Legfrissebb idézetek

A boldogtalanság mindig az általad nyitva hagyott ajtón jön be.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelemben mindenki saját elveszett felét keresi. Így aztán többé-kevésbé minden szerelmes elszomorodik, amikor szerelmének tárgyára gondol. Mintha nosztalgiával telve olyan kedves szobába lépne be ismét, amit már régen elhagyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkora gödröt ásatott velem a bánat,
izomból beletolnék egy panelházat.
Pedig a boldogság is karnyújtásnyira van,
csak azt elhajtották magzat koromban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Utat tör magának minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kacagni nehéz, sírni könnyebb:
Mikor én nagyokat kacagok,
Dermedten menekülnek
Szívembe vissza a könnyek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs nyomorultabb nyomorúság, mint a szomorúság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szomorúság is csak olyan hólyag, hogy ha nagyon feszül, elpukkad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Üres a fejem, a lelkem árva,
Egy nehéz súly húz vissza a magányba,
És hatalmába kerít engem a bánat,
Teljesen felemészt az önsajnálat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember olyan tökéletesen a fiatalságát, hogy egy szép napon már egyáltalán nem emlékszik rá, milyen szomorúak és szerencsétlenek lehetnek néha a gyerekek! Teljesen mindegy ugyanis, hogy az ember egy eltört baba miatt sír-e, vagy pedig valamikor később azért, mert egy barátját veszíti el. Az életben sohasem azon múlik a dolog, miért szomorkodik az ember, hanem csakis azon, hogy milyen mély a szomorúsága. A gyermeki könnyek, istenemre, nem kisebbek, és gyakran súlyosabbak, mint a felnőttek könnyei!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha majd az ősz
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerettelek és szeretlek -
akarom, hát elfeledlek.
Eltemetlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberiség boldogtalan. Úgy, ahogy van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a múlt meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem fájhat, csalódhat, tévelyeghet helyettem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De a búbánat is olyan, mint a verem, minél többet ás belőle az ember, annál nagyobb, mélyebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szomorúság, akár egy mély seb, mely átvágta mindazt, aki egykoron volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elérhetetlen célok könnyei vagy a céltalanság könnyei keserűbbek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megálltam ma a télben,
nem éreztem a szélben,
hogy szeretsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudtam elaludni aznap éjjel. A fürdőszobai tükörben fürkésztem, vajon megváltozott-e az arcom reggel óta. Kiült már szemem, szám köré a kétség?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Óh, ha a földi bánat örömmé válnék: de boldog lenne egyszerre a világ!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyre szólt a dal, amely bánatban fogant, amelyet bánatosan kell muzsikálni, és amelynek édessé vagy legendássá vagy mindkettővé kell magasztalnia a bánatot. A jelen visszahúzódott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Biztosan tudom, hogy a bánat az élet ellensége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most olyan érzésem van, mint akkor volt. (...) Amikor minden olyan tökéletes és szép, hogy máris szomorú vagy, amiért ez nem tarthat örökké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ legszomorúbb szava: bárcsak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sajnálkozás csak időpocsékolás. Siránkozás a múlttal, ami megnyomorítja a jelent. Hogy akar ismét boldog lenni, ha állandóan szomorúságban fetreng?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánat, gondolta, olyan, mint egy szikla az óceán partján. Ha az ember elalszik, akkor beáll a dagály, és hoz némi enyhülést. Igen, az álom a dagályhoz hasonlít: elborítja a fájdalom szikláját. De ha az ember fölébred, a dagály visszahúzódik, és nemsokára ismét felbukkan a szikla, a kagylók lepte, elvitathatatlan valóság, és ott is marad örökre, legalábbis addig, amíg az Isten ki nem mozdítja a helyéről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem nehéz gonoszságot találni ebben a világban. Valamiért a gonoszt mindig könnyebb elképzelni, mint a jót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szomorúság nemes dolog. Egy férfi esetében ugyan kissé patetikus, de mégis nemes, hiszen nem szomorít el engem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit szeretek oly nagyon, hogy tíz körmöm
ennyire az élet husába vágom?!...
...Én úgy hiszem, hogy azt a Valakit,
aki lehettem volna e világon...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hallottam, a bánat olyan, mint egy állat: saját élete van, és mi az ő kegyelmében vagyunk. Nem tudom, így van-e. A bánat a világ csendje. Olyan, mint a csendes eső, ami soha nem áll el. Azt mondják, a bánat megváltoztat. Tudom, hogy megváltoztat. De mivé?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás