A címkéhez 1 249 idézet tartozik


Rájött, a düh annak árt a legtöbbet, aki szabadjára ereszti magában. Megértette, hogy nagy mértékben az embertől, és nem a sorstól függ, hogy keserűségben vagy boldogságban éli le az életét; hogy a békét a megváltoztathatatlanba való beletörődés révén lehet elérni; hogy a család és a barátok adják az élet értelmét, és hogy a létezés célja a másokkal való törődés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak a földlakók, akik úgy élnek, akár a versenycsigák, leloholják élethosszukat, és soha el nem szabadulhatnak a sorspályáról, amelyhez nyálkájuk nyálasztja őket. És vannak a világlakók, akik otthonosak itt is, ott is, mert egy plusz gén folytán velük született a harmónia, és mert a képzeletükre hagyják magukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincsen reménytelen helyzet, csak reményvesztett ember van. Ez pedig nagyon nagy különbség! Amikor valamelyikünk eljut oda, hogy ez a helyzet most reménytelen, az élet reménytelen, ez a kapcsolat reménytelen, azt kellene inkább mondani: álljunk csak meg, olyan hogy reménytelen, nincs! Reményvesztettség van. Én most reményvesztett vagyok, és az a kérdés, hogy mit is kezdjek ezzel. Így rögtön valamekkora szabadsághoz jutok, míg ha átélem, hogy a helyzet reménytelen, akkor minden cselekvőkészségem alábbhagy. Mert azt tudnunk kell, hogy nagyon sajátos módon a reményvesztett pillanatokban is van még lépés. Nem is egy. Nem is kettő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hittem, az erőszak a kiabálásban, az ütésekben, a háborúban, a vérben van. Most már tudom, hogy az erőszak a csöndben is van, hogy szabad szemmel néha láthatatlan. Erőszak az idő, ami befedi a sebeket, erőszak a napok kérlelhetetlen láncolata, a visszafordulás lehetetlensége. Erőszak, ami kicsúszik a kezünkből, ami hallgat, nem mutatkozik, erőszak az, amire nincs magyarázat, ami örökre átlátszatlan marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem joga szent dolog... a nőnek sohasem szabad megtiltani, hogy megtalálja a maga boldogságát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mese, mítosz megszabadít attól, hogy a valóságot tévesen azzal azonosítsuk, amik látszólag vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A séta és a beszélgetés egyaránt nagy élvezetet jelent, de hiba összekötni a kettőt egymással. Saját zajunk túlharsogja a külső világ neszeit és csöndjét... Csak olyan baráttal szabad sétára indulni (...), aki pontosan osztozik veled a tájék minden hangulatában, annyira, hogy egyetlen pillantás, egy megállás, vagy legfeljebb egy csöndes érintés elég ahhoz, hogy egymás tudtára adjuk: ugyanabban gyönyörködünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit akar most a Nap?
Azt akarja, hogy emlékezzek
S legyek boldog,
Most már, mikor szabad
S mikor már úgyse lehetek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megrészegültem a belső szabadságtól,
Átitatódtam a megvilágosodástól.
Olyan nagyon tudok örülni az életnek,
Teljesen el tudom feledni, hogy nem szerettek.

Mert lehet más is, aki engem szeret,
Tudatomra ébredtem, a szívem nevet.
Megkaphatom az igaz, tiszta érzést mástól,
Nem kell sírnom, félnem a magánytól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Miért kell neked mindenből drámát csinálni? Voltak nők az életedben, ahogy vannak, és lesznek is.
- Nem. Csak nők voltak meg én, és az élet körülöttünk, amit néhanapján hasonlónak láttunk. Vagy egy darabig úgy csináltunk, hogy működjön az egész, csak tettettük, mert így szokás, aztán elszabadult a valóság, és kiütköztek a nemes cél érdekében eltitkolt nézetkülönbségek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden, ami történik, már eldőlt, és onnan nézve, ahol most állok, minden egy kerek egésznek tűnik körülöttem. Nem tudok tőle szabadulni, de teljesen a parancsának sem tudom alávetni magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szabadon választott rabszolgaság - ez a szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az első szerelem örökre megváltoztatja az ember életét, és bármennyire is szeretnénk szabadulni tőle, az az érzés kitörölhetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A haláltól nem szabad félni. Úgy lehet, mire odajutunk, fényesebb lesz, mint az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem szabad visszamenni ahhoz, akitől egyszer véglegesen elment az ember. Ez életszabály. Nagyon kevés életszabály van. Ez az egyik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy ember soha és sehol sem veszhet el annyira, mint önnön magányos agyának végtelen és bonyolult folyosóin, ahová senki sem nyúlhat utána, ahonnan senki sem szabadíthatja ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudsz egyszerre kétségbeesett és kiegyensúlyozott lenni. Az élet nem feltétlenül egy vég nélküli küzdelem! Hagyd a dolgokat szabadon folyni! Ez nem közönyösség; egyszerűen ne erőltesd a dolgokat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ tele van olyan dolgokkal, amelyeket nem érthetünk, nem tudhatunk. Ezért nem szabad soha azt mondani valakiről, hogy ez ilyen vagy olyan ember, mert ezt és ezt csinálta. Nem, ezt nem szabad mondani soha. Mert nem lehet tudni, mi mozgatja az embereket. Mi az, ami ide vagy amoda löki... Valami történik, és az egész elfordul erre vagy arra. Az ember sohasem tudhatja, mert amit az ember lát, az semmi. A nagy dolgok úgy történnek, hogy nem láthatja senki más, csak akinek szól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember gyerekként a jövőt
éli meg. Pici, túlérzékeny lények,
már a ráció alól kiszabadulva.
A felnőttkor a múlt. Ami kétszáz
éve még jól működött,
elrontottuk. A felnőttkor
már nem ketyeg. Mint egy
leállt falióra. Mint egy
hatástalanított pokolgép.
Az öregkor a jelen. Némi
bölcsesség, sok szenvedés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy gyűlölettel teli világban sem szabad lemondanunk a reményről. Egy haraggal teli világban sem szabad lemondanunk a békességről. Egy kétségbeeséssel teli világban sem szabad lemondanunk az álmainkról. Egy bizalmatlansággal teli világban sem szabad lemondanunk arról, hogy higgyünk egymásban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt emlékei nagyban hozzájárulnak életünk jobbá tételéhez. Felszabadítanak minket a jelen zsarnoksága alól, és lehetővé teszik tudatunk számára, hogy visszalátogasson a régi szép időkbe. Olyan eseményeket válogathatunk ki és őrizhetünk meg az emlékezetünkben, amelyek különösen kellemesek és jelentőségteljesek számunkra, és olyan múltat "alkothatunk" az emléktárgyak segítségével, amely segít nekünk boldogulni a jövőben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Máris hiányzol. Minden veled töltött perc csak erősíti bennem a vágyat, hogy még több percet töltsek veled. Boldog vagyok veled. Olyan boldog, hogy azt talán már nem is szabad. Ezentúl ha a jövőre gondolok, nem azt mondom majd: "én ezt és ezt teszem", hanem azt: "mi ezt és ezt tesszük." És ez mindent megváltoztat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember önmagáért él, megvan a szabad akarata, hogy elérje személyes céljait; érzi egész lényével, hogy most végrehajthatja-e, vagy nem hajthatja végre ezt vagy azt a cselekedetet; de ha végrehajtotta a cselekedetet, amelyet egy bizonyos időpontban végrehajt, visszavonhatatlanná, a történelem részévé válik, és akkor már nem akaratszabadság, hanem eleve elrendelés ütközik ki rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi, férfiak nem vagyunk szabadok ahhoz, hogy valóban igazi, szoros barátokká legyünk, mert annyira félünk a homoszexualitástól. Attól félünk, hogy mások azt gondolhatják rólunk: buzik vagyunk, ha átölelünk egy másik férfit. És ez szomorú: először is szomorú, hogy félünk attól, hogy homoszexuálisnak tartanak; másodszor szomorú, hogy félünk kifejezni és megélni egy normális, emberek közti kapcsolatot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember sosem szabadul meg az általa tett ígéretektől. Még ha meg is szegi őket, akkor sem szabadul meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem viselem el, ha egy férfi sír, nem azért, mert nem szabadna sírniok, hanem mert ha mégis sírnak, az olyan, mintha vége lenne a világnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi hibák olyanok, mint kertben a gyomok. Ápolás nélkül is szaporodnak, és ha nem gyomláljuk ki őket, hamarosan beterítik az egész területet. (...) Csak a legritkább esetben sikerül, hogy egy rossz szokástól úgy szabaduljunk meg, hogy ne egy másikkal helyettesítsük. Azt mondják, a természet nem szereti a vákuumot, ezért mindig van valami, ami betölti az üresen maradt teret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Barát az, akinek megmutatkozunk, akinek részvevő érdeklődése hozzásegít bennünket ahhoz, hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkat megfogalmazzuk, s általa megszabaduljunk a szavaktól, amelyek nehezek, mint a kövek. Barát az, akinek segítségével megszabadulhatunk az önmagunkat marcangoló gondolatoktól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Több ezer éve kísérleteznek a kis és nagy írók a szeretet oktatásával. Az eredmény siralmas. Mégis, nem szabad belefáradni; meg kell tanítani az embereket arra, hogy mindenki próféta néha, magánéletében: próféta, ha őszintén felismeri vágyait és kötelességeit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legbensőbb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk, a legbensőbb félelmünk az, hogy mérhetetlenül nagy hatalmunk van. A saját fényünk, és nem a sötétségünk az, ami megijeszt minket. (...) Ahogy fényünket hagyjuk, hogy világítson, öntudatlanul is hozzájárulunk ahhoz, hogy mások is ezt tegyék.
Ahogy megszabadulunk félelmeinktől, úgy jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Iszonyatos teher mindez egyetlen embernek, különösen ha az illető ilyen fiatal, ilyen tapasztalatlan, és... a fenébe is, mit szépítsük: ilyen gyáva, mint én. Egyszerűen disznóság. De hát mikor igazságos az élet? A dolgok nem ilyen egyszerűek, a fájdalom, a baj és a megpróbáltatások nem egyenlő arányban oszlanak meg azok között, akik képesek megbirkózni velük. Egyesek rákényszerülnek, hogy Atlasszá legyenek, és egymaguk tartsák meg a világ súlyát. Nem volna szabad így lennie, mégis így van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szabad, boldog és gyümölcsöző életet kizárólag úgy valósíthatod meg, ha feláldozol egy sor hétköznapi, ám túlbecsült dolgot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem, mondják, az a ház, ahol nem szabad megmaradni a földszinten, hanem érdemes felmenni a legfelső emeletre is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem önmaga lámpása: sötétben jár. Ami pedig a boldogságot illeti: boldog az ember csak akkor lehet, ha szabad. És csakis az igazság tudja szabaddá tenni. Az igazság pedig az, hogy valamennyien önmagunk lámpásai vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félti és óvja az érzéseit, akár az életét, sosem fogja rossznak vallani azt, ami neki jó és kellemes. Ha pedig így tesz, nem látja meg benne a valódi rosszat, ezért meg sem szabadulhat tőle... Egyre mélyebbre zárja majd, és átlép a cselekedetek útjára, melyet az érzés követel... Hogyan mondjam el neki, hogy az őrjöngő én örömök után loholó vágyai fokozzák, felszítják a szenvedély lángját? És azt, hogy a gondolkodó én felszabadítja a szeretetet. Hogyan mondjam el neki, hogy mindenkinek joga van a boldogsághoz?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás