„ Pontosan elég vagy ahhoz, hogy örökké és megmásíthatatlanul magadhoz láncolj. ”

„ Néked adnám tenger
Csillagát az égnek
Milliónyi színes, tarka
Virágát a rétnek... ”

„ Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port hintettem égszínkék szemedbe?
(...)
Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben? ”

„ Ne hivogass, de te jőjj el,
Mikor én már nem hívhatlak,
Vigy magaddal oda vissza,
Ahol ábrándjaim laktak... ”

„ Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is. ”

„ Áldom, hogy vagy s hogy Végzet vagy,
Azt is áldom,
Nem tudom, hogy tudsz jó lenni
S ha csak rossz vagy, így szeretlek. ”

„ Az eszedért is rajongok. Azt hiszem, mindenednek rajongója vagyok. Tán még a hibáidat is kedvelem. ”

„ És akkor most megcsókolsz, vagy inkább én tegyem meg e kalandor lépést? Egyelőre semmi többre nem gondoltam. Na jó, ez átlátszó, mint minden, ami nem igaz. Helyesbítek: egyelőre beérem egy csókkal. ”

„ Úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága,
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága. ”

„ Szelíd szemed, mint a galambpár, dús fürtjeid szökellő kecskenyáj; fogacskáid mint hófehér juhok, mik a folyóról jöttek úsztatásról; mind ikret ellett, nincs közöttük meddő. Karmazsin szalag az ajkad, s a beszéded méznél édesebb. ”

„ Mikor talán már minden elveszett,
Sok jóságomból nem maradt meg semmi
És nem tudom már magamat szeretni.
De itt van és olyan jó a kezed. ”

„ Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged. ”

„ Gyűlöllek, mar a védtelen harag,
elfordulok, hogy meg ne lássalak,
félek, fagyok, borzongok, engedek,
fogam megkoccan, nehogy kérjelek:
szeress, ölelj, megöl a szomjúság,
kezdődjön újra bennünk a világ,
az ősi ködben két felhőgomoly
egymás felé húz, borulj rám, omolj,
összecsapásunk villám, néma csók,
csak te! csak én! borulók, lázadók,
belőlünk szülessen a csóvás fény,
mindenben te és mindig újra én! ”

„ Te vagy, akitől megtudom:
A csodára nekem is lett jogom.
Köszönlek.
Várlak.
Ez mind Te vagy:
Anya és angyal.
Csak el ne hagyj. ”

„ Az első gondolatom mindig te vagy - és ez mindig is így volt. Előfordul, hogy csak fekszem és nézlek, ahogy a hajad szétterül a párnádon, egyik karod takarja az arcodat, a mellkasod pedig finoman emelkedik és süllyed. Időnként, amikor láthatóan éppen álmodsz valamit, közelebb húzódom hozzád, azt remélve, hogy így talán én is be tudok lépni az álmodba. Mindig is valahogy ezt éreztem veled kapcsolatban. ”

„ Ajándékozás nélkül lett tied,
jöttél, és már tied volt;
oly biztosan tudom, hogy tied vagyok. ”

„ Mint vászont a festék,
mint szemeim a fényt,
mint a testet az árnyék.
Úgy szeretlek. ”

„ S vajjon, ha egyszer hajt a Sorsom:
harcolni vérvirágos tengeren,
szeretni fogsz-e úgy is, kedvesem? ”

„ Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden. ”

„ Tudod, nincsen rá szó,
Ami a szívembe zárt,
Néha több volt, mint jó,
Hallani lépted dallamát,
Ugye nem bánod, ha néha
Olyan nehezen mondom el,
Egy gyermekké tettél,
Akit a szerelem nevel fel. ”

„ Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb. ”

„ Léptedért lettem:
utad vagyok - célod nem.
Lassan fuss rajtam. ”

„ Ha elzokognám, hogy mivé lettem,
mióta tévelygő vágyam Téged keres,
tudnád: ilyen sorsot milyen öröm feledtet,
milyen szerelmek ösvényén vezess! ”

„ Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő fondor magányt
s a mindenséget. ”

„ Buta a vágy és még butább a kérdés,
Hisz tudom, nem lehet jobb senki senkinél,
De minden nap fáj, hisz tébolyít az érzés,
Hogy nálad megszakadt, mi bennem máig él. ”

„ Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget. ”

„ Észrevettem, hogy mindig körülötted vagyok. Vajon ez gyűlölet? Szeretet? Vagy csak paranoia? ”

„ Add nekem a te szemeidet,
Amelyek ölnek, égnek, vágynak,
Amelyek engem szépnek látnak. ”

„ Vízszintes ajkam
s függőleges ajkacskád:
Megváltott Kereszt. ”

„ A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát. ”

„ Ha lehetne valamim tőled, akkor valami felfoghatatlant akarok. Már nincs szükségem olyan dolgokra, amik eltörhetnek. ”

„ Szívedet kis mécsnek véltem,
mely egy légynek is örül -
most érzem csak, vaksötétben,
hogy lángerdő vett körül. ”

„ Minden lépésed tánc,
Minden hangod egy dallam.
Dolgozik bennem a hajlam,
Hogy mindig birtokoljam
Azt, aki vagy. ”

„ Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben
Fejem fölött nekem oly glóriás vagy,
Akár a mennyek szárnyas hírnöke,
A visszatorpanó, döbbent halandók
Fehéren-égre-ámuló szemének,
Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn,
A lég hullámain és elvitorláz. ”

„ Nagyon megkönnyítenéd a dolgomat, ha feleségül vennél. Az igazat megvallva, ragaszkodom hozzá. ”