Legfrissebb idézetek

Egy matematikai elméletet - mint egyébként minden más dolgot - könnyebb felfogni, mint elmagyarázni a szépségét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy minden szellemi tevékenység között a számtani a legalsóbb rendű, annak az a bizonyítéka, hogy ez az egyedüli, amelyet géppel is el lehet végezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mi nagyságrendünkben a világ főképpen halmazokba csoportosuló - az ismerős 1 + 1 = 2 egyenlet alapján -, különálló tárgyakból áll. Ezért kódolta az evolúció a génjeinkbe ezt a szabályt. Talán teljesen más lenne a számtanunk, ha angyalok módjára a mennyben fejlődtünk volna ki, ahol egy felhő meg még egy felhő továbbra is csak egy felhő!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A matematika éppúgy "humanióra", mint a költészet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami olykor világos... és olykor homályos valami,... az a matematika.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A matematika a tudományok királynője és a matematika királynője a számelmélet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A matematika bizonyos tekintetben mindig is az összekötő kapocs szerepét játszotta a különböző tudományok, valamint a tudomány és a művészet között. Meggyőződésem, hogy e tekintetben a matematikára a jövőben még fokozottabb szerep hárul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gauss állítólag egyszer egyik barátjának, aki egy sürgős munkájában tett előrehaladásáról érdeklődött, azt mondta: "Az összes formulák és eredmények készen vannak, csak még az utat kell megtalálnom, amelyen eljuthatok hozzájuk." Nem hiszem, hogy Gauss ezt mondta volna; nem volt ennyire őszinte; de minden bizonnyal így gondolta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten létezik, mert a matematika konzisztens, de létezik a Sátán is, mert ezt nem tudjuk bizonyítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A matematikusok olyanok, mint a franciák: bármit mondasz nekik, nyomban lefordítják a saját nyelvükre, és voilá! az már teljesen más.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azoknak, akik nem ismerik a matematikát, nehézséget okoz keresztüljutni a szépség valódi érzéséhez, a legmélyebb szépséghez, a természethez... Ha a természetről akarsz tanulni, méltányolni akarod a természetet, ahhoz szükség van arra, hogy értsd a nyelvét, amin szól hozzád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden egyes autista az állapot sajátos változatát mutatja - az autizmus ebből a szempontból inkább az íriszmintázatra, mint a kanyaróra hasonlít -, és minél formabontóbb egy gyermek terápiája, annál kevésbé valószínű, hogy segít egy másikon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megszokás olyan valami, amely arra késztet, hogy azt is lásd, ami már nincs is a helyén: ám a tudatalatti felfigyel a változásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyugtalanság biztos jele annak, hogy nem adtad át magad a sorsodnak. A nyugtalan szem, kapkodó kéz, zaklatott lélegzés és a szétszórt, türelmetlen elme arról tanúskodik, hogy itt viadal folyik, szüntelen belső küzdelem, és nem tudni még, ki lesz a győztes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem fontosabb a gondolataink féken tartásánál. Ügyelni kell az elme vad elefántjára, nehogy elszabaduljon, elkóboroljon. Csakis így őrizheti meg nyugalmát az ember, így kerülheti el, hogy kiszolgáltassa magát külső körülmények hatásának. Még ha eldugott remetelakban élünk is, ha gondolatainkat nem tartjuk folyamatosan szigorú felügyelet alatt, messzire kalandoznak. Még a teljes magányban is negatív érzések, rossz gondolatok seregei támadhatnak ránk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiába látszik valaki erősnek és magabiztosnak, attól még könnyen lehet elveszett és zavarodott. És aki elveszett és zavarodott, az kifejleszt magában mindenféle önvédelmi mechanizmust, ami felvértezi a külvilág ellen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember véges számú traumát tud elviselni, aztán kimegy az utcára üvölteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokféle tünet alapján eldönthetjük, hogy fennáll-e poszttraumás stresszbetegség. Ezek három kategóriába sorolhatók: intrúzió, traumás reakciók, (...) végül pedig az elkerülés. Vagyis magad mögött kell hagynod a múltat. Tovább kell lépned. Engedsz, belátod, hogy ami megtörtént, azon már úgysem tudsz változtatni. Fel kell adnod a harcot. El kell dobnod az egészet. Dobozba kell raknod. A dologban az a trükk, hogy át kell ugrani az első kettőt, és rögtön rá kell mozdulni az elkerülésre, különben sosem jutsz egyről a kettőre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nihilizmus normális állapot. Lehet az erő jele: a szellem ereje, annyira fokozódhat, hogy számára az eddigi célok aránytalanul csekélyek. Másrészt a nem elégséges erő jele szintén lehet, mely erő elégtelen ahhoz, hogy produktív módon tűzzön ismét maga elé valamely célt, miértet, hitet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rémes feszültség, a sok megrázkódtatás... hát az valami szörnyű. A megrázkódtatás ugyanis nem hat rögtön. Késleltetett hatás. Van ilyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A téboly mindig félelmetes, mert az ember nem tudja követni az őrült agy járását. Sosem lehet tudni, mi lesz a következő lépése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki hozzám hasonlóan azt hiszi, hogy a psziché nem bomlásra, hanem koherenciára törekszik, az könnyen belátja, hogy az elme nem válogat az eszközökben, ha megnyilvánulásával ezt a törekvést segíti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megbolondulás egy folyamat kezdete. Nem a vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezetvesztés egy módja annak, hogy megbirkózzunk a sérüléssel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Környezetünk véleményének vagy bizonyos átélt eseményeknek a hatására öntudatlanul is tévképzeteket fejlesztünk ki önmagunkról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Frusztráció sziszegő, gonosz szipirtyó, ráadásul mindenevő is. A Félelmet csupán a gyomrodban érzed, a Magányt a hátadon cipeled, a Frusztráció azonban a mellkasodból indulva, a beleiden végighaladva az egész testedet birtokba veszi. Ha megfertőz, valamennyi molekulád reszket a dühtől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunknak vannak sérülései, ilyenek vagy olyanok. Hogy is ne lennének? Máskülönben mindenki tökéletes volna körülöttünk: szüleink, testvéreink, szomszédaink. Egyetlen kérdésen múlik majdnem minden: hogyan válaszolunk a lelki sérülésünkre? Bevalljuk-e vagy elnyomjuk? Hogyan határozza ez meg másokkal való kapcsolatainkat? Néhányan bevallják a sérüléseiket, és megpróbálják oldani; mások azzal töltik az életüket, hogy más sérülteknek segítenek; és vannak olyanok is, akiknek egyetlen célja az, hogy minden további egyéni sérülésnek elejét vegyék - bármi áron. Ők a könyörtelenek, akiktől óvakodni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha megszabadulsz a függőségedtől, azonnal kell egy másik. Kapaszkodni az életbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki képes a szivárványban meghúzni a határvonalat, ahol véget ér az ibolyaszín, és elkezdődik a narancssárga? Jól látjuk a színek különbözőségét, de pontosan hol is megy át az egyik a másikba? Ugyanígy van ez az épelméjűséggel és az őrülettel is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit egy "hős" a velünk született létfenntartási ösztön fojtott sikolyai közepette tesz meg, azt a pszichopata talán teljes csendben végzi el, és még csak nem is izzad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó lenne, ha éles különbséget tennénk a jutalmazás és az ajándékozás között. Nagyon károsnak tartom ugyanis, hogy az utóbbi években ez a különbség egyre inkább elmosódik. "Ha jó leszel, születésnapodra megkapod...", "Ha jó leszel, húsvétra elhozza neked a Nyuszi", sőt, még a Télapónak is van egy listája a jó gyerekekről, és csak azoknak visz ajándékot. Az ilyen ajándék azonban nem ajándék, hanem jutalom. Mi is a különbség a kettő között? A jutalom eredményért jár, azért, ami a gyermekben dicséretre érdemes, az ajándék viszont jó és rossz tulajdonságoktól függetlenül az egész gyermeknek jár! Azt fejezzük ki vele, hogy vagyunk egymás számára, örülünk egymásnak, és ez minden problémától függetlenül igaz, és nagyszerű dolog! Ne alakítsuk hát az ajándékot jutalommá, és az ajándékozást ilyen formában ne használjuk nevelési célokra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én azt gondolom, a terapeutának az a feladata, hogy többek között megtanítsa a traumatizáltat arra, hogy lázadjon, haragudjon, akár gyűlöljön. Csak ha képes erre, akkor nyeri vissza a szabadságát. Aki szabad, megbékélhet, idővel meg is bocsáthat. De ehhez először vissza kell szereznie emberi méltóságát és integritását. Akit fojtogat a múlt emléke, aki rettegve ébred, verejtékben úszva, attól nem hiteles sem a megbékélés, sem a megbocsátás. Először vissza kell szereznünk a hatalmat lelki birodalmunk felett, hogy aztán a győztesek jogát, a megbocsátást gyakorolhassuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki szeret magáról mesélni (...). Így csinálnak a sarlatán lélekbúvárok rengeteg pénzt. Ráveszik a pácienseket, hogy menjenek el hozzájuk, s meséljenek nekik mindenféléről. Hogyan estek ki a gyerekkocsiból kétéves korukban, hogy ette az anyjuk a körtét, amelynek a leve narancssárga ruhájára csorgott, hogy húzkodták másfél évesen az apjuk szakállát, és így tovább. A sarlatán pedig közli velük, hogy többé nem fognak álmatlanságban szenvedni, s elkéri a pénzt. A páciens elmegy, ó, nagyszerűen érezte magát, roppantul - s talán még jól is alszik aznap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pszichológiával nincs semmi baj, ha a pszichológusokra bízzák. Az a baj, hogy manapság mindenki amatőr pszichológus!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Többet tudunk arról, hogy mit nem tudunk, mint amit tudunk. Minél többet tudunk meg az agyról, annál bonyolultabbnak tűnik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás