„ Nem reménykedhetünk abban, hogy megértjük a világot - mi csak csodálhatjuk döbbenten azt, amit Isten teremtett. Az igaz tudás csak a kinyilatkoztatással szerezhető meg. ”

„ Igazából senki nem akar csodabogár lenni. A legtöbben észre sem veszik, hogy azok, míg már késő nem lesz a változtatáshoz. De nem számít, mennyire leszünk a végén csodabogarak. Van rá esély, hogy vár ránk valaki az életben... persze csak akkor, ha nem lépett még tovább, mert ha kopogtat a szerelem, akkor a csodabogarak se várnak örökké. ”

„ Nincsenek csodák,
az élet megy tovább,
a múltam semmi más,
egy kettétört világ. ”

„ Kál nem szólt. Csak felemelte a könnyű asszonyi kezet és ajkához emelte. Az a csók, amit melegen, hosszan adott Adonyházi Szemerke kezére, most nemcsak a nőnek szólott. A csodálatosan tiszta érzésnek hódolt vele, amit jó asszonyok szívébe plántál a teremtő Isten a maga gondoskodó szeretetének földi hasonmásául. Az anyai érzésre gondolt Bulcs fia Kál, ami gyönge asszonyi szívben elég nagy erő lehet, hogy átfogja vele a világot. Embereket neveljen olyanná, amilyenné akarja, magyarok zsenge ivadékait megtartsa atyáik méltó utódainak. ”

„ Van a várakozás... Ami sokféle lehet. Várhatsz olyasmit, amit valójában nem vársz, de mégis, kénytelen vagy, mert nem kerülheted el. Várhatsz olyasmit, ami már megszokottan érkezik életedbe, ami közömbös, ami mégis, mindig érkezik, és elviseled. De van, amikor olyasmit vársz, ami már a várakozás idején különös varázzsal tölt el. Ami életedben csak nagyon ritkán fordul elő - ha egyáltalán megadatik valaha is. Várakozás egy találkozásra, várakozás Valakire, akit ismersz, mégis, most ismered meg. Akinek tudod az érintését, mégis, most érint meg. Akinek hallottad hangját, mégis, most hallod meg. Akinek érzed szépségét, mégis, most látod meg. Akinek ismered ölelését, mégis, most öleled meg. És várod. Várod ezt a találkozást. Várod, hogy megismerd, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repítsen. ”

„ Hányan kérdezték már tőlem, miért ásom el magam itt, vidéken, a Balaton partján... Néha megpróbáltam megmagyarázni a fantáziátlan agyuknak, hogy én itt, ennek a csodálatos víznek a partján érzem itthon magam. Itt igazibb a napfény, itt igazán tiszta a levegő, itt én minden reggel úgy ébredek, mint aki újjászületik. Akár ilyen gyönyörűen süt a nap, mint most, akár borús vagy sírós az idő, mindegy nekem, csak itt lehessek, és láthassam az ablakból vagy innen a tetőről ezt az én tengeremet. ”

„ Végignéztem emberéletem utolsó napfelkeltéjét, most is pontosan emlékszem rá, de elfelejtettem minden az előtt látott napfelkeltét. Akkor utoljára úgy bámultam a hajnal fenséges csodáját, mintha először látnám. Azután búcsút vettem a napvilágtól, hogy azzá lehessek, ami ma vagyok. ”

„ Mivel nem tudjuk megmagyarázni az olyan szörnyű dolgokat a világban, mint a háború meg a gyilkosság meg az agydaganat, és mivel nem tudunk semmit tenni ellenük, ezért csak a közelünkben lévő szörnyűségeket látjuk meg és egészen addig nagyítjuk fel őket, míg szét nem pattannak, mint egy buborék. Olyan szörnyűségek ezek, amikkel el tudunk bánni, és nem is annyira szörnyűek, mint amilyennek elsőre látszanak. Micsoda megkönnyebbülés, amikor felfedezzük, hogy noha vannak emberrablók és baltás gyilkosok a világban, az emberek legtöbbje olyan, mint mi: néha félnek, néha bátrak, néha kegyetlenek, néha kedvesek. ”

„ Ferenc megmutatta a lépeket, a kaptárak beosztását, elmagyarázta a méhek életét, szorgalmukat, engedelmességüket, törvényüket.
- Mint az emberek - csodálkozott az asszony -, éppen mint az emberek! Mint a faluban élő emberek.
- Nem - csóválta meg Ferenc a fejét - az emberek önzők, ezek pedig nem önzők. Az emberek irigyek, ezek pedig nem irigyek. Az emberek egymás ellen áskálódnak, ezek pedig segítik egymást a munkában. Ilyenek kellene legyenek az emberek, ha mind igaz keresztények volnának. De hol vannak attól! ”

„ Ahogyan a megfáradt, aranyszínű fényt adó nap lassan leszáll a fák lombkoronája mögött, a zöld, a sárga, és a vörös színek barnára, majd szürkére váltanak, s végül nem marad más, mint a hold fénye, ahogyan megvilágítja a szemközti hegyoldal tisztásait. És ekkor kezd élni az erdő. A csöndet szinte harapni lehet, minden eltűnik a világból, ami mesterkélt, minden, aminek semmi keresnivalója itt. Ekkor látható, hallható és szagolható a világ azon része, ami még szép. Ami szabad, és ettől gyönyörű. Ami fenséges és tiszteletre méltó. Amihez kellő alázattal lehet csak közeledni. Ha kellő alázattal és az erdő iránti tisztelettel tölt az ember hosszú órákat a cserjék közé húzódva, akkor élhet át valódi csodákat. ”

„ A körülmények arra hivatottak, hogy leláncoljanak vagy csak arra kíváncsiak, hajlandóak vagyunk-e viselni a láncokat? És melyik béklyót kell viselni és melyiket nem? Reménytelen kérdések, amelyekre soha nem válaszol senki. Vagy ha megteszi, hát nem hiszünk neki. Ezért sorra elszalasztjuk a pillanatokat, melyek a megoldásokat tálcán kínálják. Folyton elszalasztjuk őket, mert nem hiszünk eléggé. És az élet hálója, melynek csomói mentén egyre haladunk, egyszer csak a véget ér. Ott fogunk állni a szélén, és csodálkozunk, hogy hol vagyunk, és hol lehettünk volna. Akkor majd rájövünk, hogy ez az igazi csalódás, amikor megértjük a finom összefüggéseket és az elszalasztott pillanatokat. Amikor a végére értünk és végre értünk. ”

„ Hallatlan, milyen cinizmussal öveznek bennünket, szánandó sorsú női lényeket, a reklámhiénák! Beül egy pali a képernyőm kellős közepébe, nyakon ragad egy flakont, és lihegni kezd, micsoda szuper mosogatószert tart a kezében. Ezzel az asszonyember csak mosogat és mosogat és mosogat és mosogat, a kifulladásig. A következő filmen egy teleaggatott szárítókötelet látsz, amely körüléri az Egyenlítőt, szellő habozza rajta a rengeteg lafancot, és kiderül, hogy az ő mosóporukkal csak mosol és mosol és mosol és mosol és mosol és mosol, rogyásig. Azután, nyilván pihentetőül, jön az újabb film, amelyben egy szépséges leány tánclépésben szálldos házszerte, kéjes őrjöngéssel mosdosva ajtót, ablakot, bútort, padlót, miként Hófehérke. A néző várja, hogy vállára szálljanak a galambok, s hazahömpölyögjenek a hét törpék. A férfiak azt akarják belénk szuggerálni, hogy mi, nők, imádunk robotolni. Nem imádjuk a gályázást! Utáljuk és utáljuk és utáljuk és utáljuk! ”

„ Enyém az álmok mesepalotája,
enyém a tavasz csoda-zenéje,
amit szívembe belemuzsikál...
s mégis...
mégis valami kéne...
valami kéne: kedves a szád. ”

„ Tudod, hogy milyen borzasztó felébredni egy szép álom után. Egy szép álomból a szomorú, szürke valóságba. A hiány valóságába. De van, amikor megfordul minden. Amikor legcsodálatosabb dolog felébredni. A valóságba. Van, amikor a valóság minden álomnál szebb. Amikor a valóság nem a hiány valósága. Amikor a valóságban ott van valaki, aki felette van a legszebb álmoknak is. ”

„ A szívem, a szíved, a szívünk,
a kettőnk gyönge szíve!
Mennyi harc várt és hány kudarc,
s mily súlyosak, szegényre!
Csoda, hogy máig is dobog,
s ha ránk-terül az éjjel:
a szívem, a szíved, a szívünk
bírja még szenvedéllyel! ”

„ Az ember imádta a követ, és megépítette Stonehenge-et. De akik építették, azoknak ma már nyomuk sincs, Stonehenge azonban még mindig áll. És mégis, akármilyen furcsán hangzik, azok az emberek tovább élnek bennem és benned, és minden leszármazottjukban, a kő pedig, Stonehenge kövei halottak. Aminek pusztulnia kell, az fennmarad, és ami tartósan élni látszik, tulajdonképpen halott. Micsoda paradoxon! ”

„ Csodálatos világossággal látott belém; meghatározott; testet öltöttem végre, a tulajdon szememben; éltem, de csak akkor, ha ő is ott volt. És még távollétében is, ha csak rágondoltam. ”

„ A szerelmet táplálni kell - éppen úgy, ahogyan mindig újabb kis fadarabokat rakunk a tűzre. Az első láng csodálatos, de azután vigyázni kell a tűzre, kézben kell tartani. ”

„ Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a köztük lévő falakat jobban, mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá. Az érintésben energia van, csodát tévő energia. ”

„ Valóságos kincsei vagyunk egymásnak annálfogva, hogy kétneműek vagyunk. - Nem győzzük csodálni, szeretni, vizsgálni egymást - s mindezt a csodát ama sokat megcsodált kis különbség hozza létre, amely ember és ember között van. - Ez a kicsiség minden örömünk, érdeklődésünk minden tárgya, ez teszi az életet figyelemreméltóvá. ”

„ Van a szerelem... A szerelem, amely nem évszakfüggő. Nem tavasszal érkezik, hanem egy találkozással. Akkor, amikor találkozol azzal, akivel minden együtt töltött pillanat csoda. Olyan csoda, amit sok ember talán soha nem él át. A csoda, hogy ott ülsz mellette, hogy foghatod a kezét, hogy rád mosolyog, igen, neked adja mosolyát. ”

„ Néha a csend is lehet olyan csodálatos, mint bármilyen dallam. ”

„ Valójában minden ember úgy érzi, hogy a gyermekkor valamilyen utópisztikusan jó időszak volt, és mindenki szeretne visszatérni a gyermekkorába. Még a halálos ágyukon fekvő öregemberek is nosztalgiával eltelve gondolnak vissza gyermekkorukra - az áldott gyermekkor szépségére, boldogságára, a virágokra, a pillangókra, az álmokra és a tündérmesékre. Gyermekkorában mindenki Csodaországban él - nem csak Alice, de mindenki más is. Ez az emlék mindenkit elkísér. ”

„ Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen megtapasztalod. ”

„ Milyen csodálatos életem volt! Bárcsak előbb észrevettem volna! ”

„ Az iszapos tócsa is csodákat művel, ha Isten arca tükröződik benne. ”

„ Miért van rá szó, ha nem is létezik a csoda? ”

„ Az idő a halál nagyon gyenge főzete, amelyet lassan adagolnak nekünk, mint valami ártalmatlan mérget. Kezdetben felélénkít, s még azt is elhiteti velünk, hogy szinte halhatatlanok vagyunk, de mikor napról napra, cseppről cseppre erősebb lesz, savvá változik, amely zavarossá teszi és felbontja a vérünket. Még ha meg akarnánk is próbálni még hátralévő éveinkkel visszavásárolni az ifjúságot, nem tehetnénk: az idő sava megváltoztatott bennünket, kémiai összetételünk már nem ugyanaz, tehát egy csodának kellene történnie. ”

„ Néha úgy érzed, a gimi az életed, de ne feledd: egyszer vége lesz! (...) És utána csodás dolgokat fogsz véghez vinni! ”

„ A fantázia és a csoda távoli mentsvár azoknak, akik félnek a valóságtól. ”

„ Ne csak szajkold, hanem higgyed is végre, hogy minden, minden másképp történik. Egy napon megérint az élet; másképp, máskor, más szándékkal, mint valaha is képzelted. Megérint, és köznapod megtelik a csodálatossal. ”

„ Kívánj valamit, de ne mondd el senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Megvan? - Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel! ”

„ A múlt egy csodálatos kifestőkönyv, és mi nagyon tehetséges színezők vagyunk. A kudarc élménye, vagy inkább emléke lassan vidám árnyalatba öltözik. És mi nap nap után egyre bátrabban vezetjük a kettős könyvelést, hogy aztán váratlan szembesülések hozományaként depresszióba amortizáljuk lelkünket. Miért? Miért vagyunk ilyen elképesztően idióták? Képtelenek vagyunk bármit is kezdeni az idővel, a mások és magunk döntéseivel. Mindent újracsinálnánk, állandóan elszalasztott ziccerekről, rossz húzásokról kesergünk, így rövidítve meg mindenkit. Nagy árat fizetünk, ha nem fogadjuk el a történéseket olyannak, amilyenek. A szeretet nagy bravúrja az elengedés. Így szép és teljes a lecke, amire tanít. ”

„ Valahányszor elhuhogják a tévében, hogy a válás a küszöbön áll, felpattanok, és kitárom az ajtót, de még sose láttam a válást a küszöbön. Ezen nem is nagyon csodálkoztam: régóta kétkedem a média szavahihetőségében. ”

„ A szó erőtlen. Ha szép, hímzés csupán
a lélek szőtte erős szöveten.
De ha a szövet szétfoszlott, molyette,
nincs mit csodálni a hímzéseken. ”