„ Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg. ”

„ Olykor elég egy illat, egy fény, egy dallam, amit ezerszer érzett, látott, hallott, anélkül hogy tudatosult volna, ami hirtelen előhívhat egy emléket. ”

„ Mindannyian arra vágyunk, hogy valaki megőrizzen minket az emlékezetében. ”

„ Az emlékezet az a fájdalomdíj, amelyet nap mint nap fizetek, amikor felébredek ebben a világban, és beletörődök, hogy benne élek. ”

„ Az a remény éltet bennünket, hogy emlékeink visszatérnek. Hogy valamit előre jeleznek. ”

„ Azt akarom, hogy érintetlenül maradjon meg bennem azoknak a helyeknek az emléke, amelyeket az idő megédesített és megtisztított minden fájdalomtól. És nem is lesz baj, ha egy napon az emlékezet elveszti azokat a képeket is, és hagyja, hogy feloldódjanak a feledésben. (...) Ha soha semmit sem felejthetnénk el, az elviselhetetlen volna. ”

„ Az, amire másokból emlékezünk, pusztán emléke annak, amit rájuk vetítettünk. ”

„ A múlt saját élettörténetünk értelmezése. Kiemelünk bizonyos meghatározónak vélt eseményeket, elfelejtünk másokat. De ez a kirakott kép itt-és-most van a fejünkben, a múlt emlékei csupán illusztrációi annak, hogy minek hisszük magunkat. ”

„ Az emlékezet tesz bennünket azzá, amik vagyunk. Pillanatok és érzések, borostyánba ragadva, értelemszálakon felfüggesztve. Ha valakit megfosztunk az emlékeitől, mindenétől megfosztjuk. ”

„ Ragyogj, ragyogj,
Örökkön tiszta kép
E lélek vízalatti, mély egén,
Én már tudom: csak azt nem vesztem el
Amiről sose mondhatom: enyém. ”

„ Az égen szálló felhőket nézem, s te jársz eszembe,
Visszaszáll minden megtépett emlék bús képzetembe,
Megrezdűl a lomb... s a bánat árja felzajdúl bennem,
S ez únt világon egymagán búsong rombadőlt lelkem... ”

„ A jelen börtönében
Gondolj arra,
Ha ajtót rajzolsz a falra
Kiléphetsz rajta. ”

„ El-elmegyek mellette némán,
Én nem nézek rá, ő se néz rám,
Hanem azért halkan, titokban,
A szivünk mégis összedobban. ”

„ A szép emlékeknek mindig van bennünk egy rejtett fiókja. ”

„ Mit ér a napvilág,
Ha szemünk a jelenbe néz,
S ködön át csak a múltba lát? ”

„ Eltelt idők mögött csak az emlékezés fehér kendője leng, mint tépett felhődarab szúette, vén fák csonkjain. ”

„ Életem... olyannak tetszett, mintha valaki mással esett volna meg. (...) Csakhogy ehhez az életregényhez kizárólag nekem volt kulcsom, életem egyetlen tanúja én magam voltam, még ha az én utam elejét és végét is újra meg újra benőtte a gaz. ”

„ A végletes jó és a végletes rossz érzések (...) szinte törvényszerűen hozzák felszínre a lélek legmélyéről a múlt elsüllyedt és elfelejtett hajóroncsait. Jót, rosszat egyaránt. Nem ritka, hogy a túl nagy jólétben, örömben mást se csinálunk, csak a múltban elkövetett bűneinken rágódunk. És arra is van példa, hogy a lét legsötétebb pillanataiban határtalan vidámság lep meg minket, visszaröhögjük magunkat a gyermeki ártatlanságba. ”

„ A képzeletben végrehajtott dolgok valahogy sokkal valóságosabbak, mint az úgynevezett valódiak. Hiszen a valódi dolgok hosszú és viszontagságos utat tesznek meg, míg emlék lesz belőlük. A képzelt dolgok viszont eleve emléknek készülnek, már megszületésük pillanatában emlékek. ”

„ Az élet megy tovább, és körbenövi a múltat. ”

„ Veszélyes dolog a memória. Addig hánytorgatod magadban az emlékeket, míg már minden felületüket, szögletüket ismered, és mégis rá-rábukkansz egy élre, amely megvág. ”

„ A pillangó sem gondol vissza hernyó énjére, sem nosztalgiával, sem sóvárogva; egyszerűen tovarebben. ”

„ A jó emlékezetből telik ki az örökkévalóság. ”

„ Ne engedd, hogy az emlékek a hatalmukban tartsanak. Épp fordítva: te tartsd a hatalmadban őket, s ne akkor emlékezz, ha rád tör a múlt, hanem akkor, ha te akarod felidézni. Lépj tovább! Kezdj új életet! ”

„ A múlt emlékei nagyban hozzájárulnak életünk jobbá tételéhez. Felszabadítanak minket a jelen zsarnoksága alól, és lehetővé teszik tudatunk számára, hogy visszalátogasson a régi szép időkbe. Olyan eseményeket válogathatunk ki és őrizhetünk meg az emlékezetünkben, amelyek különösen kellemesek és jelentőségteljesek számunkra, és olyan múltat "alkothatunk" az emléktárgyak segítségével, amely segít nekünk boldogulni a jövőben. ”

„ Az emlékekkel s az ötletekkel úgy vagyunk, mint a megvert kutyákkal. Ha az ember egy hirtelen mozdulatot tesz, vagy megszólítja őket, vagy meg akarja őket simogatni - híj, máris kereket oldanak! S az ember belezöldül, mire újra a közelükbe kerülhet. ”

„ A múlt által csiszolt lencséken keresztül szemléljük a jövőt. ”

„ Minden emlékezet egyedi, reprodukálhatatlan - az adott személlyel együtt meghal. Amit kollektív emlékezetnek neveznek, az nem emlékezés, hanem megállapodás: úgy döntünk, hogy ez meg ez fontos, e szerint a leírás szerint történt meg a dolog, a képek pedig elménkbe rögzítik a leírást. ”

„ Ha már az ember rögeszmésen gyűjt valamit, akkor saját életének emlékeit elraktározni nem is tűnik olyan rossz választásnak. ”

„ Sok embert ismertem életemben, sok jelentős egyéniséget, rendkívüli személyeket, ritka tehetségű férfiakat és nőket. Ismertem művészeket és államférfiakat, tudósokat és királyokat. De senki sem volt olyan, mint anyám. Betölti gyermekkorom és fiatalságom emlékét és most is jelen van, annyi év után. Mindenféle helyzetben, nehéz viszonyok között és fontos döntések előtt azt kérdeztem magamtól: mit tenne most anyám - aszerint is jártam el. Negyven éve meghalt, de még most is ő a vezetőm. Most is itt van mellettem. ”

„ Az elrohant évtizedek ködös messzeségéből gyermekkorom képei bújtak elő, megszépülve az idő árnyékában. Valami visszavágyódást keltettek bennem, pedig félelmetesen hasonlítottak a mához. Jólesett kilépni a háborgó mindennapokból, és visszamenni egy olyan világba, ahol néha megáll az idő, szünetet tart a viszálykodás, a rohanás, és ahol a béke nem ábránd, hanem létező valóság. ”

„ Talán feleslegesen ragaszkodunk olyan emlékekhez, amit többé nem élhetünk át, csak imitálhatjuk, de azzal rontunk a helyzeten. ”

„ Van az emlék (...). Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni? ”

„ Az emlék, amit - ahogy mondják - az idő megszépít. De az idő nem minden emléket képes megszépíteni. Mert vannak olyan emlékek, amelyek már abban a pillanatban felülmúlhatatlanul szépek, amikor megszületnek. ”

„ Ha nem lenne mire emlékezni, én is elvesznék önmagamban, mint a tengerbe öntött víz. ”