„ Nagyon hűséges tudok lenni. Én mindig várnálak, és keresném a kedved. Megvédenélek, ha valaki bántani akarna. Őriznélek, amikor alszol. Mert bármilyen is legyél, biztos lehetsz abban, hogy számomra a legkülönb vagy. ”

„ Ha velem vagy
szomorú szívvel hajnalodik
várakozna még az éjszaka
hogy betakarjon bennünket -
vágyainkban hullámzik a tenger
szemedben kacagnak az álmok
mert a valóság ezerarcúbb
mint a legszebb látomás:
maradj velem mindhalálig. ”

„ Mert tudom, hogy tudod, szeretlek,
s tudod, hogy tudom, szeretsz,
már nem a csillagok közt kereslek,
de ott, ahol lehetsz. ”

„ Egész testemmel énekellek,
szememmel már nem is látlak,
Téged hegedülnek idegek,
zsigerek zönögnek lágyan.
(...)
Az egész testem zenekar,
a testedre hangszerelt ének,
hogy a mindenség belehal,
belehal és újra feléled. ”

„ Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban. ”

„ Te vagy a szívem egyetlen melege. Az egyedüli napfény, amit az életem tele ismer. ”

„ Rád vágyik vissza minden örömöm.
A legnagyobbat neked köszönöm,
s hogy nem még többet, csak az én bünöm.
Alkalom voltál, hogy boldog legyek.
Alkalom, hogy meg ne becsüljelek.
Alkalom, hogy sose felejtselek. ”

„ Kezed akarok lenni, arcod alatt a vánkos,
kisimult lepedőd, réted, gyűretlen hajnal.
Életed akarok lenni, szuszogó fád, világos
erdőd az égigérő, örökös virradatban. ”

„ Születtem. Születtél. Hogy boldog
veled legyek. S te velem.
S legyünk egymásba ojtott
két láng: tüzed, s tüzem. ”

„ Én majd itt várok rád, hol árnyékot sem vet rám a fény.
Nem találok mást, mert tudom jól, hogy veled volt szép,
csak az fáj, hogy emlékedben halványabban élek,
úgy félek, hogy elfelejtesz végleg. ”

„ Tükröm legyél.
Lássam arcom rezdülését a szemedben.
Lássam lelkem legmélyét az arcodon.
Érezzem minden gondolatomat általad.
Lássam magamat benned. ”

„ Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni néked:
nincs gyöngyöm, cukrom, virágom.
Görnyedve hozom ahelyett s teszem kezedbe, nézzed,
keserü életemet, egyetlen terhes gazdagságom. ”

„ A Napot adom neked, a csillagokat, hogy játssz velük. Egy pillanatra neked adom az örökkévalóságot, a hegyek erejét, csak tapsolj. ”

„ Mióta eszemet tudom,
mióta a földre kicsuktak,
beszélő szívemben te beszélsz,
megálló szívemben te hallgatsz. ”

„ Ha szeretni akarsz, bejöhetsz
számodra örökre nyitva vagyok
megnézheted a szívemet
nem kezdte ki a mosolyod. ”

„ Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat. ”

„ Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
"Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam." ”

„ Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt... ”

„ Valahol egyszer, álomban talán,
El nem sírt könnyeink taván,
Véget ér majd bús emlékezet,
Elfeledve a hosszú éveket.
Közös világunknak halk dalán,
Újra együtt, énekink szaván,
Sorolván sorsot, életet,
Mindent, mit mondanék neked. ”

„ Kapj el, hogyha zuhannék
Ha a vérem széjjeltép
Nem lankad az indulat
Amíg éget, élhetnék
Szeress így
Szeress még
Pedig nem leszek már jó
Csak ilyen senkinek való. ”

„ Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék. ”

„ Nem kell, hogy igaz legyen, nem baj, ha csak álom, de fordulj meg, kérlek. Nem mese, nem álom, hogy egy nap mosolyogni láttalak. Lehet, hogy becsaptam magam, lehet, hogy álmodtam, amikor azt hittem, mosolyod nekem szól, de nem lehetett tévedés, nem lehetett álom, amikor nevemen szólítottál... Soha nem volt tévedés, és soha nem volt álom, hogy szeretlek téged. ”

„ Nem merek rádnézni: éjszakázó
Fáklyaszemem összekormolna;
Nem merlek szeretni: reszkető, rázó
Szerelmem láza rád is bajt hozna.
(...)
Nem merlek szeretni, mert szerelmemmel
Halálos mélységbe rántanálak,
Nem merek rádnézni, mert bűnös szememmel
Azt hinném, a mennyben sincs szebb tenálad. ”

„ Nem akarom elveszíteni az arcod,
nem akarok egy nap úgy felébredni,
hogy nem emlékszem a régi szép időkre.
Nem akarok elfordulni tőled,
mert nem félek attól, amit a szerelem adott,
majd elvett tőlem. ”

„ Szolgáljon néked kezem és ajkam,
Virágos réten meghajló térddel
Rózsát és mámort gyüjtsek ölembe
S adjam tenéked. ”

„ Az ember nem tud mindent elviselni. Úgy vágyom utánad, hogy se enni, se aludni, se pihenni nem tudok.  ”

„ Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén szemek
Nem néznek soha másra. ”

„ Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk. ”

„ Veled a szív mindenkor megtalálja
a boldogsághoz szükséges dolgokat.
- Könnyű annak... De ne tudd meg, mily nehéz,
keserű nekem, ha nem te vagy a méz. ”

„ Érzem, hogy már rabom vagy,
s Tiéd már szabadságom.
Olyan szorosan foglak,
hogy lélegzetre vágyom! ”

„ És ó, azoknak a szemeknek a barnasága,
amitől az ember kapható lesz minden marhaságra... ”

„ Hideg verejték veri testem,
Remegően, félve, halóan,
Az őszi fűszálnál fakóbban
Állok és már érzem a vesztem,
Meghalok érted. ”

„ És nem hasonlítlak angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad. ”

„ Közöld magaddal is,
mitől engem kímélsz,
szólalj meg akkor is,
ha ellenem beszélsz, ”

„ Vagy ahogy a tűzvész jön, amit
egy eldobott cigarettavég
vagy észrevétlen szikra szít:
úgy jön, összevissza, ez a szerelem,
úgy gondolok rád, végtelen ”