtapasztaljuk, milyen a bukás, a hatalom, a magány, a diadal, a születés, a halál, a hazátlanság és a szerelem, hányféle hit, rögeszme, félelem mozgathat egy embert, hogy leleplezzük hazugságainkat, fölfedezzük életünk értelmét, talán az Istent is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó irodalom nemcsak az égbe röpít, de ugyanakkor földhöz is csap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az író ne legyen nekem személytelen, száraz. Ne a könyvén kívül álljon, oldja fel magát a sorokban, teremtse meg számomra azt a hangulatot, amelyben ő írását lejegyezte. Ha ezt nem teszi meg, a könyvét izzadságszagúnak érzem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Írni annyi, mint próbálgatni a mondatokat, megnézni, mit jelenthetnek. Jövevénynek lenni a saját szókincsünkben, kezdővé válni, és megkérdezni a járást. Megtalálni, amit hiába is keresnénk, mert csak attól fogva létezik, hogy rátaláltunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudom, ki bűnösebb: a szerző vagy a múzsája?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az író ellensége nem a kalózkodás, hanem az ismeretlenség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha az embernek az életben maradáshoz az ételnél is nagyobb szüksége van történetekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás