„ A fájdalom úgy nemesíti a lelket, mint tűz a vasat. Kiolvaszt belőle minden salakot. A fájdalom éppen úgy Isten adománya, mint az öröm. Hálával kell fogadni mind a kettőt. Fájdalom nélkül nem is tudnánk az életnek örülni. Minden öröm, minden nagy és nemes érzés a fájdalom méhében született. A fájdalmat nemcsak tűrni kell, hanem hinni isteni rendeltetésében. A szomorúság és a vidámság a világegyetem két pólusa, amelyek árnyalatokban folynak egymásra. A természet maga is fenségesen szomorú és fenségesen tud örülni szépségében. ”

„ Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra. ”

„ Magadon kívül senki másra nem számíthatsz. Tudod, ez szomorú, de igaz, és mihamarább tudod, annál jobb. ”

„ Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak, és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát. ”

„ A legtöbb ember képtelen boldog lenni, mivel a világ belénevelte a komorságot. Pedig az öröm az Élet és a tudatos megnyilvánulás alapja. Te azonban felismerted a szomorúság előnyeit: amikor gyermekkorodban nyugodtan, boldogan játszottál, senki sem figyelt rád. Ám amint valami problémád volt, egyből rád figyeltek az emberek. Ebből következően a boldogtalanságot akaratlanul is előbbre valónak tartod a boldogságnál. ”

„ Egy tengervízzel megtöltött palackot lezárva bedobnak a tengerbe. Ugyanaz a tengervíz benne, mint ami körülveszi. Régebben azt hittem, az a halál, ha a törékeny palack sziklához csapódik és széttörik. De most jobban tudom, a halál nem minden esetben jelenti az óceánnal való egyesülést. Sok szomorú esetben a széttört palack árnyéka még sokáig elzárhatja a tengervizet a tengertől. ”

„ Miért, hogy idegenben, valahányszor gyermeket magyarul beszélni hallok, leküzdhetetlen szomorúság ejt meg, s gyorsan odébb kell sietnem, valamelyik elhagyott mellékútra, hogy letöröljem s elrejtsem az idegenek elől kicsorduló könnyeimet? ”

„ A világon nincs tökéletes öröm, de tökéletes szomorúság sincsen, mert a legnagyobb szomorúságban is sóhajt az ember, és a sóhaj kellemes. Hálás vagyok a természetnek a sóhajért és sajnálom, hogy nem tudom, hányat sóhajtottam egész életemben. Szeretném megolvasni, és mindet külön megköszönni a jó istennek. A mély sóhajhoz föl kell emelni a fejünket, talán azért, hogy meglássuk az eget. ”

„ Csak azok az emberek érezhetnek nagy szomorúságot, akik nagyon tudnak szeretni is; de az a nagy szükség, hogy szeressenek, szolgál egyetlen ellenszerül bánatukra, és ez gyógyítja meg őket. ”

„ Elindult a vonat, mit is tehet ilyenkor az utazó... Áll a vonatablakban, szeretet önti el és szomorúság. Az utazásnak számomra mindig is ez volt a legszertartásosabb pillanata: elhagyni a várost... Elhagyni kicsit az életet. ”

„ Ott táncolunk egymagunkban szomorú színpadunk közepén, lakható, vagy kevésbé lakható díszleteink között. Tényleg, megkérdezted már magadtól, hogy mennyire lakhatók a díszleteid? ”

„ Szomorú, hogy mennyivel könnyebb azt látni, amit elveszítettél, és nem azt, ami megmaradt.  ”

„ Az érzelmeket nem lehet egyszerű szavakkal leírni. Az, hogy "szomorúság" vagy "öröm" vagy "megbánás", nem jelent semmit. Talán ez a legjobb bizonyíték a nyelv patriarchális voltára, hogy ennyire leegyszerűsíti az érzéseket. ”

„ A nyafogókkal és az összeférhetetlenekkel könnyen elbánok, de a szomorúakkal nem tudok mihez kezdeni. Úgy érzem, mintha az én feladatom lenne, hogy akaratuk ellenére felvidítsam őket. ”

„ Milyen szomorú volna, ha kiderülne, hogy minden inspiráció, minden látomás csak illúzió és önámítás. Hogyan lehetne folytatni a keresést, ha a cél elérését egyszer s mindenkorra lehetetlennek nyilvánítjuk? ”

„ Három nagy téma: a halál, a meghalásig kitartó élet, az emberi lét, benne az életet aranyozó szerelemmel, meg hát a szabadság, mely nélkül nem könnyű élni, és amelyért meghalni is érdemes. Az élni akarás mindennél erősebb, a halál pedig mindennél szomorúbb. Akkor is élni akarsz, ha nem vagy szabad, és akkor is félsz a haláltól, ha szabad vagy. ”

„ Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darabka kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem szeretete, gyűlöletem; és minden felett megmaradtam folyton-keresőnek, "terepfelverőnek", lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek. ”

„ Szemedben keresem a végtelen óceánt,
Bársony hullámaiban szíved dallamát.
Távoli vizeken, távoli hegyeken,
Tengernyi szerelem szomorú szívemen. ”

„ Pajtásaim! értetek a bú;
Elhagyni, fiúk, titeket,
Ez fáj nekem, ez szomorít el,
Ez ver kebelembe sebet...
De nem! mi vigadtunk minden időben,
Igy hát szomorú a búcsu se légyen. ”

„ Előfordul, hogy azt kívánom, bárcsak vissza tudnék menni az időben, és semmissé tudnám tenni a szomorúságot; de úgy érzem, ha ezt tenném, akkor az örömöt is elkergetném. ”

„ "Kiskacsák szélben libbenő pihéin szállt a tavasz." Erről persze a pitypang és a mulandóság jutott eszembe - mint a bábszínházban, de minden szomorúságom azonnal elmúlt, mert véletlenül rám néztél, nem is akartad, tudom, valahogy így sikerült, szerencsés vagy szerencsétlen véletlen volt, nem tudom, azt hittem hirtelen, hogy libbenek én is, vagy talán a pihekönnyű földet fújja odébb alattam a pihekönnyű szél, olyan furcsa volt az egész, én máris attól féltem, hogy ez a megfoghatatlan valami, ami olyan biztonságos, amilyen megfoghatatlan, véget ér - pedig még el sem kezdődött. ”

„ Szomorú ünnep az, ha látlak.
Ahogy az éjszakádba elmész,
vacogó árnyékodban elvész
a varázslat. ”

„ Amit elfelejtettem...
az a tested melege.
A lépések szomorú hangjai ismétlődnek.
Egy új kezdetért kiáltok.
Az emlékeim darabjaiért. ”

„ Amikor Julia ötéves lett, elváltunk. (...) Valahányszor elmentem tőlük, és ő az ablakból utánam nézett, s szomorú tekintetétől kísérve beszálltam az autóba, majd megszakadt a szívem. És az volt az érzésem, hogy amitől megfosztottuk, nemcsak az volt, amit szeretett volna, hanem az is, amihez joga volt. Azzal, hogy elváltunk, az ő jogát csorbítottuk, és hogy közösen tettük ezt, attól még nem feleződött meg a vétek. ”

„ A bűntudat nem más, mint önmagunk ellen fordított harag - haragszunk magunkra, amiért nem tudjuk megváltoztatni a megváltoztathatatlant. Ezt nem lehet megúszni. Úgyhogy nekünk kell eldöntenünk, hogy a sok öröm mellett hajlandók vagyunk-e felvállalni a szomorúságot is. ”

„ Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
S hogy holnap is még veled leszek,
sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák. ”

„ Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet. ”

„ Ha majd eljön a nap, mikor mindannyiunkat másfelé sodor az élet, ne a magányra gondolj, vagy a szomorúságra, mert akkor is van, ami nem változik meg soha, ami így marad örökké. ”

„ Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot
annyira, hogy már néha nem is fáj -, undorodom csak. ”

„ Szomorúak vagyunk tizenhat éves korunk szomorúságával, szerelmeink megtört vonala grafikonszerűen előttünk van, óvatosan örülünk a holnapoknak, nagyon távoli medvék bőrére iszunk, és tíz kilométer körzetben meghallunk minden zajt. (...) Nyár van, és intenzíven érzem, hogy tél lesz, fehér ruhás karácsony, amikor a tea különösen ízlik. Szeretnék korallszigetek zöld lagúnáiban hajózni... Mindent szeretnék, és vágyódásommal mindenben részes vagyok. Ezek a napok, amikor valaki meg szokott halni. ”

„ Ismerni a szomorúságot nem rémisztő. Az a tudat rémisztő, hogy már sosem lehetsz olyan boldog, amilyen egykor lehettél volna. ”

„ Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen. ”

„ Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó,
Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó;
Nem vagyok én az örömnek rózsája,
De vagyok a szomorúság gyászfája. ”

„ Nincs annál szomorúbb dolog, ha képtelen vagy sírni, amikor kéne. ”

„ Egy hangvilla két ága vagyunk
S mégis, ha egymásra nézünk,
Néha rekedten száll föl a szomorúság. ”