„ Mindent látok a szemedben,
Hogy játék vagyok már csak a kezedben.
Mondd, miért csak az a jó, ami nekem fáj,
Pedig más voltál,
Velem más voltál. ”

„ Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot. ”

„ Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen,
Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem. ”

„ - Tudom (...), sosem fogod megérteni! Nem hiszed el nekem, hogy képtelen vagyok rá... fizikailag képtelen vagyok, éppúgy, mint ha azt kívánnád tőlem, repüljek, mint a pacsirta...
- Mire vagy képtelen? (...)
- Szeretni téged. ”

„ A lány mélységesen szerette. És szerette volna megsimogatni. Mindig szerette volna átölelni, de csak addig, míg a fiú nem akarta őt. ”

„ Csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok,
hisz a hétköznapi zajok mezején csak csended vagyok. ”

„ Nem voltál - és nem lehetsz már
Soha enyim, jól tudom;
Oh tudás, megátkozott fa!
Elveszett paradicsom!... ”

„ Nem is képzeled, milyen paradicsomot varázsoltam volna körüled. A paradicsom a lelkemben volt és én minden virágát ide ültettem volna. Jó. Nem szerettél volna. Hiszen ez sem változtatott volna a dolgon. Minden úgy maradt volna, ahogy kívántad és én nyugton hagytalak volna. Úgy bántál volna velem, mintha a jó barátod volnék, mindent elbeszéltél volna, mind a ketten örültünk és mosolyogtunk volna és vidáman néztünk volna egymás szemébe. És így múlott volna el életünk. Ha pedig másba szerettél volna bele - azzal sem törődtem volna. Vele sétáltál és nevetgéltél volna, én pedig az utca túlsó felén a szememmel kísértelek volna benneteket...  ”

„ Én igazán nagyon örültem, hogy ismét találkoztunk. Az életed azonban más vágányon halad, mint az enyém; nem érintkeznek, hanem merőben eltérnek egymástól. ”

„ Senki nem határozhatja meg, kibe lesz szerelmes - és annak sem lehet az érzéseit megváltoztatni, aki nem viszonozza a tieidet. ”

„ Gyűlölsz, kedves? Már tudom, mi az ok:
Te látót szeretsz - és én vak vagyok. ”

„ Most megint eszembe jutott, hogy egyszer megkérdezted, van-e nekem rendes nevem is, mert te azt nem tudod, igen, akkor két napig bőgtem, és most is bőgni volna kedvem, ahogy eszembe jut. Annyit se számítottam neked, hogy a nevemet tudd, ha nem is valami extra név, de szép név... ”

„ Bolond szerelemben öt esztendeig vártam rád. Én ostoba, nem tudtam, hogy szíved is olyan rideg, mint a szemed. ”

„ A szerelemmel nem tudok végezni. A be nem teljesedés szomorúvá tesz. (...) A szerelem titka, amely bennünk kezdődik, de nem bennünk ér véget. Az a titokzatos mód, ahogy mindez egyidőben jelen lehet: az ember, a szerelem, a boldogság, az élet... s ahogy ez mindig milyen iszonyúan kevés, és minél többnek látszik, annál kevesebbé lesz. ”

„ Az egész életedet eltöltheted mihaszna, légből kapott képzelgésekkel! Ha egy szerelem viszonzatlan, ott csak kérdések vannak, válaszok nem. Nem élhetsz úgy, hogy a végtelenségig vársz ezekre a válaszokra! ”

„ Addig nem szabadulhatok meg tőled, amíg nem adsz olyan választ, amit meg tudok érteni. Ami logikus. Mert az, hogy nem szeretsz, érthetetlen, illogikus és... jogtalan. Honnan van jogod arra, hogy ne szeress engem? ”

„ Nem tudom, miért csinálod ezt velem. Már így is jobban szeretlek, mint amit a szívem el tud viselni. Mosolyogsz rám, anélkül, hogy tudnád, ez mit tesz velem. Megölelsz, de nem látsz többnek egyszerű barátnál. Egy nap nem fogom tovább bírni. Hiszen már most is alig tudom kontrollálni magam. ”

„ Mondd, miért nem érdekellek, mondd, miért hagytál el?
Mondd, miért jó egyedül, mondd, miért adtad fel?
A kérdésekre válasz, ez lenne a vágyam,
a hangom hozzád hegedül, teli érzésekkel, lágyan. ”

„ És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel. ”

„ Tudod, hogy én mit akarok? Hogy csak egyszer elég legyek neked. Csak... egyetlen egyszer! ”

„ Ah nem tudlak elkerűlni,
Mert szivemben vagy;
S szép, mint hajnal szép világa,
De - kegyetlen vagy. ”

„ Szerelmes lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki - az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni. ”

„ Azt mondtad, nem érzel már irántam semmit, és ez nagyon kellemetlen, mert én viszont igen. És lefogadom, hogy ezt te is tudod. ”

„ Igazából nem tudom, lenne-e értelme újrakezdeni, valószínűleg nem, tovább gyilkolnánk egymást, én pedig csak felőrlődnék abban az érzelmi, anyagi labilitásban, ami körülvesz téged, és újra előjönne minden korábbi vitánk. De ettől függetlenül még mindig lángol bennem a tűz, és nem értem, hogy ha benned is van valami, akkor miért nem mutatod ki. ”

„ Igen, látom, hogy mi történik éppen. Röviden összefoglalva: pasit, de azonnal! Pontosabban: szerelmet (gyöngédséget), de azonnal. És ez nem jó, nem helyes, nem kívül kell, hanem belülről a boldogságot keresni... de akkor is most azonnal. ”

„ Tudom, hogy neked rosszul esik. Ne haragudj! Pont úgy vagyok vele, ahogy te velem, de most tényleg. Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. (...) Ez olyan egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett. Olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt... nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné. ”

„ Nagyon kérlek, hallgass meg. Aztán nem is bánom, ha itt hagysz, mert akkor én úgy is elemésztem magam. ”

„ Nincs rosszabb dolog a világon, mint amikor visszautasítanak. A fényed rátalál egy másik ember fényére, azt hiszed, kinyílnak az ablakok és beömlik a napfény, és végre begyógyulnak a régi sebek. És hirtelen rádöbbensz, hogy semmi nem következik be abból, amit elképzeltél. ”

„ Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság. ”

„ Tudta, hogy kevés asszony képes olyan intenzíven, reménytelenül szeretni, mint ő! Szívesen halt volna a férjéért; kész volt hazudni, mesterkedni, szenvedni érte! Ehelyett büszkén és rezerváltan elfogadta a számára kijelölt helyet. ”

„ Sose leszel te az enyém, álmom maradsz, míg csak élek,
szerelemről nem is szólok, nem remélek, nem is kérek.
Csak úgy jár körötted lelkem szerelmesen, lágy-szelíden,
mint ahogy a holdsugár jár halkan, félve, fehér vízen... ”

„ Én szegény bolond,
mit vesződöm itt veled?
Arcod porcelán,
kezed-lábad fa-cövek,
bábú vagy te, semmi más... ”

„ Van a szeretet... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére. ”

„ Szerettelek, és mégsem hittem, hogy viszontszeretsz, s hogy ez a végcél: hát szerettelek, de nem akartad, vagy akartalak, de nem szerettél. ”

„ Amivel magamhoz kötnélek,
csak engem fojt, vág, köt a gúzs.
Én fuldoklom, már alig élek,
s Te egyre jobban szabadulsz. ”