„ A bú egyetlen kincs, amelyet
A szerelemtől örököltem; ”

„ Őszi éjben, őszi délben,
Óh, be könnyű
Sírva, sírva leborulni. ”

„ Ősz van. A lombok még az ágakon
kinek panaszoljam el a bánatom
Ki érti meg hogy minden mondhatatlan
A semmi ágáról is leszakadtam. ”

„ Az ajka itt mar édesen,
A haja ide lebben,
Az egész asszony itt pusztít,
Itt, itt: az én szivemben.
Bosszút itt áll az életért,
Aknát itt ás a multnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak. ”

„ Olykor emberfeletti az a küzdelem, amit nap mint nap egyetlen mosolyért vívunk. Olykor tengernyi az a könny, amit magunkban, befelé sírunk. ”

„ Van egyfajta szomorúság, melyet nem lehet megvigasztalni, mintha örökké lekésett volna valaki egy isteni légyottról, s azután nem érdekli többé semmi igazán. ”

„ A legsúlyosabb bűnt követtem el, mit ember elkövethet. Sosem voltam boldog. ”

„ Háttal ülök rég magamnak
előttem részeg pohár táncol
kihagy a szívem mert megütöttem
a keselyű miért köröz fölöttem. ”

„ A boldogtalanok végső öröme a hallgatás; eszébe ne jusson elárulni, bárkinek is, ha fáj valamije, mert a kíváncsiság úgy habzsolja könnyeinket, mint a szarvas vérét a legyek. ”

„ Kit érdekel, kit érdekelhet már ma
lázadásod s bús éjszakáid száma?
Hajad, ha őszül, s nem karcsú már bokád,
a lelked senkit sem érdekel tovább! ”

„ Jó tulajdonsága az a szomorúságnak, hogy el is altatja az embert, meg is vigasztalja mindenféle kedvező álommal. ”

„ Válságos körülmények közt a levertség legjobb ellenszere, ha a cselekvésre összpontosítunk. És bár látnunk kell, hogy a helyzet érzelmileg nagyon nehéz, nem szabad elfelejtenünk, hogy a hajóban együtt leszünk a házastársunkkal, a hozzátartozóinkkal. ”

„ A szomorúság olyan fal, amely elválaszt két kertet. ”

„ A szomorúság az a legsejtelmesebb vonzalom a dolgok megközelíthetetlen középpontja felé. ”

„ Gyöngyöket szórtál,
halk, égető gyöngyöket:
pergő könnyeid. ”

„ Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom;
Mert nincsen rá szó, nincsen fogalom;
De megmutatná a nagy veszteség:
Ha elszólítaná tőlünk őt az ég... ”

„ Ne higgye, hogy ha nemlétezőnek tekinti őket, egész életére megmenekül a szomorú dolgoktól. ”

„ Siratom, hogy sírsz,
De én Éjszaka vagyok
S a reggelre fogom rá a könnyeimet.
Siratlak, mert élsz,
Siratlak, mert bőszen kutatod
Sírnivalódat,
Siratlak, mert az enyém vagy,
Siratlak, mert másként nem lehet,
Siratlak, siratlak, siratlak. ”

„ Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet. ”

„ Megyek utamon némán, csendesen
S merengek édesbús emlékeden,
Lábam a sápadt avart zörgeti,
Szemem el nem sírt könnyel van teli. ”

„ Szárazságban nincs harmat, vénségben nincs kedvesség. ”

„ Bolond, aki a bánatot táplálja ahelyett, hogy éhen veszejtené. ”

„ A tó kiszárad, a víz elszivárog,
a hold elfogy, homokszemek peregnek.
Az én valóságom is elszivárgott. ”

„ Könnyek, vaskések, hová lettetek?
Elmondhatatlan telek, elporlott alkonyok?
Kettőnk között már rég a szél bolyong. ”

„ A nyári égből havazik. A lélek
papírjára ráfagytak
a szavak. ”

„ Mit számít, mit kap az ember, ha előtte elveszít mindent. ”

„ A mély bánat többnyire hallgatag és rejtezkedik. ”

„ Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon. ”

„ Az ember vigyázzon fiatalkorában, hogy a bánat ne vájjon csatornát benne. - Mert: a bánat elmúlik s a csatornák viszont itt maradnak s meg akarnak telni. S a legkisebb ok elég arra, hogy megteljenek. ”

„ Civilizált boldogtalanság - minden boldogtalanság legrosszabbika. Szürke és sivár. ”

„ Sohasem lenne szabad kötődni, hogy aztán ne fájjon a lemondás. Ezért fáj mindig. Ezért bujkál ott a bánat minden egyes szerelmes percünkben. ”

„ Nincs rá mód, hogy mindent elmagyarázzunk, amiről akkor beszélünk, ha kimondjuk azt a szót, hogy szenvedés. ”

„ Boldogtalanság, ha elválasztanak azoktól, akiket szeretünk. ”

„ Csak jöttem némán könnyes folyókon
hullató ligeteken és zokogástól rengő
réteken is némán keresztül csak a
sírásom csorgott száz arcomon
mely már halovány mint a
hajnali holt hold mely
szégyen a hajnali hajnali égen. ”

„ Néha arra gondolok, jobban örülsz, ha néma vagyok. Hogy csak egy cuki baba vagyok a számodra, és úgy hagysz majd el, ahogy az ember eltesz egy babát, miután játszott vele. De vannak olyan pillanatok is, mikor úgy érzem, ugyanúgy szeretsz, ahogyan én téged, és ami köztünk történik, az csoda. ”