Legfrissebb idézetek

Az újságíró, a narrátor, a rendező mind arról akarnak mesélni, milyen a világ, milyen valójában. Elmondani az olvasóknak, a nézőknek: a világ nem olyan, amilyennek eddig gondoltad, hanem egészen más. Nem olyan, amilyennek hitted, én majd felnyitom a szemedet, hogy megláthasd az igazságot. De ez senkinek sem sikerül tökéletesen.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ha olyasvalakire gondolunk, akit szerettünk és elvesztettünk, újra együtt lehetünk vele. A többi nem számít.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Nappaltól az éjig, árnyéktól a fényig,
Szándéktól a célig, szótól a gondolatig,
Kezdettől a végig, semmiből az égig,
Legutolsó percig, végső pillanatig
Egyek vagyunk.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a csatára gondolt, bátorságot látott a veszéllyel, egykedvűséget a szenvedéssel, hősiességet a balsorssal szemben. De itt nem volt más, csak kínszenvedés, jajgatás, vak rettegés, megtört testek és a küldetésbe vetett hit teljes hiánya.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben az igazán gyenge emberek azok, akik képtelenek beismerni, hogy segítségre van szükségük. Képtelenek beismerni, hogy nem bírják tovább egyedül. Gyengék. Azzal, hogy segítséget fogadsz el, azt ismered be, hogy gyenge vagy és ebben megtalálod az erődet. A világ gyengéi azt gondolják, hogy mindent tökéletesen tudnak és ezt mások orra alá dörgölik.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ez az egész látható világ csupán észrevehetetlen pont a természet dús keblén. Nincs gondolat, amely meg tudná közelíteni. Hiába csigázzuk az elképzeléseinket, tágítjuk ki őket az elképzelhető tereken túlra, csak atomokat szül képzeletünk a dolgok valósága helyett.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi agyhalottakkal kevés a gond: mivel nincs saját gondolatuk, követik az utasításaidat.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki jobb érzéssel szeretne gondolni önmagára, olyan emberre irigykedjen, akinek az eredményei számára is elérhetőek.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszel abban, hogy létezik igaz szerelem? Természetesen nem arra a mindent elsöprő szenvedélyre gondolok, amiről azt képzeljük, hogy egy életen át tartani fog, és ami gyakran késztet bennünket olyan dolgok megtételére vagy kimondására, amiket később megbánunk. (...) Nem! Én olyan szerelemről beszélek, amely megtanítja látni a vakot. Olyan szerelemről, mely erősebb minden kételynél. Amely minden lélegzetvételnél élettel tölti meg a szívet, s nem csak dacolni képes az elenyészés örök érvényű természeti törvényével, hanem fittyet hányva rá, megszabadít minden köteléktől, és újra és újra megújítja a virágzásunkat. Arra a diadalra gondolok, amit az emberi lélek képes aratni úgy az önzőség, mint a halál felett.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Dühít, hogy amikor Amerikában valaki a politikusi székért küzd, szabad kérdezni őt a korábbi munkahelyeiről, a legalizációval kapcsolatos véleményéről, arról, hogy mit gondol különböző szociális kérdésekről, az adóról, amit fizetünk, vagy akár a szexuális múltjáról... de támadónak és intoleránsnak számít megkérdezni, hogy hisz-e beszélő kígyókban, a démoni megszállásban, mágikus alsóneműkben, varázsostyában, ami Isten húsává változik, a 6000 éves Földben vagy egy Istenben, aki emberi alakban megjelent a Földön, majd feláldozta magát saját magának, hogy jóvá tegye a más emberek által elkövetett bűnöket és megmentse az emberiséget a saját maga által tervezett büntetéstől. Ha valaki döntéshozó helyzetbe kerül a tudomány támogatása, a feltörekvő orvosi technológiák, az oktatás és hasonlók tekintetében, akkor igenis számít, hogy hisz-e ezekben a marhaságokban, és nagyon is tudni akarok róla.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Adj és kapni fogsz, sokkal többet, mint valaha gondoltad volna. Adj, adj mindig többet és többet, bízz, tarts ki, és adj! Az adakozástól még senki nem lett szegény!

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Jó ember vagy, ha tetteidben nem hibázol, de tökéletes csak akkor, ha gondolataidban sem vétkezel!

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Arra jöttem rá, hogy ha feladjuk legáhítottabb szenvedélyünket azért, amiről úgy gondoljuk, még inkább akarjuk, a végén nagyon nyomorúságosan érezzük magunkat.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig. Úgy kell gondolni rá, mint utolsó lapjára egy olyan könyvnek, amelyet még olvasok.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolataink és hiedelmeink nem mi vagyunk, és ezek nem feltétlenül tartoznak hozzánk. Bármily értékesnek érezzük őket, nincs több jelentőségük, mint amennyit mi tulajdonítunk nekik. Minden csak azzal a jelentéssel bír, amellyel felruházzuk.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

- Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve.
- Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu.
Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzelmeknek megvan a fonákjuk is, akadályokat is képezhetnek, és kedvezőtlenül is befolyásolhatják életünket. Gondoljunk csak a hosszan tartó búskomorságra! Mire tudatosulna, már át is alakult depresszióvá.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az istenhit visszaszorulásával párhuzamosan sokan azt gondolták, hogy a józan ész és a tiszta tudás diadalmenete kezdődhetik el, amely a vallást és a költészetet hirtelen helyettesítheti. Nem ez történt. Nem az ésszerűség növekedett a világban, hanem a zavarodottság.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi tanár nemcsak hivatalnok, aki hivatalos teendőit elvégzi, hanem lelkipásztor is, akitől mindenki elvárja, hogy a reábízott lelkekkel törődjék, a kultúra harcosa is, akitől mindenki elvárja, hogy a kulturális haladás érdekében önként és ingyen dolgozzék és végül művész is, aki örökösen gondolatokkal foglalkozik.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

- Nézzék! Közöttünk a különböző felfogás a különbség. Ha az én órámon két gyerek hangosan felröhög, én örülök, hogy jól érzik magukat. Maguk pedig azt gondolják, hogy fegyelmezetlenek. Ez a nagy különbség.
- Honnét tudom, hogy nem rajtam nevetnek?
- Kérem szépen, a paranoiát nem az iskolában kell gyógyítani, hanem az elmeosztályon.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig van remény. Atyánk sokkal nagyvonalúbb, mint gondolnád. És ami ennél is fontosabb; belelát a lelkedbe. Tudja, mit miért teszel. Megérti az indokaidat és szavak nélkül is érzi, amit te odabent érzel.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Már maga a család gondolata is hazugság. Követelőzik, a látszatra ad, de elűzi a létet, megsemmisíti. A család egy mocsokság, ez az élet filoxérája, egy gomba, ami mindent tönkretesz.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Egy házat lezárhatunk, életünkre azonban nem tehetünk lakatot. Ha magunk mögött hagyjuk a múltat, és egy apró dobozba zárjuk, azzal meggyalázzuk szeretteink emlékét. Ez azt sugallja, hogy megpróbálunk úgy tenni, mintha az egész meg sem történt volna. Ez egyfajta tagadás. A mi feladatunk az, hogy elismerjük a történteket és azok tragédiáját, hogy belássuk, mindez örökre megváltoztatta az életünket. Más emberként élünk tovább, akik most már másképp gondolkodnak az életről és a halálról.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Vigyázni kell, mit határoz el az ember, mert ha kiugrik a huszadikról, akkor a tizediknél már túl késő meggondolni.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Jó mérnök, vegyész stb. lehet valaki, ha tizenöt éves koráig rá sem gondol. De zeneértő nem lehet, ha hatéves korában (s játékosan még előbb) nem kezdik rendszeresen nyitogatni-gyakorolni a fülét.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy cég rosszul bánik velünk, még ha nem is emlékszünk az eset pontos részleteire, akkor is rossz érzéssel gondolunk vissza rá.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A történelem során soha semmiről nem derült még ki, hogy a vallás adja rá helyes magyarázatot. Miért kellene azt gondolnunk, hogy megfelelő választ tud adni bármire, amit jelenleg még nem értünk?

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A halál semmi. Nem félek a semmitől. De a múló idő, az valami más. A múló idő megrémít. Rémítő a gondolat, hogy a kislányom felnő. Nem tudok szembenézni azzal, hogy a fiam erősebb lesz nálam, és ő segít majd nekem felmenni a lépcsőn. Rettegek attól, hogy rá kell majd néznem a felnőtt gyerekeim arcára, miközben rosszabbul látok majd, mint most.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Néhány ember esténként úgy bújik ágyba, hogy azt gondolja "Na ez egy jó nap volt". Én azok közé tartozom, akik azt kérdezik maguktól: "Hogy rontottam el a mai napom?"

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ki nem mondott gondolatok vigyáznak, el ne szóljad magad,
le nem töltött büntetések súlyától hiányos mondatokat beszélsz.
Csak a megszűrt gondolatok kerülhetnek papírra.
Visszatartott mondatokba zártad magad.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A halálhangulat (...) a temetőben elfogja az embert, ami persze nem félelmetes, sőt talán ott a legelfogadhatóbb, mint a műtét a kórházban. Otthon a kanapén elég szar belegondolni, de ott a kórházban, hogy mindjárt felvágják a hasát, az valahogy (...) belefér. Jó, hogy nincs otthoni műtét. Lehet, hogy meghalni is temetőben kéne.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy visszagondolok a főiskolára, egy csomó konkrét esemény jut eszembe, és arra gondolok, wow, annak idején ez olyan nagy dolognak tűnt, most meg olyan, mintha meg se történt volna. Szóval, ha egy tanácsot kellene adnom, azt mondanám, hogy minden elmúlik, és később minden semmiségnek fog tűnni. Az élet megy tovább.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

"Őrangyalom" - gondolta az öregasszony. Olyan furcsa gondolat volt, hisz az angyalnak se neme, se kora, ő meg már milyen öreg; fáradt őrangyala lehet neki, vagy az öregek angyala maga is elveszti időtlenségét, és liheg, siheg, míg ott járkál a botorkáló, egyre lassúdó léptek mögött?

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Egész életünkben küzdünk azon dolgok megtartásáért, amiket a legtöbbre értékelünk. Emberekért és tárgyakért, amikről úgy gondoljuk, nem létezhetünk nélkülük. De emlékeink, gyakran nem többek illúziónál, amelyekkel magunkat védjük a pusztító igazságtól.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás