„ Szeretsz gondolni?
– én attól majdnem mindig
szomorú leszek! ”

„ Melly boldogtalan
az, akinek bármely bilincsei
boldogtalan módon oldóznak el! ”

„ Mindnyájunkban van valami, ami azt akarja, hogy boldogtalanok legyünk. Képzeletbeli problémáinkból emiatt gyakran valódi probléma lesz. Valódi problémáinkat pedig erősen eltúlozzuk miatta. ”

„ Minden szomorkodás és töprengés hívságos dolog. ”

„ Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még. ”

„ Nagy, gomolygó felhők úsznak odafönt. Az ilyesmiről mindig eszembe jut, hogy valójában egy nyomorult kis bolygón élünk. ”

„ Semmihez sem kell nagyobb bátorság, mint hogy nevetés mögé rejtsük szomorúságunkat. ”

„ Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs. ”

„ Áldhatnám sorsomat! De most mért áldanám?
Most arcomat a könnyek sói mossák.
Milyen szánalmas is, aki ily hányatott,
Akit az ifjúság ráncokkal megrakott,
Ami kedvest adott, azt visszavette nyomban
És csak egyet hagyott: maró bűnbánatot. ”

„ Meztelen öregnek látszol,
Megtörtél éveid alatt,
Mosolyodból szavaid kitakarnak,
Különös emlék maradsz.

Mondd, ki kíván vissza?
Mondd, ki kíván vissza
Egy rongyos évet?
Minek emlékezni rá?... ”

„ Vannak könnyek, amelyekkel, miután másokat becsaptunk, becsapjuk saját magunkat is. ”

„ Emberség és jóság csak szavak
S a meghatott,
A megrémült világ nincs sehol
S fáj, hogy vagyok
S fáj, hogy nem lehetek büszke arra,
Hogy ember vagyok. ”

„ Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami leginkább lenni akarok.
Ha egyszer azt mondaná valaki:
Megsajnáltam a bánatodat,
Hitetlenségedet, háborgásodat,
S neked adom, mi legdrágább neked:
A sorsodat, az önéletedet.
Neked adom a teremtésedet. ”

„ Daltalan éjjel
bánatomat altatom.
Könnyet fúj a szél. ”

„ A halottnak nincs mit veszítenie, és akinek nincs mit veszítenie, az túljutott a kétségbeesésen egy szinte már boldogságnak nevezhető állapotba. ”

„ Nem az az ijesztő, hogy egyedül maradok, hanem az, hogy nélküle! Ha nincs mellettem, nélküle az a bonyolult biológiai folyamat, ami tulajdonképpen az életem, csak hamisított létezés. Üres, abszolút tartalmatlan látszat. ”

„ Nincs leverőbb, mint amikor egy kedvetlen ember elkedvetlenedik. ”

„ Csodákat tiportam sárba
Önmagam a börtönbe zárva. ”

„ Mire megyünk a vágyainkkal? Miért van az, hogy a jelen gyakran kevésbé szép és csábító, mint a rá való emlékezés? ”

„ Az egy szerelmet, még nevét sem adnám:
Jobb, égjen a szív, mint fagy ölje meg. ”

„ A tükörből vörösen égő szempár nézett vissza rám, sárgával pettyezett, feketébe foglalt szürke írisz csillogott a rózsás-fehér arcban, mely haloványabb volt, mint valaha. A hajam vastag fonatokban hullott a vállamra, fakó volt, mint a kőrisfa kérge, a vége pedig fénytelen aranyszínben játszott, mint a tölgyfák levele télvíz idején. Az arc, melyet keretezett, szokatlanul szomorúnak és beesettnek tűnt. Talán a gyertya pislákoló fénye tette, de mintha valaki másnak az arcát látnám, egy idegenét. Egy asszonyét, nem pedig egy gyerekét. ”

„ A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. ”

„ Szeretnék néha visszajönni még. Ezer év múlva. Százezer év múlva. Mindegy. Csak nem megszűnni. ”

„ Bánat, bánat, de nehéz vagy
De rég, hogy a szívemen vagy
Szállj le, bánat, a szívemről
Keserűség, a lelkemről. ”

„ Minden boldogságomat megzavarta a lelkem legmélyén örökké mozgó nyugtalanság érzete: hogy én is csak olyan vagyok, mint a mesebeli ember, aki a szivárványt fogta meg, és hogy (...) bármilyen közel is van látszólag, a valóságban mégis örökké elérhetetlen. ”

„ Ha bánat sújt le, a világért ne görnyedj meg alatta, mert ez annyit jelent, hogy a vak sorserőknek küzdelem nélkül adod meg magad. ”

„ A magamfajtának nem szabadna embernek lennie. Aki úgy vonzza a bajt, mint én, az nem lehet ennyire védtelen! ”

„ Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sujtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tűzben,
Panasszal égünk, lángtalan. ”

„ Barátaim egyenkint elhagytak,
akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért ragyogtam, eltemetnek. ”

„ Felnőttnek tilos réten a csillagfogdosás,
Felnőttnek nem jöhet a Mikulás. ”

„ A holdba néztem éjjel,
de nem jött semmi fényjel,
hogy szeretsz. ”

„ Ha az ember szomorkodik, az azt jelenti, hogy nem igazán sikerült megértenie az életet. ”

„ Mi, akik ezeren és ezeren vagyunk, egyformán közönségesek, egyformán szegények, mit álmodoznánk mi a szerelemről? A szerelem egy kis meztelen kölyök, aki csak meleg, kényelmes termekben érzi jól magát; a mi fűtetlen szobáinkban megfagyna szegény. ”

„ Ismertem az emberek túlzó kifejezését a szomorúságra - megszakad a szíve. De mindig azt hittem, hogy ez csak egy allegória, hogy a hagyomány értelmében így neveznek valamit, aminek igazából nincs lélektani kapcsolata a valósággal, mint a "vaj van a füle mögött" esetében is. Úgyhogy nem ért váratlanul a mellkasi fájdalom. A hányinger sem, az összeszoruló torok sem, és a szememet égető könnyek sem. De mi ez a feszítő érzés közvetlenül a bordáim alatt? ”

„ Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom? ”