„ Annyi hasznod van, mint egy pár nélküli kesztyűnek. Felvenni nem lehet, kidobni meg sajnálja az ember. ”

„ Nem lehet mindenki okos (...). Ha mindenki okos lenne, annyi volna a földön az értelem, hogy minden második ember meghülyülne tőle. ”

„ Igen keveset tudok a színészetről. Egyszerűen csak hihetetlenül tehetségesen kamuzok. ”

„ - A szerelem pont olyan, mint a gyertya. Ha kialszik a láng, örökre úgy is marad.
- És a diliboltos gyertya? Amit sose lehet elfújni? ”

„ Amikor az ivás veszélyeiről olvastam, azonnal leszoktam az olvasásról. ”

„ A szenvedély egy vadász, egy szörnyeteg, amely felfalja az embert. ”

„ Az ész csak rabszolgája a szenvedélynek, s meg kell maradjon ennél. ”

„ Alig van szenvedély, amely idővel bűnre ne vinné az embert. ”

„ Aki uralkodik a szenvedélyein, az az értelem rabszolgája. ”

„ A veszély jobb, mint a szenvedély. Biztonságosabb. ”

„ Minden bűn szenvedélyből fakad. ”

„ Ha nem tudsz nevetni magadon, az élet sokkal hosszabbnak fog tűnni, mint szeretnéd. ”

„ Nincs olyan ember, aki ne tudná megtalálni a Másik Felét. Életünk valamely pillanatában mindannyian keresztezzük a Másik Felünk útját, és felismerjük őt. ”

„ Az élet nem arról szól, hogy hogyan élj és hogyan halj meg. Arról szól, hogy legyen, amiért élsz és amiért meghalsz. ”

„ Szerelemért csupán szerelem kell. ”

„ A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket. ”

„ Az élet hosszú útján a hűség a legjobb útitárs. ”

„ A magány nem gyógyít, az írás nem kezel,
A gép nem gyógyír, a DELETE nem vesz el.
Elvágyódnék hozzád, örök börtönöm leszel,
Talán a közöttünk lévő rácsokon az idő majd reszel,
S ha majd a zárkán átlátsz és észreveszel,
A legboldogabb emberré és szabaddá teszel. ”

„ Haldokló föld, legyilkolt fák,
fuldokló égbolt néz le ránk.
Minden csak pénz, papír és szám,
és hullaszag a lépteink után,
de ébrednünk kell, még nem késtünk el talán. ”

„ Feladtam mindent,
Most mondd, még mit vársz!
Csak jöjj, s halkan súgd azt a szót,
Vagy valld be bűnöd, már más úton jársz!
Másnak adtad, mi csak rólunk szólt.
Bosszúból?! ”

„ Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az? ”

„ Rövid az élet,
Egy perc, egy pillanat.
Apró homokszem,
De mégse céltalan, ”

„ Csalódtam sokszor már, és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem. ”

„ Valahogy a szív mindig messze jár...
Keresed a jót, hátha rád talál.
Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt.
Idegen az út a lábad előtt,
Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád,
De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább,
Te legyél a kezdet, légy a végső állomás,
Maradj még egy életen át! ”

„ Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben,
Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem,
És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra,
Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva. ”

„ Látod, mindig figyelni kell, hogy mi történik veled,
mert ha minden megbolondul, és nem veszted el a fejed,
akkor irányíthatsz mindent, pedig el sem hitted volna,
mikor visszanézel, hogy így mennyire vitted. ”

„ Az égre nézek fel, rád gondolok újra,
Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva.
Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom,
És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom!
Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem,
Hogy összetörted azt, amit irántad érzek. ”

„ Visszavárlak még, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél.
Ne felejts el, most ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadíts fel. ”

„ Senkiként születtem, valakivé váltam,
Életemben mindig csak egy igaz szóra vágytam!
Szellővel szálltam, a grund betonján éltem,
Átkoztam bálványt, csak Isten nevét féltem. ”

„ Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal,
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem nyolcvan, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. ”

„ Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel,
Van, amikor ringat lágyan, és van, hogy elsodor. ”

„ Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok! ”

„ Csak menetelek, már látom magam előtt a célt,
A fülem bezár, a szemem kinyit, a szívem acél.
Sokan feladják, az akadályokat nem úgy veszik,
Ne nézz vissza, ahogyan azt sokan teszik. ”

„ Mindenki hibázik, valaki tanul is,
valaki fent jó, valaki alul is. ”

„ Két karod ad szárnyakat nekem,
Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem,
És ha gyönge volt a szél, te magasra emeltél,
Csak én tudom, hogy mennyire szerettél. ”