A címkéhez 1 249 idézet tartozik


A szeretetnek egyetlen törvénye van. Úgy hívják: szabadság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden adósság rablánc a nyakadon - a nyakadon, lábadon. Ha nem szorít is, nyom.
Csak egy adósság az, amely nem köt, hanem ha kötött voltál is, megszabadít, amely nem nyom, hanem fölemel - ha a gonosznak gonosz tettét hagyod megfizetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig a megfelelő alkalomra vársz, de az csak nem akar eljönni. Nem szabad a tökéletes pillanatra várni. Te tedd azzá!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keresztre feszítenek a saját korlátaid. Amit vakon választottál, megváltoztathatatlan, vissza nem vonható. Voltak esélyeid; nem kaptál rajtuk, az eredendő bűnben dagonyáztál, a korlátaid közé szorítva. Még azt sem vagy képes eldönteni, hogy sétálj-e egyet a szabadban: nem vagy biztos benne, menekülés-e ez is, vagy puszta felfrissülés az egész napi szobafogság után. Elvesztettél minden életörömöt. Előtted sehová sem vezető ösvények egész sora.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magamfajtának nem szabadna embernek lennie. Aki úgy vonzza a bajt, mint én, az nem lehet ennyire védtelen!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy nő soha nincs megelégedve magával, így én sem, de arról soha nem szabad beszélni, hogy mi az, amivel nem elégedett, mert aki esetleg eddig nem vette észre ezeket a kis hibákat, az utána észre fogja venni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben időről időre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó - talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden sebésznek van egy árnyéka. A félelem és a kétely sötét fellege, ami még a legjobbakat is kísérti a műtőben. Úgy teszünk, mintha az árnyék nem lenne ott. Reménykedünk, hogy ha még több életet megmentünk, új technikákat sajátítunk el, gyorsan és messzire futunk, az árnyék belefárad majd a hajszába. De ahogy a mondás tartja: az árnyékodtól nem menekülhetsz. Minden sebésznek van árnyéka, és csak úgy szabadulunk meg tőle, ha eloltjuk a lámpát. Ha nem menekülünk a sötét elől, és a félelmünk szemébe nézünk, emelt fővel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De nem szabad feladnunk a reményt. Tudod, a Fény segítségével minden lehetséges!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igen. Bárhogy megrabol minket a halál, megtanít arra, hogy mi az igazán fontos. Például a viszonzás, azután, hogy egy életen át csak elvettünk. Hogy utánamenjünk annak, amit elengednünk sem lett volna szabad. Vagy hogy tekintsünk vissza arra, ami azzá tett, akik vagyunk? Ám előfordulhat az is, hogy a lecke, amit egy személy halála után megtanulunk, nem az, mint amire számítottunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiatalság megőrzése kizárólag lelki eszközökkel történik, amelyekkel meggátoljuk a lélek öregedését. Legfontosabb a megszabadulás a negatív érzésektől, indulatoktól és gondolatoktól. Hinni kell a boldogságban, a barátságban, a szerelemben, a gondviselésben, a jóban, a morális rendben és a jó birtoklásában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem vagyok túlszerény ember, ezt legdühösebb ellenségem sem foghatja rám; őszintén elismerem, hogy megérdemlem a dicséretet; de ha szembe dicsérnek, tudj` az ördög, olyan furcsán érzem magamat, mintha rühös volnék s nem volna szabad vakaróznom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Téves fatalizmus volna azt állítani, hogy elejétől végig az határozza meg sorsunkat, hogy milyen csillagkép uralkodott születésünk órájában. Akkor hiábavaló lenne minden törekvésünk a tökéletesedésre, hiszen az adott csillagkép matematikai pontossággal meghatározná minden tettünket, nem hagyva teret a szabad akaratnak. A csillagkép, amely alatt születtünk, csak életünk igen széles nyomvonalú útját, hajlamainkat, erkölcsi és szellemi tulajdonságainkat, ezzel pedig egyéniségünk rezgéseit határozza meg, éspedig azért, mert az ember mindig olyan csillagzat alatt ölt újra testet, melynek hatása megfelel a múlt élet jó vagy rossz cselekvései okozati eredményeinek. Azonban csak rajtunk múlik, hogy finomabb rezgéseket és ezáltal jobb eredményeket teremtsünk. Csak rajtunk múlik, hogy rossz hajlamainkat jóra fordítsuk, és ekképpen az okozatokat enyhítsük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vágyom rá, hogy szabad lehessek,
érzem, hogy láncok ezre béklyóz.
Volnék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevő,
de csak egy lidércalak vagyok,
csak egy szörnyeteg, ki azt rombolja szét mindig, mit szeret és félt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olvasni is próbáltam, de képtelenül kevés könyv bírt lekötni. Kifestettem a házat, hatalmas takarításokat csaptam, dühödten gondoztam a kertet, írni tanítottam a papagájodat, beszélni a kutyát, roskadtra dolgoztam magam, még a szabadidőmben is bűnözőket hajkurásztam, gyilkos szigorú kiképzőtáborban nyaraltam, lovagolni és latin táncórákra jártam, még egy rabszolgatartó tamagocsit is beszereztem, és azt boldogságban tartottam, míg meg nem halt, ám semmi, de semmi nem bírt pótolni téged.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sohasem szabadulunk meg a szorongástól, ha úgy véljük: annyiszor ítélnek meg bennünket, ahányszor ránk pillantanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Görnyedt szerénység, kishitü pórerény
ne nyomja lelked járomunott nyakát:
törékeny bár, tengerre termett,
hagyj kikötőt s aranyos középszert
s szabad szolgájuk, állj akarattal a
rejtett erőkhöz, melyek a változás
százszínű, soha el nem kapcsolt
kúsza kerek koszorúját fonják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember kösse meg a kezét, csakis így eresztheti szabadjára a képzeletét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol halálra ítélt egóm hatalmában élek, hol határtalan szellemem szabadságában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sosem tudhatjuk, Isten mit tartogat számunkra. Ez az oka annak, hogy sosem szabad elhinned: az a sorsod, amitől a leginkább rettegsz, vagy sosem fogsz feljutni a hegyre, ha most éppen szakadékban vagy. Hinned kell magadban, hinned kell abban, hogy az életednek célja van; hinned kell abban, hogy Istennek tervei vannak veled. Félre kell tenned a félelmeid és bizonytalanságod, bíznod kell abban, hogy megtalálod az utat. Talán fogalmad sincs arról, hogy mi vár rád, de jobban teszed, ha cselekszel, és nem hagyod, hogy az élet csak sodorjon magával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sehol olyan szabad nem voltam, mint a kedvesemmel az ágyban. Átszellemült rögtönzés, markomba illő tökéletességek, remek kis zümmögések, alig mozduló testek belső ámokfutása, egyszerre érkező és szembetalálkozó gyönyör. Akarhatod minden percét-porcikáját, harci ábrándod lehet egy másik ember teljes meghódítása, agyoncsaphatod a vetélytársadat, ez mind szép és természetes, ez mind igen állatian emberi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem lett volna szabad hátat fordítanunk a természetnek. Miért hiszünk jobban a betonban, a műanyagban, az élettelen dolgokban? Miért fordítjuk magunk ellen az értelmünket? Sokan még mindig a műtrágyát tartják oltárukon. Vegyszereznek, mérgeznek mindent, a haszontalannal együtt kiirtják a hasznosat, és végül persze ők is elfogyasztják a mérgeket, hiszen azok bekerülnek az ivóvízbe, az élelmiszerbe, visszajutnak hozzánk. Még ma is megtörténik, hogy némelyik tudatlan gazda macskák, madarak láttán légpuskát ragad, és tüzel. Szerencsére mind többen látják be, hogy tévúton járunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ellenséget mindig félre kell vezetni, a széles körű közvéleményt is félre lehet vezetni néha a saját érdekében, a szövetségest azonban sosem szabad becsapni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az első csók azért is fontos, mert ha akkor kölcsönös elolvadás van, az bizony fontos jele annak, hogy valami mély érzés kezd kialakulni. Legalábbis azt vettem észre, ha a csók nagyon jó valakivel, akkor általában a szex is nagyon jó lesz. Ha a csókolózás nem szabadít fel tüzet, akkor, sajnos, a szex sem fog. Vannak nagyon finom intő jelek, amelyeken a legtöbb ember átsiklik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szabad vagyok! - mondta a majom a rácsnak.
Én nem! - mondta a rács. -
Engem majmok köré zártak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha jók vagyunk, Isten igazságos, és meg fogja bocsátani minden vétkemet, meg fogja bocsátani, hogy rosszat kívántam azoknak, akik tönkre akartak tenni, hogy a fontos pillanatokban rossz döntést hoztam, és hogy ilyen ajánlatot tettem a maga falujának. Meg kell bocsátania, hiszen ő taszított engem a sötét oldalra. Ha viszont rosszak vagyunk, akkor mindent szabad, akkor soha nem hoztam rossz döntést, mert eleve kárhozatra vagyunk ítélve, és nem számít, hogyan élünk, hiszen a megváltás független a gondolatainktól és a cselekedeteinktől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy mennyire erős bennünk a gonosz hatalma, először akkor érezzük meg, amikor szabadulni akarunk tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember alapvető érzelmi szükségletei a következők: igényli, hogy lássák, hallják, elismerjék, értékeljék, becézgessék és szexuálisan kielégítsék. Szabadságra van szüksége ahhoz, hogy a maga útját járja, a saját tempójában fejlődjék, hibákat kövessen el, és tanuljon belőlük. Szüksége van arra, hogy elfogadja önmagát, másokat, és hogy a többiek is elfogadják őt. Vágyik rá, hogy életében az "én" és a "mi" elve egyaránt érvényesüljön. Igyekszik azzá az egyedi lénnyé válni, aki valójában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor igaz szeretetet adunk, nem törődünk a viselkedéssel - sem a sajátunkkal, sem a másokéval. Természetes érzés tölt el, mert felismerjük, hogy a szeretet az ember természetes állapota. Nem érzékeljük a korlátokat. Nincs kétségünk a jóság felől, és nem foglalkoztat az idő. Tudatában vagyunk a jelen pillanatnak és mindennek, ami benne foglaltatik. Amikor szeretetet nyújtunk, szabadságot és békességet élünk át.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kocsmák bizonyos szempontból az ideális világot is modellezik, és ezt a legkomolyabban mondom. Olyan társaság alakul ki bennük, amiben mindenki keresi, hol lehet hasznos, nincs pénzmozgás a törzstagok között, és mindenki elégedett. Senki sem néz rád rossz szemmel, ha egyik nap nem mész, és senki sem veszi örök ígéretnek, ha azt mondod, este a meccsre visszajössz. Így lesz ez egy olyan társaság, ahol senki nem piszkál, egyszerűen azért, mert nem ígértek egymásnak semmit. Azt hiszem, ez a kocsmák legnagyobb vonzereje és előnye a kapcsolatokkal szemben: a szabad döntéshozatal, és az, hogy önmagad lehetsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél magasabb valakinek elmebeli és erkölcsi színvonala, minél szabadabb, annál több örömet nyújt neki az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért dicsekszik az ember, hogy annyival érzékenyebb, mint az állat? Hisz ettől az csak nélkülözhetetlenebb. Ha a mi indítékaink csak éhségre, szomjúságra s testi vágyakra korlátozódnának, majdnem szabadok lennénk, de így megindít minden szél, egy véletlen szó vagy jelenet, avagy amit e szóból kiérezni vélünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás