„ Ma szeretnék visszaemlékezni
életem pár boldog pillanatára.
Biztosra veszem, ilyenek is voltak
s valahol meg is vannak még talán.
Fagyott csöppekként ott, ahonnan
most a könnyeim szivárognak. ”

„ Ha az emlékeidet el is tudod rejteni, a történetedet nem tudod megváltoztatni. ”

„ Miért kellene mindenre emlékeznünk? Én kiválasztom a legszebb emlékeimet, egy kicsit kifényesítem őket, ezt-azt hozzájuk teszek vagy elveszek belőlük. És így mindennap tudok örülni, ha másnak nem, hát annak, hogy ezekre még emlékszem! ”

„ Az emlékek úgyis ott bujkálnak valahol a felszín alatt, akár valóságosak, akár nem, és olyankor bukkannak elő, amikor kedvük tartja. ”

„ Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. ”

„ Ahogy múlik az idő, mind több rés támad az életen. De ha az ember frissen tartja az emlékeit, nem száradnak be. Lehet belőlük annyi tapasztóanyagot dagasztani, ami a legveszélyesebb rések betöméséhez elegendő. És amíg be tudjuk tömni a réseket, addig nem süllyedünk el. ”

„ Egy táj, amelyen gyermekkorunktól minden évben eltöltöttünk néhány hónapot: sokkal világosabban marad meg, mint egy másik, amelyen éveket töltöttünk egyfolytában, aztán örökre elhagytunk. ”

„ Vannak olyan férfiak, akikkel együtt építed a jövőd. És vannak olyanok, akikkel kapcsolatban tudod, hogy csak emlékeid maradnak. (...) Néhány emlék megéri az árát! ”

„ Gondolj rám, ha véget ér a nyár,
Nem kell más, csak újra megtalálj,
Vágyom rád, sok emlék visszavár,
Hogy együtt éljünk újra mindent át! ”

„ A visszatekintés katartikus hatású, erősebbek leszünk tőle, így jobban szembe tudunk nézni aktuális félelmeinkkel. ”

„ A furfangos psziché kifog a tudatosságon. Olyan mélyre temet dolgokat, hogy már arra sem emlékszünk, volt valami eltemetnivalónk. A testünk emlékszik rá. Neurózisaink emlékeznek. De mi magunk nem. ”

„ Emlékeim kavicsok a holtág partján,
Kincsek: színes, szürke, éles vagy ránctalan.
Mind gyémánttá csiszolják egymást a mában,
Bár fényük még üveg, min megcsillan a Nap. ”

„ Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet... Emlékezetünk fűzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk. ”

„ Ledér pillangó a betelt vágy;
Hálátlan és hamar feled.
Sokszor tovább emlékezik rád,
Ki hőn sovárgva egyszer meglát,
S aztán - nem is szólhat veled. ”

„ A meglévő emlékek elfelejtése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hálózatainkban elég hely legyen az újak számára. ”

„ Ha az ember csak vissza tud emlékezni mindarra, amit látott, akkor már sosem henyél, igazában sosem magányos, és nincs többé egyedül. ”

„ Az egyetlen életed szemétdobján ülve elmélkedsz a múltadról, értékek után kutatva, kapirgálva. Ne csodáld, hogy kétségbe estél, hiszen alig találtál valamit! Barátocskám, nem a meghalás tényétől remegsz, inkább a leélt életedtől. Mindenkinek meg akartál felelni, meg is feleltél, éppen csak önmagadnak nem sikerült. ”

„ Ami az életünk értelmét beteljesítő lehetőségeket illeti, egyedül ezek mulandóak. Mert amint megvalósítjuk őket, egyszer s mindenkorra szólnak; mivel a valóra váltott lehetőséget úgymond a múltba menekítjük, ahol semmi nem tűnik el visszahozhatatlanul. ”

„ Nem a jövő tartogatja a legnagyobb meglepetéseket, hanem a múlt, amit egész életünkben nem győzünk felidézni. ”

„ A gyermekkori emlékeket néha elfedi és betakarja mindaz, ami később rárakódik, ahogy egy felnőtt zsúfolt szekrénye alján az elfeledett gyerekkori játékokat, de sohasem vesznek el végleg. ”

„ Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után! ”

„ Az emlékezet számtalan odújában (...) szundikálnak a szomorú emlékek. Akár egy életen át vagy évekig ott vannak, aztán egy szép napon a felszínre törnek, s a fájdalom is, mely végigkísérte őket, újból jelen van. Erőteljes és szúrós ugyanúgy, mint azon a bizonyos napon egy jó pár évvel az előtt. ”

„ Parancsszóra nem lehet emlékezni. És gyakran, ha valaki erőlteti a dolgot, az emlékkép még messzebbre tűnik. ”

„ Az ember az agynak nevezett kis kupolaszobáját igyekezzék olyan bútordarabokkal megrakni, amelyeket valószínűleg használni is fog, a többit tartsa csak a könyvespolcán, ahonnan leemelheti, ha szükség van rá. ”

„ Az emlékezet olyan, mint egy faház padlózata, néhány deszka lassan elkorhad, de ránézésre még nem különbözik a többitől, te bátran lépkedsz, aztán az egyik váratlanul lesüllyed, eltűnik, s magával rántja a körülötte lévőket a mélybe, ahová te már nem érsz el. S ahogy múlnak az évek, úgy tátong egyre több szakadék az emlékezeted padlózatán, s te egyre óvatosabban mozogsz, hogy a szaporodó örvények a mélybe ne rántsák azt a néhány emléket, amit még őrzöl. ”

„ Egyszer már hozzáadtalak a veszteségeimhez
mégis emlékeim közt bolyongsz
szüntelen vétkezésben. ”

„ Ó, a kezed! Szinte érzem a kezeim között a tiéd kedves, vigasztaló melegét, pontosan úgy, ahogy mindig is éreztem, amikor valóban megfoghattam. Furcsa dolog ebben a borzalmas, kegyetlenül hideg télben felidézni szerelmünk tavaszát és nyarát, amikor együtt sétálgattunk a virágzó fák alatt, s a madarak énekükkel kísérték lépteinket, és lágy szellő hozta felénk az ébredő természet csodás illatát. Fel sem fogtuk, mily csodás boldogság jutott részünkül azokban a gyengéd napokban. Ó, dehogynem fogtuk fel, nagyon is tudtuk! Pontosan tudtuk s értettük. ”

„ Szívverésem sorsot perdít ki helyéből,
emlékek rongyai fel-fellobognak,
arcom behidegszik gyermekkoromba,
belefészkel napjaiba letűnt keservem,
s vissza kell szomorodnom újra meg újra
kiégett múltba, kopott emlékeimbe. ”

„ Úgy mondják, hogy az állatok ösztönösen tudják a hazautat, talán érzékelik a szagot, a helyet. Vagy emlékeznek. Mi gyengébbek vagyunk. Az emlékeink pillanatok alatt köddé válhatnak. A távolság köztünk és a szeretett lény között áthidalhatatlannak tűnhet. Mindössze annyit tehetünk, hogy otthon maradunk, és reménykedünk, hogy nem felednek el minket. De végső soron, hogy úgy lesz-e, az nem rajtunk múlik. És a hazatérés sem. ”

„ Minden embernek, akárki legyen is, történik az életében olyasmi, amire úgy emlékszik vissza, vagy legalábbis hajlamos úgy visszatekinteni, mint rendkívüli, fantasztikus, a szabályszerűtől eltérő, majdnem csodaszerű eseményre - legyen ez bár álom, találkozás, jóslat, előérzet vagy más efféle. ”

„ Az emlék többnyire emlékezetem egyik távoli sarkában honol. Mint messzi felhő. De időről időre a kis felhő megnő, és beborítja az egész eget. ”

„ Az idő nem rögzít, hanem elhalványít. De nem olyan kényelmes - hasznos - ebben hinni; nem segít abban, hogy továbblendüljünk az életben, ezért aztán inkább figyelmen kívül hagyjuk. ”

„ Csoszogunk előre, hagyjuk, hogy az élet megtörténjen velünk, és lassanként megtöltjük emlékeink éléskamráját. ”

„ Egyesek szerint a fénykép rosszul szolgálja az emlékeket, merev formába öltözteti őket, mint amit a Jégkirálynő pálcája fagyasztott jéggé. A tudat nem lát a kimerevített arckifejezések és fagyott pózok mögé, a többi meg elhalványul. De mi van, ha ezzel a "többivel" együtt minden el volt zárva, és egyetlen kép láttán fordul meg a kulcs a zárban? ”

„ Mivel nem tudjuk, hogy mikor fogunk meghalni, úgy gondolunk az életre, mint egy kimeríthetetlen kútra. És mégis, minden csupán néhány alkalommal történik meg, és tényleg nagyon ritkán. Hány alkalommal fogsz emlékezni egy bizonyos reggelre a gyermekkorodból, egy reggelre, ami olyan mélyen a része a létednek, hogy el sem tudod képzelni az életed nélküle? Esetleg négyszer, ötször? Talán még ennyi sem. Hány alkalommal fogod a holdtöltét látni? Talán húsz. És mégis az egész végtelennek látszik. ”