A címkéhez 4 666 idézet tartozik


Az emberben felmerül néhanapján a kérdés, hogy megéri-e a fáradság. Nem tudom. (...) Valamikor én is azt hittem, amit sokan mások, hogy a kezdetektől megválthatom a világot. Mindent odaadtam. (...) Mert én ilyen vagyok. (...) Vagy fenékig ürítem a poharat, vagy hozzá se nyúlok. Semmire se mentem vele. A világ ugyanúgy rossz irányba halad. És tudod, mi a furcsa? Nem érzem magam vesztesnek. Sem azt, hogy elárultak. Személyes ügy, barátom, az igazságszolgáltatás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akik nem játszanak, gyakran siránkoznak, hogy a szerencse elmegy mellettük. Nem hajlandóak meglátni, hogy szerencséjüket részben ők teremtik meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy-egy levél lehull a tóra.
Horpadt bronzérem volt korokból.
Elmúlt évszakok mementója.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ragadj meg minden körülményt, mondj magadénak minden vétket, oszd meg örömödet, elmélkedj minden titkon, képzeld magad mindenki helyzetébe, bocsáss meg minden sértést (beleértve a sajátodat is), gyógyíts meg minden szívet, tiszteld minden egyes embert igazát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne félj a haláltól. A halál mindig ott áll mellettünk. Ha félelmet mutatunk, a fénynél is gyorsabban veti ránk magát; ám ha nem mutatunk félelmet, szelíden ránk tekint és elvezet minket a végtelenbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az óvatosság, még ha túlzott volna is, mindig figyelmet érdemel, mert a túlzott merészség több kárt okozhat, mint a túlzott óvatosság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A függőséggel az a helyzet, hogy sohasem végződik jól, mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba, idővel a jó érzés elmúlik, és felváltja a fájdalom. Azt mondják, hogy addig nem szokhatsz le, amíg a padlóra nem kerülsz. De honnan tudhatod, hogy mikor kerülsz oda? Mert nem számít, hogy ez a dolog mennyire fájdalmas, néha lemondani róla sokkal fájdalmasabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Apránként halunk meg, aki szeretett bennünket és elmegy, az mind elvisz belőlünk egy darabot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A madarak megtanulnak énekelni, ami nem jelenti azt, hogy ezzel több élelemhez jutnának, megmenekülnének a ragadozóktól, vagy távol tarthatnák az élősködőket. (...) Azért énekelnek, hogy felhívják magukra a másik nem figyelmét, és fönntarthassák a fajukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tagadom, milyen szörnyen kívánlak;
szívem pokol, megmutatom, hogy ég;
de hisz tudod, választóvíz szerelmem,
melyben megtisztul az érzékiség.
Nekem szabad egyedül Érted égnem;
mindenki bűnös, ha kíván, csak én nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor az elme boldog,
Az egész világot
Teljesen a magáénak fogadja el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fontos megtalálni az egyensúlyt a tartózkodás és az érzelmek kinyilvánítása között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszerűen csak boldog vagyok... életre kelt az álmom, amibe az elmúlt hetekben kapaszkodtam. Újra és újra azt képzeltem, hogy eljön majd a pillanat, amikor kiderül, hogy végig engem szerettél, és csak valamiféle borzalmas félreértés történt. Hogy majd minden fájdalmas rossz emlék a ködbe vész, és újra veled lehetek, és... megtörtént.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége,
vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek,
a sérelem sérelmet szül, a seb
sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett
szoknyából vetkező, a múltjából kilépne,
s azt mondaná: "Igen, én ezt tettem veled,
ahogy mások velem: bocsáss meg érte!"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A figyelmesség azt jelenti, hogy teljes mértékig az érzékelésre összpontosítunk, "azt tesszük, amit teszünk" és tudatában vagyunk a saját gondolatainknak és szavainknak. A figyelmesség egyet jelent azzal, hogy eláll az értékelő értelem, és mi teljesen átadjuk magunkat a mostnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vagyonunkat nem vihetjük a sírba. Nem vehetünk jegyet a mennyországba, és nem szerezhetünk a pokoltól megváltó ingyenjegyet sem. Amikor elmegyünk, egyedül megyünk, nem lesz nálunk semmi, csakúgy, mint amikor jöttünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kergetni, sürgetni az időt, hogy múljék, hogy legyen szíves már elmúlni - ezzel tölti az ember életének nagyobbik felét. Minő megfontolatlan baromság, amikor a pillanatok mélyében annyi a tanulságos s annyi az elásott kincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két kis érzelmet sok kilométerrel elválasztani egymástól olykor elegendő arra, hogy nagy szerelmet hozzon létre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyen meg az önfegyelmed arra, hogy megtedd az apróbb dolgokat, melyeket nem szeretsz, azért, hogy életedet olyan dolgokkal tölthesd el, melyeket nagyon-nagyon szeretsz. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vagyok. Udvarias. Türelmes. Könnyű türelmesnek lenni, ha az ember nem szeret... Az előzékenység a szeretetet nem pótolja. Szeretet nélkül meg kell őrülni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az ember segít valaki máson, nem érez félelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Óh, én már kezdem hinni, hogy a szerelmet az emlékezés teremtette meg. A szerelem a múlt ragyogása, de szerelem nem létezik, csak a poéták találták ki.
Mi az a szerelem? Egy erős érzés, melyet a múlt fénye ragyog be, s melyet maga a múlt teremtett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hála érzés, és mint ilyen, megfoghatatlan, felmérhetetlen és emberi értékfogalmakkal ki nem fejezhető. Csak akkor van jogod számon tartani, ha Te tartozol vele másnak. Ez lelkiismereted feladata.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a szerelmét elutasítják, a férfiban meghal valami. Csak annyit tehet, hogy elfut, hogy megtalálja a második szerelmét... hacsak nem éred utol, mielőtt leszámol veled. De ha leszámol, akkor vége, nincs tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És akkor azt mondtad, vége. Bár voltak baljós előjelek, de engem, talán, mert nem volt megfelelő az időpont, talán, mert nem volt illő az alkalom, váratlanul ért, és egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Méltósággal mondtad, és arra kértél, fogadjam el én is méltósággal, mert nem lehet rajta változtatni, meg nem is volna érdemes. De én nem tudtam elfogadni. (...) Annyira lekötötte a figyelmemet az igyekezet, hogy nem vettem észre: amit én veszteségnek vélek, az neked már nyereség. De amikor észrevettem, hogy az, és nem részegedsz meg tőle, hanem józan maradsz, és együttérzőn próbálod, ha nem is megszüntetni - mert megszüntetni nem szüntetheted meg -, legalább enyhíteni a fájdalmat, akkor észhez tértem, és attól kezdve hagytam, hogy segíts. Noha tudtam, ez a segítség már nem nekem szól, akinek még az vagy, aki voltál, hanem egy idegennek, aki már nem az neked, aki volt, de akivel együtt kell majd élnem, hogy te is ugyanolyan idegen légy nekem, és úgy gondoljak rád, mint valakire, aki volt, de már nincsen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nevetséges voltunkat nagyrészt túlzásba vitt szép ér­zések, erények vagy jó tulajdonságok okozzák. A büszkeség, amelyet a nagyvilági érintkezés nem enyhít, nevetségessé vál­tozik, amikor kis dolgokban nyilatkozik meg ahelyett, hogy az emelkedett érzelmek körében vehetne lendületet. A lelkese­dés, az erények erénye, amely szenteket teremt, amely a titkos önfeláldozásokat s a legragyogóbb költeményeket sugallja, túl­zássá válik, ha a vidéki élet semmiségeibe bonyolódik. Távol a középponttól, ahol a nagy elmék ragyognak, ahol a levegő gondolatoktól terhes, ahol minden megújul - a tudás elvénhed, az ízlés megposhad, mint az álló víz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nélkül leélt élet hiábavaló. Ne kérdezd, hogy vajon az isteni, az eszményi, a világi, az égi vagy testi szerelmet kell-e keresned! Az ellentétek ellentéteket szülnek. A SZERELEM-nek nincsen szüksége jelzőre vagy definícióra. A szerelem önmagában külön világ. Vagy benne vagy, a középpontjában, vagy kívülállóként csak vágyódsz utána.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy olyan pillanat, amikor az egész életed már csak emlék. Még nem múlt el, de már nincsen. És ha majd elmúlsz, mennyire csodálkozol majd, hogy hiszen meghaltál már, hiszen ez megtörtént veled már, ez az utolsó, ez a végső pillanat, megvolt már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Csak tudni szeretnék a tényeket. Egyszerűen csak tudni. Ilyen az emberi természet. Ezért fedezünk fel dolgokat. Ezért repülünk a Holdra, ezért szállunk le a tengerek mélyébe, ezért akarjuk, hogy az Északi-tenger természetes gázai lássanak el bennünket oxigénnel, ne pedig az erdő fái, növényei. Örökösen kutatunk. Puszta kíváncsiságból. Kíváncsiság nélkül olyanok lennénk, mint a teknősbéka. Nagyon kényelmes életet él. Télen alszik, nyáron él. Nem érdekes, de nagyon békés. Másrészről viszont...
- Másrészről az ember a mongúzhoz hasonlít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rengeteg dolog okozhat örömöt: sütés a barátoknak, egy jó nevetés, az adományozás. De azok a dolgok, amik miatt örülünk, nem biztos, hogy értelmet is adnak az életünknek, ha nem szerethetünk valakit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hazám a házam tája, amely pillantásommal, ahogy növekszem, egyre bővül, széles gyűrűkben egyre távolabbi területekre terjed, mint a hullám a vízbe dobott kavics körül; világokat hódíthat, elérheti a csillagokat – amikor a régi ház már örökre elmerült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy igaza van, de még soha senki iránt nem éreztem olyat, amit most Sarah iránt. Amikor vele vagyok, mintha lebegnék, és már akkor rettegek tőle, hogy el kell válnunk, amikor még együtt vagyunk. Ő értelmet ad a menekülésünknek és az állandó bujkálásnak. Most már van miért harcolnom. Már nem csak a túlélés a célom, hanem a győzelem is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A birtoklás vágya (...) a szerelemben érhető tetten leginkább: a szerelmes ember szerelme tárgyának kizárólagos birtoklására törekszik, lelke fölött éppen olyan föltétlen hatalomra vágyik, mint a teste fölött, azt kívánja, hogy szerelmének tárgya csak őt szeresse, a leghatalmasabbként és legkívánatosabbként akar lakni és uralkodni a másik lelkében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?... Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján... időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy fülemilehangok... éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás