„ Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. ”

„ Merő káosz az élet (...). Az érzelmek oly kiszámíthatatlanok. Hogyan maradhat valaki negyven évig házas? Ez sokkalta csodálatosabb, mint a Vörös-tenger kettéválása. ”

„ A paradoxonok mindig hasznosak. A gondolatiak. Mert segítik az elméleti tisztázásokat. Még hasznosabbak azonban azok, amelyeket a valóság kínál. Szinte kényszerítenek arra, hogy belegondoljunk a dolgokba, és kétségesnek érezzünk mindent, amit róluk tudunk. A legjobbak azok, amelyek igazak és azok is maradnak. ”

„ A valóság megértésének elmélete a bölcsesség, gyakorlata pedig az együttérzés. ”

„ Az emberek inkább fizetnek vissza egy sérelmet, mint egy szívességet, mert a hála teher, de a bosszúállás öröm. ”

„ Ismerek egy erdőt és egy hegyet. Ismerek egy házat és benne egy szobát, ahol éjjel megreccsen a padló a hidegtől, amely behúz az ablakon. És ismerem a kettőnk közötti csendet, és ahogyan a szelet hallgatjuk, amely kint a fakoronák száraz leveleit zörgeti, és szívünk dobbanását, ismerem gyengéd kezed, leheleted és illatos bőröd. Ismerem az álmot, melybe elmerülünk, mély lélegzetvételed, azután kiáltásod az éjszakába, rövid ébredésed, kapkodó lélegzeted, a félelmet, szemedben a rémületet, és csókjaimmal felébresztelek, hogy újra megnyugodj. ”

„ Olyan figyelmesen tudott hallgatni, hogy aki vele szemben ült, annak beszélnie kellett. ”

„ Az ember millimétert se mozdulhat ki a világ törvényeinek hullámveréséből. Senkinek sincs módjában kitörni térből és időből. Közös hullám emel és ejt: mindannyian engedelmesek vagyunk. De szívünk számára adott a választás, hogy jobbak vagy rosszabbak legyünk a világnál, melynek részei vagyunk. Ez módunkban áll. Hogy kegyetlenebbek legyünk vagy irgalmasabbak a változatlan és megváltoztathatatlan egésznél. ”

„ A szerelem a természet legcsodálatosabb jelensége. A délibábot, a szivárványt fizikai törvényekkel megmagyarázhatjuk: a szerelmet soha. ”

„ - Szerinted van ennek értelme?
- Nem kell, hogy legyen, az csak megtörténik, mint mikor először meglátsz valakit csak úgy, elmegy melletted az utcán, és egymásra néztek egy pillanatra. Létezik egy ilyen felismerés, mintha tudnátok valamit, aztán a másik elmegy, és már túl késő bármit is csinálni. És sohasem felejted el, mert ott volt, és te elengedted. Azt gondolod: "És ha megálltam volna? Mi van, ha megszólítom? Mi van? Mi lett volna?" Talán csak párszor van ilyen az életben.
- Vagy egyszer.
- Vagy egyszer. ”

„ Ha az Élet mesélni tudna, akkor ő lenne a leghazugabb mesemondó. Ugyanis a könyvekben vannak jó mesék és gonosz mesék, de az életben mindez egy jókora összevisszaság. A legjobb pillanatok után minden bejelentés és figyelmeztetés nélkül ránk zuhannak a legdermesztőbb percek, melyek órákká, napokká, végeérhetetlen, időtlen periódusokká nyúlnak. ”

„ Félénk, azt írtam róla. Nem málé, hanem gyengéden félénk, valahogy így írtam. Úgy félénk, mint amikor egy srác totál szerelmes. Mintha azt hinné, hogy törékeny a lány, tehát csak babusgatni szabad. Pontosan ez az igazság: szerelmes. ”

„ Néha a legjobb, ami tehetsz, hogy elengeded a félelmeidet, és megmondod az igazat. Még ha hazudnod is kell miatta. ”

„ Aki szánja az áldozatát, szenvedjen. Nagy elme és mély érzés szenvedésre, fájdalomra kötelez. Az igazán nagy emberek, azt hiszem, igen nagy fájdalmat hordoznak ezen a földön. ”

„ Ha az ember szerelmes, az annyit jelent, hogy túlszárnyalja önmagát. ”

„ Az ember nem egy típusba lesz szerelmes, hanem egy emberbe. Vagy egyáltalán nem szerelmes. ”

„ Lézengjél csak és ne aggódj,
Ha elméd kötve, elrontod, ami valamit ér...
A bölcs ember sosem törekszik;
Gúzsba kötődik a tudatlan ember...
Ha elméddel munkálkodsz elméden,
Hogy ne lenne nagy zűrzavar abból?... ”

„ Hiányzik valaki, aki megölelne, aki melletted lenne. Ezért kell nyugton maradni. Nem nagyon akarni, nem hagyni, hogy az érzelmeid uralkodjanak el rajtad, hanem egyszerűen csak próbálni megmaradni egy normális szinten, olyanon, ahol nem határozza meg a napodat egyetlen személy jelenléte. Szeresd, ha érzed, de legyenek feltartásaid az elején, mert van, hogy a saját érzéseid csak a szeretethiány kivetülései, és nem is valósak. Ha egy hónap után is érzed, azzal már számolhatsz, de ne higgy a fellángolásoknak. Tudd, hogy melyik az igaz, és a nem valódi. ”

„ Káoszelmélet: a véletlenül megjelenőben valójában van valami állandóság, ami matematikailag levezethető. Az események kezdeti állapotukban talán össze nem függőnek és véletlennek tűnnek, de végül mégis rendszer vélhető fel bennük és a végén minden rész egységesen összeillik. ”

„ Csak ami keveset számított az életében, ami a legkisebb helyet foglalta el benne, csak abban maradt némi édesség; kialakulatlan barátságok, szerelmek, amelyek nem értek rá megkeseredni. ”

„ Ami a földönkívülieket illeti, meg voltam róla győződve, hogy közelebb áll a józan észhez azt gondolni, hogy a végtelen (vagy akár véges) nagy világmindenségben szétszórva máshol is lehetnek értelmes lények, mint pöffeszkedően azt képzelni, mi vagyunk az egyetlenek. Egyedüliek és kivételesek. Ez legalább olyan gyerekes, mint amikor azt hittük, Nap és Égbolt, minden a mi Földünk körül forog. ”

„ Vannak barátságok, melyek véget érnek, szerelmek, melyek nem bizonyulnak tartósnak. A szakítás rendszerint - legalább az egyik embernek - fáj. Ám abban a világban, ahol minden, ami elkezdődik, véget is ér, a szeretet azzal a kockázattal jár, hogy a lélek megsebesül. ”

„ Szenvedély - mindannyiunkban megbújik. Alszik. Vár... és bár nem akarjuk, nem kérjük, végül felkavar. Kinyitja száját és üvölt, beszél hozzánk. Irányít. A szenvedély uralkodik rajtunk, mi pedig engedelmeskedünk. Mi más lehetőségünk lenne? A szenvedélyből merítünk legjobb pillanatainkban: a szerelem örömében, az utálat tisztaságában és a fájdalom extázisában... Néha elviselhetetlenül fáj. Ha tudnánk szenvedély nélkül élni, talán békességet találnánk, de akkor üresek lennénk. Üres szobák: lefüggönyözve, nyirkosan. Szenvedély nélkül - igazán holtak lennénk. ”

„ Légy szerelmes a saját életedbe! ”

„ Az életben nem tudjuk elkerülni a fájdalmat! Azt viszont mi választjuk meg, hogy milyen fájdalomban akarunk részesülni. Az elmulasztott lehetőségek miatti bánat, vagy a változtatáshoz szükséges fegyelmezettség és áldozathozatal fájdalmában. ”

„ Zárkózott embereknek gyakran valóban szükségük van arra, hogy megnyílhassanak, és beszélhessenek érzelmeikről. ”

„ A félelem megfertőzheti az emberi elmét és furcsa gondolatokat ébreszthet benne. ”

„ Az élet teljes és egész volta egyensúlyt követel a boldogság és a szenvedés között. Mivel a szenvedés felettébb kényelmetlen, ezért az ember természetesen húzódozik attól, hogy tudomásul vegye, mennyi szorongásra és gondra teremtetett az ember. Ezért folyvást csitítgatjuk magunkat a javulás ígéretével vagy a minden bizonnyal beköszöntő boldogság reményével, nem gondolva arra, hogy a boldogság is meg van mérgezve, ha még nem ittuk ki a szenvedés poharát. ”

„ De nincs a szavaknak, az érzelmeknek vagy a zenének olyan keveréke, amely megközelítené az érzést, hogy ott vagy és élsz, a világnak abban a térbeli és időbeli sarkában. ”

„ A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg. Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik, csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük. Mégis megtesszük. ”

„ A szentemberségből annyi meg is volt bennem, hogy nem bántottam soha senkit, s ha valaki kedvetlenül nézett reám, annyi figyelmet tanúsítottam iránta, hogy meg kellett szeretnie. De ez csak játék volt nekem. Megvetettem azokat az embereket, akiknek minden beszéde csak a maga ügyei meg a házi ügyek, pletykák, babonák. ”

„ Néha könnyedén, gondtalanul és kötelmeinkről megfeledkezve cselekszünk ezt-azt, mintha szemlátomást minden akár fordítva is történhetne. Máskor viszont, más órán, semmi sem lehet másként, mint ahogy van, semmi sem könnyű és kötelességmentes, és minden lélegzetvételünket valamilyen súlyos, külső erő, sors irányítja. ”

„ Tudtam, most csorog keresztül rajtam s a lábujjaimat enyhén elzsibbasztva tüstént ki is ürül belőlem az elmúlt napok mindösszes feszültsége. Ha az ember véletlenül nem figyel oda, hogy folyton íjideg feszes legyen, s akaratlan-óvatlan lazít, bizony ez történik: a szervezet méregtelenít. ”

„ Az emberi elme (...) csökönyös azokban a dolgokban, amelyeket még nem ismer. ”

„ Én meghalok, ha már nem szeretlek. Ne félj, nem úgy igazából, csak egy kicsit. Csak egy kicsit, de nagyon. Akkor már semminek nem lesz értelme. Akkor már csak a napot fogom látni, a fényét nem. Csak a fákat, a levelüket nem. ”