A címkéhez 4 666 idézet tartozik


Van egyfajta ember, aki csak a szájával nevet. Olyanok, mint a hűdöttek; mint akik süketek, vagy a szaglásuk nem működik. Tréfálkozol jelenlétükben, az élet valamilyen torz vagy mulatságos helyzetében elmondod véleményed, s megdöbbenéssel kell észlelned, hogy nem érti és nem hallja egészen pontosan azt, ami a kis, alkalmi történetben fonákul mulatságos: nevet, de csak a szájával nevet. Szíve és értelme nem látta át a helyzet mélyen fonák nevetségességét. Udvariasan nevet, fogait vigyorítja. De a szíve soha nem nevet. Ezek a komor vigyorgók tudnak félelmesek lenni. Ne tréfálj velük. Mikor az életre mutatsz, válaszuk annyi, hogy kimutatják agyarukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szerelmes vagyok, megszűnök létezni. A szerelmem bőrébe bújok, és feloldódom benne. Ha én szeretek valakit, akkor mindenemet nekiadom. Övé az időm, a rajongásom, a testem, a pénzem, a családom, a kutyám, a kutyám ideje - minden. Ha szeretek valakit, átvállalom az összes szenvedését, az összes adósságát (minden értelemben), kigyógyítom kóros önbizalomhiányából, rávetítek mindenféle jó tulajdonságot, aminek soha nem is volt birtokában, és karácsonyra ajándékot veszek az egész családjának. Lehozom neki a napot és a holdat az égből, vagy ha azt nem lehet, hát a csillagokat. Mindezt nekiajándékozom, és még ennél is többet - mindaddig, amíg annyira ki nem merítem ezzel önmagam, hogy csak egy módon tudok újra feltöltődni: ha valaki másba bolondulok bele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érdekes és mulatságos, mi mindent tud néha kifejezni egy szemérmes, valósággal betegesen erkölcsös ember tekintete, ha az illető szerelmes, különösen, ha ezerszer inkább volna hajlandó a föld alá süllyedni, mintsem szavaival vagy tekintetével bármit is elárulni érzéseiből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képzelje el, hogy egyszer meghalok, és akkor csak úgy minden nyom nélkül elmúlok, semmi sem marad utánam, én nem építettem Eiffel-tornyot, Szuezi-csatornát se ásattam, hát akkor mi marad ?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nő olyan, mint egy költői hasonlat - ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek meg kell szabadulnia a régi gyötrelmektől, ahogy a kígyó is levedli bőrét - hogy utána újat növesszen, és belenyugodjon a korlátaiba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Figyelmeztetlek, nem leszek jó ebben. Virágot hozni, fogni a kezed. Valószínűleg a születésnapodat is elfelejtem. De ha ezt valakivel végigcsinálom, az csak te leszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mióta eszmélek, szeretek szeretni, hiszen tudod: sokat és sokfélét szerettem. Téged talán jobban, mint másokat, de mindez nagyon rég volt. Az évek csöndben körém rakódtak. Közönyből építettem nyugalmat. Azt hittem, hozzám nem ér fel már semmi hullámverés. De te egyszer csak újra megjelentél, vadul dörömböltél, és rám törted a kaput. Szédülök, mint aki varázslatból ébred. Mi ez? Felfogni sem tudom, mi történt velem. Egyik pillanatról a másikra - váratlanul és hihetetlenül - sarkaiból fordult ki a világ? Vagy csak az én világom? Egy biztos: kötelékeim fellazultak, zárt énem kitárult, a mindenség részesévé lettem. Olyat kaptam Tőled és Általad, amit örökre elveszettnek hittem: a létezés értelmébe vetett hitet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet öntörvényszerűen hat, a technikai haladás és az ismeretek terjedése egyre barátságosabbá teszi a földet, okosabbá az embereket, és akinek hajlandósága van rá, ebben az egyre megismerhetőbb és egyre megismertebb életben önerejéből fogja felfedezni az isteni értelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok elméleti ember nem akarja a gyakorlatban megvalósítani, amit hirdet. Az elv és a gyakorlat ellentétét én nem hazugságnak érzem, hanem rossz reflexiónak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember könnyen elhiszi magáról, hogy jó emberismerő. Elég néhány pillantás ahhoz, hogy ennek alapján szimpatikusnak ítéljünk valakit. Valakit, akit nem is ismerünk, csak az arcát látjuk, azt, amelyiken jó oldaláról akar mutatkozni. De amikor belső érzékelésünk műszerei pontatlanok, alaposan melléfogunk, kígyót melengetünk keblünkön, ahogy a régiek mondják, kiszolgáltatjuk magunk. Olyan ez, mint a balekok vak szerelme, nyitottá tesz, hiszékennyé és sebezhetővé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fogadom: segítek, hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád, és lesz elegendő türelmem. Hogy beszélek, amikor azt kell, és hallgatok veled, amikor nem. Hogy a szíved melegében élek, és az lesz az otthonom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Indulatok, szenvedélyes érzelmek laknak benned, de bármekkora az erejük, végül is még mederben folynak, nem öntenek ki, nem okoznak árvizet az életedben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Haladj csak előre: majd megérted, hogy bizonyos dolgoktól éppen azért kell kevésbé rettegni, mert nagy félelmet keltenek. Semmi baj nem nagy, ha már a végső. Eljön hozzád a halál: ha együtt maradna veled, félned kellene tőle; de szükségszerűen vagy meg sem érkezik, vagy továbbhalad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem (...) tanít, csakhogy mire? Hogy engedelmeskedj annak, amivel nem értesz egyet. Ha pedig engedelmeskedsz annak, amit gyűlölsz és megvetsz, akkor magad is azonosulsz vele. Akkor nem menekülhetsz meg a félelemtől. Csak egy dologtól féljen a gyerek, arra kell nevelni: a lelkiismeretétől. Az ilyen félelem, (...) bátor félelem. Ha aztán a gyerek felnő, és az élet gyáva félelmet ébreszt benne, az beleütközik a bátor félelembe, mint valami kőfalba, és meghátrál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még a halálban is légy győzedelmes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert a test öröme a léleké is a közös ágyon,
És a te örömed én vagyok, az enyém pedig te vagy.
És kígyók is laknak a te öledben, és gyűrűiktől erősen szorongattatom,
Mert a szerelem élet és halál egyazon pontban,
Fele rész teremtés, fele rész pusztulás,
De leginkább jól megrakott tűz, melynek lángjánál még a fázós öregkor is megmelegedhet.
Nézd csak, én szerelmesem, mit művel ez a szerelem mivelünk, reszketünk mind a ketten.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem az élet. Ha elmulasztod a szerelmet, elmulasztod az életet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egészséges lélek az egészséges elmében és az egészséges testben lakozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ, az emberi élet, a tudomány, a művészet mind a kapcsolatok, összefüggések és kölcsönhatások kereséséről és értelmezéséről szólnak. (...) Ha az ember nem keresi és nem találja ezeket, úgy az ő kapcsolata szűnik meg az élettel. És szerintem csak azért félsz, mert nem mersz megélni semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elme mindig zavart. Néha így gondolkodik, néha amúgy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rendkívüli értékeket tulajdonítok annak, amikor megengedhetem magamnak, hogy megértsek másokat. Ez a kinyilatkoztatásszerű megjegyzés bizonyára furcsának tetszik. Meg kell-e engednem magamnak? Úgy vélem, igen. A másoktól hallott megjegyzések zömét inkább értékeljük vagy megítéljük, mintsem megértjük. Amikor valaki egy érzelmet, hozzászólást vagy védekezést fejt ki, szinte azonnal úgy reagálunk, hogy igaz, butaság, képtelenség, érthetetlen, inkorrekt, kellemetlen. Nagyon ritkán engedhetjük meg magunknak, hogy precízen megértsük, mit is jelent a másik számára az a kijelentés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem értek egyet azzal, hogy a szerénység fontos erény. A logikus elme mindent olyannak kell hogy lásson, amilyen. És ha lebecsüli magát, éppúgy eltér az igazságtól, mintha eltúlozta volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki se mondta nekik, hogy a fiatalság elmúlása nem azért riasztó, mert elvesz tőlük, hanem mert ad nekik valamit. Nem bölcsességet, nem derűt, nem józanságot, nem nyugalmat. A bontott Egész tudatát. Egyszer csak észrevették, hogy az öregedés felbontotta múltjukat, melyet az ifjúság és a relatív fiatalság éveiben olyan kereknek és összemarkoltnak éreztek: az Egész részekre bomlott, minden megvolt benne, és benne volt, ami addig a napig velük történt, csakhogy másképpen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legfélelmetesebb az lehet, hogy az emberi kapcsolatok meg fognak szűnni. Hogy mondjuk egy család leül együtt egy asztalhoz, és mindenki a saját iPadjén vagy iPhone-ján fog játszani, és egymással nem lesz kapcsolatunk, mert sokkal izgalmasabb a számítógép-ember interface, mint az ember-ember interface. Lehet, hogy a jövő embere olyan lesz, mint a mai magzat, óriási feje lesz, és nem lesz szüksége testre, csak nagy kezei lesznek, és majd ül egy ilyen mozgó valamiben, és csak gombokat fog nyomogatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltat is teremteni kell... egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják... Valamirevaló múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövőéhez: mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elrendezett, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idő meg egyszerűen el se megy; ködszerűen üli meg a tájat és az elmét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa (...). Elapadt minden indulata, érzelme ezzel az egy lövéssel? Kiadta minden szenvedélyét, és most maga sem egyéb, mint annak a kilőtt golyónak az üres hüvelye? Lehetséges.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk, és közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz, másképp magunkra maradunk. Idegenek, egymástól elvágva, és elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet, és így egy kis ideig, egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szökevény sose szabadul a rendőrségtől való félelmétől, még álmában sem, még akkor sem, ha nincs mitől félnie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életkor csupán egy szám, nem egy elmeállapot vagy ürügy egy bizonyos viselkedésre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer, amikor még kicsi voltam, éppen a kedvenc kék biciklimen tekertem, amikor hirtelen felmerült bennem a gondolat, hogy ha egyszer csak nekiindulnék és vissza se néznék, vajon milyen messzire jutnék? Máig sem tudom, hogy mi volt az, amit akkor tenni akartam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek azért mesélnek történeteket, hogy megbirkózzanak a félelmeikkel. Az összes művészet, mítosz, olyan alkotás, ami olyan érzést kelt, hogy irányíthatjuk azokat a dolgokat, amiktől félünk. A haláltól való félelem hozta létre a reinkarnációt. A gonosztól való félelem alkotta meg a jóakaratú Istent, aki a gonoszokat a pokolba küldi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás