A címkéhez 669 idézet tartozik


A bölcsességhez egység kell, a bölcsességhez teljesség kell, a bölcsességhez az kell, hogy tudatosságod, figyelmed kikristályosodjon, hogy lásd cselekedeteidet, hangulataidat, gondolataidat, érzelmeidet... hogy láss mindent, ami belül történik. És pusztán a figyelem által megindul egy csoda. Ha látni kezded, hogy minden ok nélkül hazudsz, akkor csak az, hogy ennek tudatában vagy, legközelebb már megakadályoz. Amikor legközelebb megint épp a hazugság peremén állsz, egy hang belül azt mondja, hogy "Figyelj, vigyázz - megint beleesel a csapdába." Amikor legközelebb megint szomorú leszel, valami belül figyelmeztetni fog, emlékeztetni fog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondoljunk azokra a szeretetből fakadó cselekedetekre, melyekre a társunk vágyik, nekünk azonban nehezünkre esik, hogy megtegyük. Szánjuk rá magunkat a másik kedvéért ezek elvégzésére, ha ezáltal szeretet-tankja megtelik, és közelebb kerülhetünk egymáshoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Új meg új tervek serkentették mind nagyobb tettekre. (...) Szenvedélye szinte önmagával kelt versenyre, folyton azért hajszolta magát, hogy jövendő cselekedeteivel felülmúlja múltbéli tetteit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha bizonyos módon cselekszel, szokást formálsz. Ha szokást formálsz, ezzel jellemet teremtesz. Ha jellemet teremtesz, ezzel meghatározod a sorsodat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha megfeledkezel magadról, azzá válsz, amit csinálsz, tehát cselekvésed tiszta, spontán, és mentes minden ambíciótól, gátlástól és félelemtől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem hoz, soha nem hozott boldogságot. Éppen ellenkezőleg: szenvedés, harcmező, álmatlan éjszakák, örök bizonytalanság, hogy helyesen cselekszünk-e. Az igazi szerelem eksztázis és gyötrelem elegye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát így éljük az életünket. Bármilyen mély és végzetes a veszteség, bármennyire fontos az, amit elraboltak tőlünk - egyenesen kitépték a kezünkből -, még ha emiatt teljesen megváltozunk, és csak a külső takaróréteg marad meg, akkor is így játsszuk tovább csöndben az életünket. Még közelebb kerülünk a számunkra kiszabott idő végéhez, elbúcsúzunk tőle, miközben magunk mögött hagyjuk. Ismételgetjük - sokszor egész ügyesen - a mindennapok véget nem érő cselekedeteit. A mérhetetlen üresség érzését hagyjuk hátra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Odakint az életben mindenkit magával ragad a mozgás, egyik teendő követi a másikat, minduntalan nagyon kézzelfoghatóan kell dönteni erről vagy arról - kevesebb idő jut meditációra. Tulajdonképpen elég okosan rendeződött be a világ: egyre gyorsította az élet ütemét, a társadalom mechanizmusa elöntötte sok-sok sürgető munkával az embereket, hogy a célszerűség minél hathatósabban szorítsa ki a felesleges töprengést. Akinek naponta hetvenhétfelé kell gondolnia, nem ér rá, hogy minduntalan mérlegre rakja tetteit, vizsgálgassa önmagát. Nem véletlen, hogy Diogenesz elbújt a hordójába, Rousseau félrevonult a természetbe, valamelyik szent pedig egy oszlop tetejére ült, hogy zavartalanul bámulhassa a köldökét... A szüntelen cselekvés az egyetlen orvosság gondolkodás ellen. Nem szabad ráérni, lobbanva kell élni, át kell adni magunkat sok sürgető tevékenységnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amióta csak elindultam azon az úton, amit a magaménak tartok, folyton arra törekszem, hogy (...) rábízzam magam a jelekre, hogy cselekedeteimből tanuljak - és ne abból, hogy elképzelem, mit cselekednék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy kályha volt, százéves, a meleg úgy áradt belőle, mint a jóindulat egy hasas, tunya emberből, aki önzését szeretné valamilyen kegyes és olcsó jócselekedettel enyhíteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem csak egy érzés. Cselekednünk kell, még akkor is, ha félünk, hiszen így erősíthetjük meg a bátorságunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltat nem lehet elfelejteni, kitörölni. Úgy tenni, mintha nem lenne az életünk meghatározó része. Mert egyszer úgyis utolér minket. A múlt olyan, mint egy gennyedző seb, amit hiába fáslizunk be, az anyag alatt egyre csak rothad, bűzlik, váladékozik, mert nincs kitisztítva, s ezáltal megállíthatatlanul végigfertőzi az egész testet. S amikor végre észrevesszük a sebet, amely régóta ott volt, de megpróbáltuk egyre csak elfedni és tudomást sem venni róla, már késő. Addigra haldoklunk tőle. Megmérgezte a testünket és a lelkünket. Az életben mindennek ára van. Minden döntésnek, minden kimondott szónak, minden cselekedetnek. És minden összeadódik. Aztán egyszer, éppen akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá, és azt hisszük, megúsztuk, eljön az elszámolás ideje. És akkor meg kell fizetnünk bűneinkért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A cselekvéshez nem tudásra van szükség. Hitre. Elsősorban hitre. Tántorítatlan hitre, hogy amit teszünk, az jó. A tudás kétkedést szül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember soha nem elégedhet meg annyival, hogy tudja, mi jó, s mi rossz. Törekednie kell arra is, hogy aszerint cselekedjék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legelőször is azt kell górcső alá venni, amit az emberek bűnnek neveznek, be kell látni, hogy csak nemzeti törvényeik és erkölcseik megsértését illetik ezzel a névvel, hogy amit Franciaországban bűnnek tartanak, alig száz mérfölddel arrébb már nem számít annak, hogy nincs oly cselekedet, mit az egész földön egyetemesen bűnnek tekintenének, s ily módon alapjában véve semmi sem érdemli meg, hogy józan ésszel bűnnek nevezzék, mert minden csak nézőpont és földrajz kérdése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre, mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni. Örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok. A barátság benned van, belőled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez: ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor élünk sikeresen, ha vágyaink szerint élünk, mindig a saját értékrendszerünknek megfelelően cselekszünk. (...) Áldozatot hozhatunk másokért és végtelen alázattal tehetünk valamit az emberiségért, bármi csekélység is legyen az. Egy szélnek eresztett madártoll. Egy mosoly.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én szerettem a testvéremet. (...) Nagyon szerettem őt, de végül nem tudtam mellé állni... Képmutatás azt mondani, hogy szeretsz valakit, és mégis találsz hibát a cselekedeteiben? (...) Ennek a kérdésnek nem volt semmi értelme. A szeretetben nincsenek szabályok vagy előírások.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jót cselekedni egy dolog, jónak lenni azonban egészen más. Nem azt akarom mondani, hogy ne cselekedj jót. Azt mondom: hagyd, hogy a jó cselekedeteid abból származzanak, hogy jó vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megvolt benne az örökké éhes, érdeklődő kíváncsiság az élet iránt, amely az elmélkedés embereinek sajátja, de nem jellemző a cselekvés embereire.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nehéz szembenézni a nagy büdös igazsággal magadról. Maximum annyit tehetsz, hogy ezután másképp cselekszel. Sajnos úgy nehéz másképp cselekedni, ha felégettél minden hidat magad mögött.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kerüld azokat, akik sokat beszélnek, mielőtt cselekednének. (...) Keresd azokat, akik soha nem mondták azt, amikor hibáztál, hogy "én másképp csináltam volna". Mert ha nem csinálták úgy, ahogy te, nem mondhatnak fölötted ítéletet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A meggondolás semmit sem ér, egyedül az ösztönös cselekvéseknek van értelme az életben, mert azokban közelíti meg az ember leginkább igazi önmagát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A humorérzékkel bíró ember a maga és mások cselekedeteit nagyobb távlatból, szélesebb látókörrel nézi, és ezért mindig fonáknak érzi őket. A humorérzék lehűti a lelkesedést, megcsúfolja a reményt, megbocsátja a gyarlóságot, megvigasztal a kudarcért. Mérsékletet tanácsol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem és a rémület egyáltalán nem ugyanaz. A félelem ösztönöz, cselekvésre késztet, találékonnyá tesz. A rémület megbénítja a testet, megdermeszti a gondolatot, azt veszi el az emberektől, ami emberi bennük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A "megbánás" szabadon választott, ám tévesnek bizonyuló cselekvést implikál; az én történetemben a szabad akarat nem jutott szerephez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember cselekedeteit sokszor a megfogalmazatlanul benne élő érzelmek irányítják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne a rosszat lásd meg; lásd meg a jót.
Ne gondolj gonoszat; gondolj jóra.
Ne halld meg a rosszat; halld meg ami jó.
Ne beszélj gonoszat; beszélj jóról.
Ne cselekedj gonoszat; tedd azt, ami jó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem a meggyőződésed szerint cselekszel, valószínűleg a meggyőződésed nem is valós.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megkínzott szellem keresi a menekvés mechanizmusát, az érzékek eltompulnak az ismételt sokkok nyomán, és az ember úgy érzi, hogy a világot sok baj és szerencsétlenség árnyékolja be, hogy valamivel több vagy kevesebb nem is számít. Csupán egyvalamink marad, amit nem lehet tőlünk elvenni: hogy bátorsággal és méltósággal cselekszünk, és ragaszkodunk az eszményeinkhez, amelyek értelmet adnak az életnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi természet sajátossága, hogy okosan gondolkodunk, és bután cselekszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látott már valaha alkoholistát egy üveg vodka mellett? Amint éppen vívódik. Tudja, ha megkóstolja, addig iszik, amíg rosszul nem lesz, de sehogy sem tud ellenállni a kísértésnek. Végül összetöri az üveget, csakis erre van ereje, egyszeri cselekvésre. De ha látja a forrást, képtelen megállni, hogy ne igyék belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tégy, ahogy jónak látod, úgyis megbánod, bárhogyan cselekszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Többnyire az elhangzott mondatot, megtörtént mozdulatot bánja meg az ember, mikor méltatlannak érzi, mintha egy idegen szavát mondaná, lépését cselekedné, de megvetendőbb vétek az, amit nem mondtam ki, amit nem engedtem megtörténni, pedig az én szavam, az én történetem lett volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás