Legfrissebb idézetek

Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha úgy tűnik, hogy álmaink darabokra hullanak kezünk között. Attól tartunk, talán hibáztunk. S mindaz, mit megpróbáltunk oly gyötrelmesen küzdve, mintha örökre kicsúszna kezünk közül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rettent a perc, a létező
S teher minden következő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem lesz itt erre soha olvadás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rágalmazást és a gúnyolódást azzal kell lefegyvereznünk, hogy semmibe vesszük őket. Azokhoz a szikrákhoz hasonlatosak, amelyek nagy tűzből pattannak ki, de tüstént elalszanak, ha nem fújunk rájuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok, akik nem szenvedtek, semmit sem tudnak; nem ismerik a jótetteket, sem a bajokat; nem ismerik az embereket, és nem ismerik önmagukat sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Míg iszod a kávéd s én a teám,
csak ülünk egymás mellett némán.
Szeretném tudni, most mi lesz,
nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az értelem veszni látja a legutolsó esélyt, amikor az arc visszatükrözi e felismerést, amikor a lélekben lejátszódik az a jelenet, ami végzetesebb annál, ami hajdan a Paradicsomban megesett - ennél fájdalmasabb és tragikusabb nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akárhogy is fáj, vigasz, hogy te fájsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha sírnod kell, csináld egyedül és ess rajta túl gyorsan!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rajtunk esett sérelmek érzését kezdetben elfojtani és évek múltán megőrizni egyaránt nehéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fiam, légy boldogabb, mint apád!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fölpattant, nagy, halott szemeink
Kérdve világítják az éjünk:
Miért nem voltunk jók egymáshoz,
Amikor éltünk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember mindig eljut egy olyan pontra, ahonnan már csak javulhat a helyzet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Butaság, kapzsiság, tévelygés, ferde vétek
oltja testünkbe és lelkünkbe mérgeit;
s mint koldús éteti öntestén férgeit,
mi éppen úgy vagyunk sok drága búnknak étek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És ha egy kicsit csökönyös lennék - mondta a fiúnak -, az azért van, mert emberi szív vagyok, és az már csak ilyen. Az emberek félnek, hogy valóra váltsák legnagyobb álmaikat, gondolván, hogy meg sem érdemlik, vagy megvalósítani nem tudják őket. Mi, emberi szívek, meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunk a szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra, amikor meghiúsul a várakozás, vagy arra a kincsre, amely - ahelyett, hogy előkerülne - mindörökre a homok rejtekében marad. Mert ha ez történik, végül nagyon szenvedünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden tragédiába torkolló szenvedés oka az, hogy az ember önhitt, nem számol a végzet hatalmával, mely így is, úgy is beteljesül rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kiábrándultságra és a cinizmusra az élet viharai szoktatják rá az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hitelesség mindig ott kezdődik, amikor a negatív élményről is tudok oldottan beszélni, és közben tudom, hogy ezért én vagyok a felelős. Merem átélni az ezzel járó fájdalmat, de ezért is felelősséget vállalok azzal, hogy holnaptól mindent megteszek, hogy ezen változtassak napról napra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kegyetlen a sors, hogy te egyre hűvösebbé és hűvösebbé válsz az ölelésemben, míg én lassan beleőrülök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem halt meg ő s nem szendereg -
csak az élet álmából ocsudott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem - ugyanúgy, mint a fájdalom - magánügy, addig, amíg nem akarod másokkal megosztani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide betegnek,
Csókot temetni, álmot dobni,
Nyugodt partokon nem nyugodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy újra légy,
csak egy szó kellene,
s olyan szó nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A testi fájdalom csak a lelki fájdalom büntetése és tükörképe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás