A sors senkivel sem igazságtalan. Mindannyian szabadon döntjük el, hogy szeretjük vagy utáljuk, amit csinálunk. Ha szeretjük, mindennapi tevékenységünkben megtalálhatjuk ugyanazt az örömöt, amit azok éreznek, akik elindultak az álmaik után.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Csak azt szeretik és tisztelik, aki önmagát is szereti és tiszteli. Soha ne akarj hát mindenkinek tetszeni, mert csak elveszíted a tiszteletüket.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember mindig időben érkezik, az azt jelenti, hogy soha nincs fontosabb dolga.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Az ügyvéd a győzelemben érdekelt, nem pedig az igazság kiderítésében.

pont kedvenc 0 hozzászólás

A világ egy játszótér, és ezt tudod, amikor gyerek vagy, de valahogy idővel mindenki elfelejti.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem történik a természettel ellentmondásban. Legfeljebb a vele kapcsolatos ismereteinkkel ellentmondásban.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.

pont kedvenc 0 hozzászólás

A tanár az a gyerek, aki legtovább jár az iskolába.

pont kedvenc 0 hozzászólás

A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Ami kedveset nem mondasz ki idejében, nem pótolhatod, ami gorombaságot meg kimondasz, vissza nem vonhatod.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Aki a világba mélyen belelátott, nyilván kitalálja, mennyi bölcsesség is rejlik abban, hogy az emberek felszínesek. Önfenntartási ösztönük tanítja őket, hogy legyenek illékonyak, könnyűek és hamisak.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy az érmének is két oldala van, az emberek is kétarcúak. Az egyiket a világ felé fordítjuk, a másikat megtartjuk magunknak. Kettősség, amelyet a fény és a sötétség egyensúlya tart fent. Mindannyian képesek vagyunk jóra és rosszra is. De csak azok igazán erősek, akik el tudják mosni a kettő közötti határokat.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Jól berendezkedtem a magányban, vagy ki tudja, lehet, hogy a magány költözött otthonosan belém. Mindenesetre ellaktunk így együtt.

pont kedvenc 0 hozzászólás

A mondott szó üres beszéd; az érzett szó az igazi.

pont kedvenc 0 hozzászólás

A nevetés a lélek csillanása.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Elég beleharapnom a fánkba, és máris elmosolyodom: aranysárga és kívül ropogós, belül viszont olvadón puha, és nem túl édes, ellensúlyként épp kellő mennyiségű rágós ribiszkével van megtöltve. Furcsa, de a legapróbb jó dolog is elég, hogy azt higgyük, minden rendbe jön.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Minden csak mese. Amiben hiszünk, amit ismerünk, amire emlékszünk, sőt amiről álmodunk, az is. Minden csak mese, történet, amelyben események és szereplők vonulnak fel, és érzelmi tartalmakat közölnek egymással.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Én nem tartozom semmivel annak, aki engem szeret. A szeretetnek nincs ára, azt nem kell visszaadni, azt tovább kell adni.

pont kedvenc 0 hozzászólás

A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Eddig sem érdekelt, mit brekegnek a hátam mögött. Nyálaznak, mert csak így tudnak könnyíteni az irigységükön. Inkább legyek téma a szájukon, mint olyan szürke madár, akit senki sem vesz észre.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Az ész az embernek nem azért adatott, hogy a természet felett uralkodjék, hanem, hogy azt követni s annak engedelmeskedni tanuljon.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Modern színpadra illő pszichés képlet: éppen annak panaszkodni, aki ellen jóvátehetetlen bűnt követtem el.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Meggyőződéses materialista létemre eposzi idealizmusomnak az a szerepe, hogy mindhalálig kárpótoljon olyan sérelmekért, amelyeket nem szenvedtem el, olyan szégyenért, amelyet nem éreztem.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Isten a cselekedetekben, a tekintetben, a gesztusokban, a mosolyban, a viselkedésben él.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Ugyanazt írom:
mindig más mindig másért
olvassa másnak.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem.

pont kedvenc 0 hozzászólás

A megbocsátás annyit tesz, hogy szelíden elfordulunk attól a képtől, amelyet testi szemünk közvetít, és a másik ember egója mögött megkeressük az igazságot.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Az örökkévalóság rémítő gondolat. Elvégre is, mikor lesz vége?

pont kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi agyhalottakkal kevés a gond: mivel nincs saját gondolatuk, követik az utasításaidat.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Már maga a család gondolata is hazugság. Követelőzik, a látszatra ad, de elűzi a létet, megsemmisíti. A család egy mocsokság, ez az élet filoxérája, egy gomba, ami mindent tönkretesz.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Én várok rád, mert tudom, hogy nincs ennél érdemesebb dolog a világon, amire várhatnék. Te vagy a minden és még több.

pont kedvenc 0 hozzászólás

Ha barátja vagy még a jónak,
Ne gondolj rám!
Ha örülni tudsz még a szónak,
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már,
Csak akkor gondolj rám...

pont kedvenc 0 hozzászólás

Ha meg akarod tudni, mi tartja most fogva szívedet, akkor figyeld meg, hol járnak a gondolataid, amikor csak úgy bolyonganak.

pont kedvenc 0 hozzászólás