Legfrissebb idézetek
„ Köszönöm a szereteted, de ne gondolj rólam többet, mint ami vagyok, szürke, sápadt kis küzdője az életnek, aki talán többet szenvedett, aki talán érzékenyebb, mint az átlagemberek; de aki önző, mint minden ember. Az, hogy szeretlek, talán az is önzés. - Érzem, hogy szeretetre van szükségem, és érzem, hogy ezt a szeretetet csak Te vagy képes nekem megadni. ”
„ Minden ember neveltetésében eljön az az idő, mikor meggyőződik róla, hogy az irigység tudatlanság; az utánzás öngyilkosság; hogy el kell fogadnia magát, akár tetszik neki, akár nem; hogy bár a széles világ tele van jósággal, egyetlen szem tápláló búzához sem jut, csak ha megdolgozik érte azon a földdarabon, amelyet művelnie adatott. A benne szunnyadó erő új a világban, és rajta kívül senki sem tudja, mire képes, és ő is csak akkor, ha megpróbálta. ”
„ Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben. Radikálisan változtassuk meg gondolatainkat, és el fogunk képedni, milyen hatással lesz életünkre. Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít. Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk. ”
„ Nem azok vagyunk, akinek hisszük magunkat, de amit hiszünk, olyanok vagyunk. ”
„ A világ "megváltása" nem ott kezdődik, hogy a társadalmat felforgatom, hanem ott, hogy önmagamat gyökeresen megváltoztatom. ”
„ Az ember érettségének egyik ismérve talán éppen abban rejlik, hogy világosabban felismeri saját személyes korlátjait. ”
„ Az önismeret hiányosságainak kizárólag magunk vagyunk az okai. Ahogy Buddha mondja, a világban nincs semmi eleve elrejtett, visszatartott, így az emberi lélekben sem. Önmagunkból azt nem ismerjük, amit nem akarunk vagy nem merünk megismerni. ”
„ Vándorolunk, évezredeket utazunk, pedig igazából azt keressük, ahonnan elindulunk. Csak abból a pontból soha nem látjuk magunkat. Nem hiszem, hogy sokat változtam, vagy hogy bölcsebb lettem. (...) Nem hiszem, hogy közelebb kerültem magamhoz, hiszen igazán távol sem voltam soha. Nem hiszem, hogy kevésbé merek álmodni. Néha bátortalanul mondom ki, de belül folyton hiszek. ”
„ Az író valahogy nem is az erényeivel igazán író, hanem inkább azzal, ami hibás, selejtes, tökéletlen benne -, ez a hiba igazán ő. ”
„
Mézédes átok
hogy mindent megengedek
és mindent látok.
”
„ Amikor még kölykök vagyunk, nem gondolkodunk filozofikusan, nem mondjuk magunknak: "Igazam van? Tévedek?" Egyszerűen csak követünk egy utat, amely jobban elszórakoztat, mint valamelyik másik, anélkül hogy sokat gondolkodnánk annak érvényességén, amit csinálunk. Csak később kérdezzük meg magunktól, vajon igazunk van-e, vagy tévedünk, és nem tudnánk-e változtatni. ”
„
NEM ELÉG
hinni. Ne bámulj kábán az örvénybe!
Lehúz. Tekints fel! Figyelj benső egedbe!
Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe.
”
„ Rájöttél-e arra, hogy csalódásaid nagy része helytelen várakozás volt, s eredményeid, örömeid legtöbbször szerény alázatodból születtek? ”
„ Senki nem tudhatja, mi rejlik benne, amíg meg nem próbálja kideríteni. ”
„ Aki félt már valaha az életben, az tudja, hogy a félelem, ha kívül nem mutatkozik is, belülről rágja az embert. A mosolygás, a gőgös vagy bátor arcjáték csak a kívülállónak szól, önmagát senki sem tudja becsapni. ”
„ Úgy telik el az életünk, hogy időről időre elfelejtjük saját magunkat: eltemetjük azt, akik voltunk. Egy idő után mindannyian kimondhatatlanul belefáradunk abba, amik vagyunk, és amik voltunk. ”
„ Ha vállalni tudod magadat olyannak, amilyen vagy, magadra találsz. ”
„ Ha azt gondoljuk, hogy tudjuk a választ, akkor minden eredményt úgy fogunk alakítani, hogy összhangban legyen ezzel az előre kialakított elképzeléssel. ”
„
Saját korlátod te vagy -
emelkedj felül rajta.
”
„ Úgy élem az életem, hogy állandóan ott ülök a nézőtéren, de a vásznon az én filmemet vetítik, én vagyok az egyik szereplő, mindig kívülről is látom magam. (...) Próbálom nem elveszíteni ezt a fajta ironikus látásmódot, mert ez biztosítja, hogy reálisan lássam magamat és a világot. ”
„
Mi a legfontosabb az életben? Ha olyasvalakit kérdezel, aki éhezik, azt feleli majd, hogy az ennivaló. Ha olyasvalakit kérdezel, aki fázik, azt feleli majd: a meleg. Ha pedig ahhoz fordulsz kérdéseddel, aki magányosnak, elhagyatottnak érzi magát, azt a választ fogod kapni: az emberek társasága.
No és ha kielégítettük mindezen igényeket, akad-e még valami, amire mindannyiunknak szüksége van? A filozófusok szerint igen. Ők úgy vélik, hogy nemcsak kenyéren él az ember. Persze hogy létfontosságú az élelem. A szeretet és a gondoskodás is nélkülözhetetlen. Csakhogy van még valami, ami életünkhöz feltétlenül szükséges. És ez nem más, mint hogy tisztában legyünk azzal, kik is vagyunk valójában és miért élünk.
”
„ Én bizony mindennek csak a pozitív oldalát nézem - lehet, hogy általában az a kevesebb, de az a hasznosabb, az előrébb vivő. Aki pedig ennek ellenére továbbra is sápítozik, örökké elégedetlenkedik, az tegye csak nyugodtan, ha az jó neki. Csak hát az a baj, hogy az ilyen ember a környezetét is pusztítja, gyilkolja. ”
„
Tudod-e
hogy a belső csend lelked gyógyforrása?
A jeges ma elől takarót sző rád egy kegyes párka.
Egyszer majd ráébredsz mitikus önvalódra.
”
„
A másik ember
tudom, az is én vagyok.
Ha jó, ha rossz is.
”
„
Itt a végső elszámolás ideje önmagaddal.
Bomlani kezd benned Bábel tornya,
A nyelvzavar megszűnik azonnal, ha megérted,
melyik közülük az igazi varázsszavad.
”
„ Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. (...) A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más. ”
„ Történelmünk során csak ámulunk, hogy a biológusok egyre közelebbről és közelebbről vizsgálnak dolgokat, hogy a csillagászok egyre távolabb és távolabb tekintenek a sötét éjszakában időben és térben. Mégis mind között talán a legrejtélyesebb nem a közel és a távol, hanem mi vagyunk a magunk valójában. Egyáltalán képesek lennénk felismerni önmagunkat? És ha igen, képesek volnánk megismerni? Mit mondanánk magunknak? Mit tanulnánk önmagunktól? Valójában mit szeretnénk látni, ha kívülről tekinthetnénk önmagunkra? ”
„ Ne keress gonoszságot szomszédaid között, amíg azt meg nem tetted a saját házadban. ”
„ Maguktól jöttek a feltáró kérdések: ki vagyok? Mit akarok kezdeni magammal? Jöttek az ésszerű felismerések is: őszintén megvallottam magamnak jó, de még inkább a rossz tulajdonságaimat. Törekednem kell a negatívumok kiküszöbölésére, de ne feledjük: hibátlan, tökéletes ember nincs. Olyannak kell elfogadni magamat, amilyen épp vagyok. Ha kiismerem magam, egyre jobban megértem a világot is. Milyen jó is a bölcs embernek, aki egy rövidke beszélgetésből kiszűri, apró, árulkodó jelekből felismeri a jövőt! Mennyi bonyodalomtól menekül meg így! ”
„
Nem értem meg azt sem, amit józan ésszel teszek.
S tökéletlen vagyok abban, mit eltökéltem.
Öröm és bánat más, mint amit érezhetek.
Megyek, s nem követ, ami belül vagyok mégsem.
”
„ Kellenek a béna tulajdonságok! Ha nem ismerjük meg őket, és nem mondjuk ki soha, hogy tudnánk változni? ”
„
Olyan vagyok,
Mint rosszul kezdett
És meg se kezdett szerelem.
”
„ Olyan vagyok, mint a srác a szomszédból, aki eldöntötte, hogy egy nap majd lázadó lesz. Nos, én egy édes kis lázadó vagyok. ”
„
Mondd, mit ér a sorsod? nézz a tükörbe
és számolj el végre önmagaddal!
Végy hozzá erőt - ne lássa senki más.
És hidd el, hogy nem a tükör a hibás.
”
„
Miért vonzódom úgy hozzájok?
Mert ők lelkemnek rokoni,
Mely mindig új s új alakot vált
S mégis folyvást az egykori.
Lehet még másban szinte hozzám
A felhőt hasonlítani:
Vannak neki, miként szememnek,
Könnyűi és villámai.
”