„ Mit is mondhatnék:
magamra hagyott a világ,
körülfalaztak az évek,
s a repedéseken csak a könny,
csak a bánat szivárog át. ”

„ Félre minden csalódás és búbánat! Mit búsuljak az embereken, ha ott vannak a sziklák, a hegyek! Ó, milyen gyönyörű órákat töltünk majd köztük! S ha visszatérünk, nem leszünk úgy, mint sok utazó, aki semmiről sem tud pontosan beszámolni. Mi majd tudjuk, hol voltunk, emlékezünk mindenre, amit láttunk. A tavak, hegyek és folyók nem zavarodnak össze képzeletünkben, s ha le akarunk írni valamely tájat, nem kezdünk bevezetőül azon civakodni, merre is fekszik. Kitörő lelkes dicséretünk nem lesz olyan kibírhatatlan, mint a legtöbb természetrajongóé. ”

„ Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami leginkább lenni akarok.
Ha egyszer azt mondaná valaki:
Megsajnáltam a bánatodat,
Hitetlenségedet, háborgásodat,
S neked adom, mi legdrágább neked:
A sorsodat, az önéletedet.
Neked adom a teremtésedet. ”

„ S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom. ”

„ Bocsánatot kérni valakitől bonyolult dolog, kényes kötéltánc a dacos büszkeség és a könnyes bűnbánat között, és ha nem nyílunk meg teljesen a másiknak, minden bocsánatkérés üresnek, hamisnak hangzik. ”

„ Hűségesnek lenni annyi, hogy akkor is gondolok rád, mikor távol vagy, ha megjössz, örülök neked, és nem kérdem, merre jártál. Ha elmész, szomorú vagyok, szomorú, mintha örökre mennél el. Bánatos vagyok, mikor te bánatos vagy, örülök, mikor örülsz, és megpróbállak mindig jókedvre deríteni. És soha, soha nem hagylak el. ”

„ Át- s átalakult vérem, bőröm, minden
sejtje testemnek, bánatom, reményem.
Mily lakócsere az agyban, a szívben!
Bár nekem is a vakitó veszélyben
a hűség daca volt a menedékem:
más a jövőm, a járásom, beszédem!
Egy nem változott, szívem egy lakóját
nem cseréltem: úgy szeretlek, mint régen.
Te vagy bennem a biztos állandóság.
Te vagy - romolhatatlan láng!- a lényem. ”

„ Azt hiszem, a bánat volt mindig a legsúlyosabb betegségem. Néha azt gondolom, ha valami nagy boldogság érne, még meggyógyulhatnék. ”

„ A barátság az, mi megmutatja nekünk, hogy sem örömünkben, sem bánatunkban nem vagyunk egyedül. ”

„ A bánat pillanata nem válik bénító fájdalommá, hacsak nem kapaszkodunk belé és adunk hozzá negatív gondolatokat, képzeteket. ”

„ Ha mégis véget ér, mit mind öröknek hittél, és bánat ül szíveden,
Néha fáj majd, hogy visszanézz, és lesz olyan, hogy reggel attól félsz,
Ki néz majd vissza rád a tükör másik oldalán? ”

„ Ha valaha az életben bánatos leszel, mindig menj ki egy közeli erdőbe és minden fában, minden bokorban, minden növényben és állatban érezni fogod Isten jóságát és mindenhatóságát. ”

„ Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat. ”

„ Minden bánatom
Egy tisztító erő.
Ma könny, ma fájdalom,
De lesz még szép idő. ”

„ A bánat, mint egy nagy óceán. Mély, sötét és nagyobb mindannyiunknál. A fájdalom pedig, mint egy tolvaj az éjszakában... csendes, kitartó, igazságtalan... egyre fogy a hittől, az időtől és a szeretettől. ”

„ Én nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe,
mely ad-vesz, a szájba - kis piros ajtó,
most nevető, most bánatos-sóhajtó -
a karba, amely integet igézve:
de hittem a te két jó-jó szemedben,
a két szemed mélyén horgonyt vetettem,
én mindig a lélekbe-szembe hittem,
most is hiszek, megálltam, várok itten. ”

„ Úgy kell (kellene) járnunk az életben, megalkuvás nélkül, szigorú örömmel, mintha utoljára járnánk ezen az úton: nem a halál gondolatával, hanem az élet ízét ízlelgetve, habzsolva és tobzódva a percenként múló, de pillanatonként újraszülető élményekben. Érezve, tapintva minden mozzanatát. Nem a búcsúzó bánatával, hanem az érkező friss örömével. ”

„ De a búbánat is olyan, mint a verem, minél többet ás belőle az ember, annál nagyobb, mélyebb. ”

„ Mi a bánatos franctól oly fenemód sikeresek a sorozatok? Nos hát, attól oly bokrosan népszerűek, hogy képesek csillapítani a mindannyiunk lelke mélyén lappangó leskelődőt, kukkolót, voyeurt. Csillapítják, de nem elégítik ki. A sorozatok hőseit a családtagjainkká, szomszédainkká közelítik, és mi nyugodtan figyelemmel kísérhetjük kiagyalt mindennapjaikat, hiszen e kukucska közben nem kell attól tartanunk, hogy rajtakapnak és megszégyenülünk. ”

„ Először is minden "bánatnak" van egy természetes gyógyulási ideje. Amíg tart, nem tudsz másra gondolni. Fáj, de közben gondolj rá: "Jó, hogy fáj!" Mert érlel, gazdagabbá, bölcsebbé, elmélyültebbé tesz. ”

„ Ha nem követtél el bűnt, nincs mit megbánnod, de ha nem bánod meg bűneidet, nem üdvözülsz. Mosd meg a lelked! Fürdőbe járunk, testünket mossuk? Hát a lélek? A lélek is fürdőt kér. ”

„ Csalódtam sokszor már, és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem. ”

„ Az élet egyszerre öröm és fájdalom. S amíg lélek van a testben, mindkettőt átéljük. A derűt és a bánatot. A találkozást és az elhagyatottságot. Azt, hogy "vele" - és azt, hogy "nélküle". Csak a holt nem érzi mindezeket, mert nem létező. Közönyös. Nincs. Csak az fáj, ami él. ”

„ Akkora gödröt ásatott velem a bánat,
izomból beletolnék egy panelházat.
Pedig a boldogság is karnyújtásnyira van,
csak azt elhajtották magzat koromban. ”

„ Azért szenvedsz. Mert nem tudod, mi bánt. Ha az okát látod, megérted, és már nem is oly nagyon fáj. Szenvedésre vagyunk teremtve, nincsen olyan bánat, mely természetellenes és elviselhetetlen. ”

„ Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az? ”

„ Óvakodjál a szomorúságtól. A szomorúság bűn. Az ember örömét leli a bánatában, aztán mikor a bánat elmúlt, ott áll elbutultan, mert minden értékes erejét rápazarolta a búbánatára. Akkor aztán szánja-bánja, csakhogy már későn. ”

„ Minden kis elszállott percet bánok,
amelyben nem fogtalak átkarolva. ”

„ Idővel te ülsz ki az arcodra. A gondolataid, az érzelmeid, a bánatod, a sérelmeid, a vágyaid, minden, amin átmész. ”

„ A bánat és a fájdalom mérhetetlen. Határát a halál szabja meg. ”

„ Minden karácsonykor megszólal a telefon,
Tudom, te hívsz, enyhítsd bánatom. ”

„ Mély bánat volt az, mely emberivé lágyította szívemet. ”

„ A megjavulás legjobb útja-módja: bűnbánattal felidézni a múltat. ”

„ A jólétben vígság, a gondban enyhület, a bánatban vigasz, az örömben víg társ, minden időben egy másik magam. ”

„ Ha szíved ellepi, mint hófúvás, a bánat
S a szenvedély korbácsa vagdal,
E dühödt szeretőt a közönyös világnak
Zajába ki ne vidd magaddal.
Meg ne alázd magad! Átveheti-e bárki
Búdat, vagy elkeseredésed?
Lelki sebeidet könnyelműen ne tárd ki
Az emberek bámész szemének. ”