A címkéhez 146 idézet tartozik


Ahogy egy hangskála is csak akkor teljes, ha a földi basszusok s a mennyei "magas" hangok együtt szólnak benne, s a színek is csak akkor, ha az anyag tunya szürkésbarnája, az energiák szenvedélyes vöröse s a szellem bíbora együtt izzik: a szeretet is akkor teljes, ha benne van az Ember teste, lelke, szelleme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyél szín a szürkületben, ha engedi az aurád,
ha túl szűk a szó rád, ne siettesd az órád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arcom elé vonom az estét,
célpontom a csillagod.
Ömlik rám a szürke festék,
vagyok, aki nem vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Napok, órák, ezredévek
csillagosan mendegélnek;
szürke szörnycsigák csapatja
hosszú szarvát nyújtogatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet képzelőerő, fantázia nélkül megsavanyodik, mint a rosszul kezelt bor. Kis meglepetések adnak ízt, színt, dallamot, szárnyat a szeretetnek. (...) Nincs elszürkítőbb, mint a megszokás, a rutin, amikor mindig minden ismétlődik a barátságban, a házasságban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell a boldogsághoz semmi, uram, a boldogságot nem lehet akarni. Nem kell hozzá sem szivárvány, sem naplemente. Sem nyugalom, sem béke, sem beteljesült vágyakozás... a boldogság egyszer csak hirtelen elárad, betölt, nem tudni, mitől. Lehet, hogy éppen esik, kopog a tetőn, és attól jön a boldogság, és átsuhan, megáll itt, kicsit elidőz, majd továbbáll. Lehet itt épp akkor, mikor jön szomorúság, gyász, szürkeség, ború és eső. Kilátástalan eső. És lehet, hogy a kopogásától mégis boldogság lesz akaratlanul és véletlenül. Áll az ember valahol az út mellett elhagyatottan, vár valamire, sár van és eső és hideg, és mégis egyszerre, érthetetlenül boldogság van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nézd, az üvegben e kis szürke por
hogyan pereg.
Hinnéd, hogy ember volt valamikor
és szeretett?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csillagok puhák és közeliek, akár a virágok.
A dolgok lassan forgó hálóba font árnyékok.
Fűszál, levél egy sincs magában,
Eggyé olvadnak a szürkés homályban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki elhiszi, hogy tönkrement, az tönkre is megy. Aki elhatározta, hogy nem tud más lenni, azt elpusztítják a szürke hétköznapok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál csak egy másik ösvény, melyre mind rálépünk. Amikor a világ szürke esőfüggönye felgördül és minden ezüstös tükörré válik, akkor meglátod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fájni már nem fog, látom magamon,
Ha megpróbál, hát nem hagyom.
Csak a leszedett képek szürke nyomai
Röhögnek rajtam a falakon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azért itthon mégis más. Ha kinézek az ablakon, nem a szürke falakat látom, hanem a fákat. Még akkor is szépek, ha csupaszok. A fák tele vannak ígérettel, azt üzenik, hogy új hajtásokat hoznak, hogy zöldbe borulnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyönyörű, kora nyári szürkület ereszkedett alá, amikor nagyon tudnak fájni az emlékek, a kezdet és a befejezés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez az epesztő egyformaság kiemészt unalmával. Egy nap olyan, mint más... Azon baj, azon kínzás, azon reménytelenség... Az idő szakasza felváltja a mást. A nyári hő meleg összeolvad már a hívességgel, mely az ősz közellétét jelenti. A szürke napok sokasodnak. A gyenge felhőkkel bevont ég gyakrabban meglátogat édes melankóliájával... Az én állapotom mindég ugyanegy. Így kell-é nékem vajjon mindég élnem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyedül sír a megkövült tegnap.
Hang nélkül sikít vinnyogó áriát.
Szürke palástot öltő percek -
zörgő csontú ujjakkal,
Arcomat simítanák,
ha lenne bennük élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életünk egy furcsa kis mese,
szeszélyes játék, bús színész dolog,
minden egy szürke váz körül forog,
fénnyel cifrázva, könnyel is tele...
Az életünk egy furcsa kis mese.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,
Adott, amit adhatott, kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszú évek múltak így, gyakran rá se néztek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Jóisten a piszkosszürke hétfői létben néha azért tesz engedményeket, ad vasárnapi naplementéket, ad hagymát és paprikát, badacsonyi kotyogó pintes üvegeket, ha van elég türelmesség bennünk, hogy meglássuk a csodát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amik vagyunk, amit tudunk, ami a mienk, azt szegényesnek, szürkének, elégtelennek és unalmasnak érezzük; amik nem vagyunk, amit nem tudunk, ami nem a miénk, éppen az után epekedünk irigy vággyal, amely szeretetté válik attól való félelmében, hogy gyűlöletbe csaphat át.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én azért kezdtem és azóta is azért írok naplót, mert olyan egyedül vagyok, mint egy írógép a tenger fenekén. Akkor is egyedül, ha vannak körülöttem. Mindegy, hogy többen vannak-e, vagy csak egyvalaki van. A létszám nem változtat a szürke tényen, hogy én senkinek sem vagyok érdekes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eszembe jutnak gyerekkori játékaim a homályos, aranyos kertben, melyet istenekkel népesítettünk be, a határtalan birodalomban, amivé ez az egy négyzetkilométernyi, egészen soha meg nem ismerhető, föl nem fedezhető terület vált számunkra. Zárt civilizációt teremtettünk, a dolgoknak olyan értelmük, a lépéseknek olyan visszhangjuk volt ott, amit soha senki más meg nem érthet. Mi marad ebből a gyermekkori árnyakkal népes, nagyszerű, forró, fagyos kertből, amikor az ember felnőtt lesz, és más törvények szerint él? Ha most visszatérsz hozzá, reményed vesztve, csüggedten haladsz el a szürke kövekből rakott alacsony fal mentén, s elámulsz, hogy ilyen szűk helyen elfért az ország, amely végtelenséged volt egykor; elámulsz, és tudod: ebbe a végtelenségbe soha többé nem fogsz visszatalálni, mert nem a parkba: a játékba kellene visszatalálnod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Civilizált boldogtalanság - minden boldogtalanság legrosszabbika. Szürke és sivár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden az első, mágikus pillanatban kezdődik - szürke álruhában, hétköznapi eseményként lép az életedbe. Később nem is tudod visszaidézni. Hogy ismerkedtetek meg? Rendszerint véletlenül, egy jelentéktelen pillanatban. A sorsunk nem harsonával érkezik, és életünk főszereplői sem úgy, mint az operettek primadonnái: reflektorfényben, zenében, harsogó kórus kíséretében, mely arról dalol, hogy itt van, megérkezett Ő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tankok és a szürke dollár,
végül mindkettő egyre megy,
de próbára tett életemnek
maradt a magyar hiszekegy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen csodálatos varázs van egy (...) üde lány mosolyában. Olyan ez a férfi szürke életében, mint mazsola a tejes kalácsban, mint az élesztő, amitől sörré nemesedik a keserű árpalé!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak hazugságokat mondj nekem,
kérlek, úgy csináld, hogy elhiggyem,
másképp nem kapok levegőt.
Ez az egész csak üressé tesz.
csak szürke falak és semmi fény,
itt semmim sincs nélküled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Máshol mindig jobb, de ezt a másholt soha elérni nem lehet, mint a Jövőt se, mert abban a pillanatban Jelen lesz belőle, valóság, kézzelfogható szürkeség, mert az a Máshol és az a Jövő mindig máshol van és máskor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagy boldogság nem mindig foglalható szavakba. A beszéd néha elszürkíti az élményt. Mindannyian éltünk már át ilyen pillanatokat. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor tekintetünk a másik lelkébe mélyed, amikor egyetlen gesztusából megértjük a másikat, amikor egy mosoly vagy egy kinyújtott kéz elmélyíti a közös élményt. Egy csöndes, boldog erdei séta, az együtt látott naplemente, az ébredés egy csodálatos éjszaka után vagy mások társaságában, a lélek szótlan, de annál beszédesebb, az adott pillanatban csakis kettőnk számára érzékelhető megnyilvánulása. Amikor a hallgatást betölti az összetartozás érzése, akkor valami nagyszerű dolog megy végbe két ember között. A lélek tudja, hogy minden rezdülése olyan, mint a másiké, hogy egyformán éreznek, és egyformán látnak. Érzi, hogy elismerték és megértették.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valakin mindig átnéztek, gyakran megalázták, vagy tehetetlen haragot ébresztettek benne, és az élete már amúgy is szürke és céltalan, gondolom, úgy érzi, hogy ha a sötétben vagdalkozik és talál, akkor megbünteti azokat, akik boldogok és jól érzik magukat a bőrükben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már jártunk felhőn túl,
Tisztán és piszkosul,
Fájt már a tűz, a jég,
Mégsem volt még elég.
Vad szívünk most is száll,
Mint tépett két madár.
S bár szürkébb fent a kék,
Mégiscsak a miénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egyszerű. Minél bonyolultabbnak hiszi valaki a sajátját, annál kevésbé van tisztában valós helyzetével. Ezt hosszú ideig nem értettem. De most már értem. Az ember vagy éhes, vagy jóllakott. Az ember vagy egészséges, vagy beteg. Az ember vagy hű a feleségéhez, vagy nem az. Az ember vagy él, vagy halott. Én élek. Panaszkodunk a dolgok bonyolultságára, a szürke erkölcsi árnyalataira, de közben menedékre lelünk ezekben. A kuszaság menedék a választás elől, és így a cselekvés elől is. A legtöbb helyzetben az emberek többsége szíve szerint nem tenne semmit. Sic transit gloria mundi. - Semmi sem örök. Így múlik el a világ dicsősége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az emlék élt bennem, a múlt egy tökéletes állapotban konzerválódott darabkája, egy színes ecsetvonás a szürke, sivár vásznon, ami az életünkből lett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember ott van, ahol a figyelme. Ha a sebedre figyelsz: ott vagy. Ha a szomorúságodra: ott vagy. Ha valami nagy csalódás ért, veszteség vagy hűtlenség, figyelmed a csalódásnál időzik, és energiával táplálja az érzéseidet. Újra és újra ismétli magában, kiszínezve, és képzelettel tovább szőve az eredeti élményt. Sajnálod magad, siratod magad, s betölti egész lelkedet a szürke-lila düh és komorság és keserűség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyire kopottak, szürkék egykori gondolataim. Pedig ragyogónak tűntek valaha - remegtem tőlük, ha felhangzottak bennem. Mindegyik lángoló színt jelentett számomra, igazságot és életet. Így lesz-e vajon mindig? Igen. Mert a fejlődés végtelen, kimeríthetetlen csoda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha fölnézek az égre, számomra az nemcsak csillagászati felfedezések és tudományos magyarázatok halmaza, de életem színjátékának csodálatos díszlete is. Hiába jártak a Holdon, hiába látta Gagarin, hogy csak szürke por van ott, dermesztő hideg és súlytalanság - nekem az a kihűlt csillag: mese-Hold maradt! Éjszaka üzen. Néha elszomorít, néha gyönyörködtet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás