„ Minden ember emlékezete egy erőd, összetettebb, mint a legóriásibb városaink. ”

„ Most arcomon az ájult, régi láz:
Létembe látok könnyes ablakon
S szeretnék élni bús hallgatagon, ”

„ Vigaszod és vigaszom az emlékezés szerencsés napokra, ami oly kevés. Túléltük korábbi ostoba énünket, jutalmunk maga a továbbélés. Mindig minden először történik velünk, mert újra és újra magányból, időből és szerelemből gyúrjuk össze magunkat. Ugyanakkor mindent úgy kell megnéznünk, mintha utoljára látnánk! ”

„ Énnekem már nem fáj semmi,
És örömet semmi nem ád.
Csak emléked fáj még... oh hogy
Örökké emlékezem rád! ”

„ Az esemény ha nem változik emlékké meg sem esett
mennél könnyebben változik viszont azzá annál értékesebb
Az eseményt emlékre-hajló jó képessége már akár a
következő pillanatban rávési életünk falára
és úgy hogy onnét többé halálig letörölhetetlen
s fölidézve száz arc (idő) jön vissza szépen s egyre szebben - ”

„ Az esemény jön és elsuhan
s az emléknek száz ideje van. ”

„ Az új emlékek olyanok, amikre vágynak az emberek, vagy amiket fel szeretnének eleveníteni - bár ezek soha nem lesznek eredetiek, bármennyire próbálkoznak az újrateremtésükkel. Az elme mindent újra megteremt saját magától. Azért, hogy túlélje. ”

„ A felnőttek memóriája elég szelektív és időnként nem is túl pontos. Konkrétan arra emlékeznek és úgy, amire akarnak, ráadásul állítják, hogy igazuk van, kár megkérdőjelezni, sosem ismerik be. ”

„ A szüleimre nem sokat gondolok. Nagyon kevés emlékem van róluk, és nem akarom, hogy ezek viseltessé váljanak, megkopjanak, kifakuljanak a túlzott használattól. Nekem az kell, hogy ha nagy ritkán előveszem őket, olyan fényesek legyenek, hogy elálljon tőlük a lélegzetem, és a húsomba vágjanak. ”

„ Az önző örömök úgy tűnnek tova, mint az álmok, és nem marad utánuk más, mint egy lenyomat a párnán, betöltetlen űr a szívünkben és a megbánások olyan hosszú sora, hogy az ember a nyaka köré tekerheti, mint egy sálat. ”

„ Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk. ”

„ A vérből és emlékekből kovácsolt bilincseket ezerszer nehezebb széttörni, mint a vasból verteket. ”

„ Nem lehetsz teljes értékű ember, ha kitörlöd a rossz emlékeket. ”

„ A múlt sérelmeinek összegyűjtésére kellő időt és energiát kell szentelnünk. Arra is fel kell készülnünk, hogy fájdalmas emlékek törnek fel. Mindaddig azonban nem foglalkozhatunk érdemben a gyengeségeinkkel, amíg nem ismerjük fel azok természetét. ”

„ Nos: ennyi marad az emlékekből. Utólag ruházzuk fel őket értelemmel, mint a rosszul hallott, s ezért hiányos mondatokat. Hallgatózunk, próbálkozunk. Hátha megtudjuk, kik voltunk. ”

„ A múlt igazsága az emlékezet hamuja; az emlékezet időhöz kötött, és a tegnap holt hamvában nincs igazság. ”

„ Nem ragasztható meg a porrá tört váza. Nem zöldül ki többé fekete műanyag cserepében a kánikulától kiszáradt puszpáng. Vannak helyrehozhatatlan cselekedeteink, melyek emlékéhez mégis kényszeresen visszatérünk, hogy legalább magunkban, képzeletünkben másfelé térítsük az események folyását. Korrektúra. Jólesőn hűsítő önáltatás. Miért elemezzük akkor a múltat? Azt szokás mondani, azért, hogy ne ismétlődhessen meg. Hogy legközelebb ne hagyjuk a napon negyven fokban a cserepes puszpángot. De mi értelme az elemzésnek, ha egy vissza nem térő alkalmat szalasztottunk el? ”

„ Csak akkor hozd fel a múltat, ha építkezni is tudsz belőle. ”

„ Ha megkérdeznek: "Hogy van?" - nem felelhetem: "Szomorú vagyok". Ez nem válasz. De ez az igazság. (...) Ha Timárra gondolok, ez a szomorúság enyhül. Mintha ez a rettenetes üresség, ami bennem és az életemben van, megtelne valamivel. Nem sok, amivel megtelik: egy ember emléke. Soha nem tudtam, hogy ez milyen nagy dolog. ”

„ Még dereng lelkemben, mint a hűvös hajnal,
szerelmemnek szép emléke.
Reszkető keblemből még zokogva tör fel
a fájdalom fagyos sóhaja. ”

„ Nincsen reménytelenebb dolog az emlékeknél. Némely rossz emlékek olyanok, mint az Erinniszek. Vértszívó madarak karmokkal s halálra üldözik áldozatukat. Annak nincs tőlük többé szabadulása. ”

„ Néha visszaálmodjuk, ami elmúlt, és az álom nemigen változtat rajta. ”

„ Hajdani szeretteink kísértete még a kísértetek közt is a legveszedelmesebb. ”

„ Voltaképpen mindannyian hordozunk egy várost a fejünkben, amit mindabból teszünk össze, amilyen városokat, tájakat, helyeket az életünk során megtapasztaltunk. Minden emlékünkhöz térbeli emlékképek kapcsolódnak. Ezeket őrizzük egy életen át. Egészen kicsi gyermekkorunktól kezdve. Már a legkisebbeknek is megvan a maguk zárt, gömbszerű világa, amelynek tér- és idődimenzióját saját maguk alakítják. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, érdemes gyermeki szemmel éreznünk, látnunk és figyelnünk a világot. ”

„ Hogy az embernek kell-e az emlékezés? Úgy, ahogy a járás kell a lábnak. Anélkül elsorvad. Aki nem emlékezik, az tudatsorvadásban szenved, valamilyen szervét nem használja, ami a többire is bénítólag hat. Nekem kell az emlékezés, mert az élet így kevésbé unalmas. Bárhol vagyok, bármilyen álmosító környezetben, mindig kiszökhetem, hátrébb gurulhatok pár évtizeddel, elszórakoztathatom magamat. Nincs személyiség jelentésdús biográfia nélkül. ”

„ Ha elveszítem a múltamat, akkor elveszítem önmagamat. Akkor nem látom, hogy mi köt az élethez. Az emlékek százlábú bogarak lábai. Velük a világba kapaszkodom. Voltam, tehát vagyok. ”

„ Az emlékezés csodajármű, oda is elvihet, ahol még sohasem voltam. Az is meggyökeresedhet az elmémben, amit többször elmeséltek nekem, és arra is emlékezhetem, amit nem éltem át. ”

„ Az éber emlékezés is önkényes: előhívjuk a tudatunkból azt, akit akarunk. Akit nem, azt visszaküldjük. Idő teltével az ember magányos színházmester lesz, körülötte árnyak, színes árnyak akár. A fiatal képzelődik, a felnőtt cselekszik, az öreg emlékezik. ”

„ A jelent nem alakíthatjuk kedvünkre, mert az a többiektől is függ, múltunk, emlékeink országában azonban mi magunk vagyunk a királyok. Az ember megkölti a múltját, mesék vagyunk valamennyien. ”

„ Aki nem emlékezik, az nincs. Az emlékektől lesz egy ember valóságos, tőlük lesz a múltnak teste. Az ember egyénileg is, csoportosan is tanuló lény, s ha van esze, nem ismétli meg a bajhozó hibáit. A személyiség: reflektált emlékezet. ”

„ A gyermek emlékezete olyan, mint a száraz villám: fellobban, egy pillanatra mindent megvilágít, aztán kialszik. ”

„ Ha megváltoznak az emlékeink, mi is velük változunk. Tulajdonképpen ezért a reményért érdemes hazudni magunknak. (...) S mikor már azt hisszük, megmenekültünk, még mindig velünk fut a tudattalanunk, az a lelki részünk, ami mindent megőriz, amitől szabadulni szeretnénk. ”

„ A rossz emlékezőtehetség előnye az, hogy az ember ugyanazokat a jó dolgokat több ízben élvezi először. ”

„ Ha már a jelenkor is oly kor,
hogy elvágyódsz belőle olykor,
a hátad mögé nyúlkálj srégen,
hogy lásd, milyen volt régesrégen. ”

„ Emlék. Van, amit szándékosan tárolunk, mint például a vonásokat, a szeretett lény mosolyát, mélyreható pillantását, és ezeket a tudatosan tárolt dolgokat bármikor előhívhatjuk, ha szükségünk van rájuk. (...) Viszont a tudatalattink is emlékszik, talán még intenzívebben. Ezeket az emlékeket nem tudjuk az akaratunkkal előcsalogatni, váratlanul csapnak le ránk. Elég egy illat, egy szín, egyetlen szó, és a tudatalattink máris a felszínre hív elfeledettnek vélt jeleneteket, párbeszédeket, vagy akár egy ölelést. Ezek megrendítőbbek, mint bármely tudatosan tárolt pillanat. ”